Opel Astra J 1.4 Turbo teszt – ár-érték bajnok?

Jé, milyen csinos Astra! És tényleg, amellett hogy jól mutat kékben, valóban egy J Astráról lesz szó, azaz az Opel családi kompaktjának 4. generációs modelléről. Óriási merítés van belőle a hazai használtpiacon, ráadásul gyakorlatilag az összes elérhető karosszéria változatból szemezgethetünk, ami egy átlagautót érinthet. Szedán, 5 ajtós kompakt, kombi, 3 ajtós GTC kivitel és a kabriót csak azért nem szúrnám be a sorba, mert azt elnevezték vízesésnek, azaz Cascada-nak. A motorválaszték szintén hasonlóan bőséges, benzinesből: 1.4 szívó, 1.4 turbó, 1.6 szívó, 1.6 turbó, 2 liter turbó variánsok közül válogathatunk. Dízel fronton 1.3, 1.4, 1.6, 1.7 és 2 literes CDTI erőforrásokkal szerelték a típust. Az általam kipróbált példány egy 2013-as, 51 ezer kilométert futott, 5 ajtós 1.4 turbó volt 140 lóerővel. Egész hívogató adatok, amihez gusztusos szín és dizájn is társul:

Tulajdonosa nemrég vásárolta az autót külföldről, az együtt eltöltött rövid idő alatt pedig semmilyen kellemetlen jelenséget nem tapasztalt – így ő a kötelezően elvégzendő első szervizen és átnézésen kívül még nem költött az autóra, de korábbi jelentős javításokról sem tudni a kopó alkatrészek cseréjén kívül. Egy újkora óta nála szolgáló G Astráról váltott, a különbség és minőségi javulás pedig ég és föld. Nem is olyan rég én is rápróbáltam egy kombira a második szériából, így a friss emlékek tudatában állíthatom, két generáció alatt rengeteget javult a modell és az olcsó fapados kategóriából egyel feljebb lépett a ranglétrán. A minőségérzet kiváló, a formák viszonylag modernek, a beltér már nem kőkemény szilárdságú és recsegős műanyagok bemutatóterme, a tesztelt motorral pedig szinte élvezeteset lehet autózni a kis kékséggel.

Mondjuk eltelt 11 év a G és a J sorozat bemutatása között, így nyilván sokat kellett fejlődni, ahogy ezt a konkurencia is tette, szóval alapvetően nem nagy dolog a szintlépés, hanem elvárható. Mégis, míg a belépőmodellek megmaradtak viszonylag egyszerű és olcsó autóknak, az anyagok sokat javultak és nagyon széles lett a választható extrák listája. Így gyakorlatilag az Astra listaáron lefedi a 4-7,5 milliós sávot változattól függően, már ami a szóban forgó szériát jelenti, ugyanis a J még mindig kapható szedán formájában, hisz az utódmodell még nem érkezett meg négyajtós karosszériával. 2009-ben debütált a típus, kívülről pedig még ma is abszolút naprakész (az időtálló formaterv mindig is az Astra erőssége volt, kivéve talán az első generációt).

A beltérben kissé érződik, hogy lassan eléri a 10 éves kort a dizájn. A narancssárga monokróm kijelzőt sok évezred eleji autó irigyelné, de manapság ez már kezd oldschool lenni – egy kisebb, kevésbé központi jellegű képernyő bőven elég lenne, a kiegészítő információkra meg ott van a műszeregységek közötti panel. A másik ilyen pont a gomberdő. Először tartottam tőle, a középkonzol képekről jópofának, de kissé bonyolultnak és esetlennek tűnt, azonban élőben teljesen kulturált a látvány, a kezelés pedig magától értetődő. Ha kicsit közelebbről szemügyre vesszük a gombokat, sok klassz dologra lehetünk figyelmesek: például parkolóradar kapcsoló, ülés és kormányfűtés, vagy a kétzónás klíma oldalankénti hőfokszabályzója. A ventilátor is két gombot kapott, ráadásul a befújás erőssége 5 fokozatban állítható – nem aprózták el a németek. Panaszra nem lehet ok, hogy az érintőképernyőn bonyolult beállítani menet közben a kívánt paramétereket, csak előtte be kell magolnunk minden beállítás elhelyezkedését. Fejleszti a memóriát és a kézügyességet, igazából az Opel csak jót akart. A nyomásérzet szinte puha, a műanyagok is jó minőségűek. Amennyire furcsa és kusza elsőre a látvány, annyira rendben van a minőségérzet, igazából csak kukacoskodtam kicsit az imént, mert valamiről mégis csak kell írni.

A tolatóradar egyébként képen is mutatja, sávokban érzékeltetve a tárgyakhoz való közeledést a műszerek közötti képernyőn. Tárolórekesz az ajtókon kívül a középkonzolon is található, közvetlenül az elektromos kézifék kapcsolója mögött. Igen jól felszerelt példánnyal volt dolgom, a színes képernyős, navis opción kívül gyakorlatilag mindent tudott a tesztautó, furcsa is, hogy pont a hátsó elektromos ablakemelők maradtak le. Idebent egy helyen, a jobb oldali ajtó behúzóján volt tetten érhető az 5 évnyi használat, a (sajnos) a középkonzolhoz hasonlóan ezüst színre fújt ajtóbehúzón már itt-ott lekopott a festék és kikacsintott a fekete műanyag. A hátsó sorban szintén elégséges a hely (hozzám hasonló, kompakt méretű embereknek, különösen 170cm környékén), 2685mm-es tengelytávnál ez talán nem meglepő. Összehasonlításképp, az aktuális Octavia ugyanekkora értékkel bír. 4,4 méterével ennek ellenére nem nagy autó az 5 ajtós Astra, a szellős beltér a csomagtérben csapódik le, ami nem kiemelkedő, de elfogadható 370 literes mérettel bír.

Nagyon tetszetős volt a technika népautó szinten, amit az Astra nyújtott. Maga az 1.4-es motor a turbóval bőségesen elég a karosszéria ésszerű mozgatásához, a 0-100-as sprint 9-10 másodperc környékén mozog, ami ekkora autóhoz ezzel a motorral talán szinte kevésnek is tűnhet, ugyanis 140 lóerő és 200 Nm nyomaték már egész tisztességes érték. Nagy hibája a szériának, amit már sokan kifogásoltak, a súlya, ami 1,4-1,5 tonna között mozog. Ennek ellenére egészen jókat lehet autózni vele, a futóműve feszes, mégis megfelelően csillapít és kényelmes. A kormány pontos, a váltó pedig nem tökéletes, de a precízebb darabok közül való (egyébként 6 sebességes), így mindenképpen a pozitív tulajdonságok közé sorolnám.

Összhangban éreztem a rövid tesztút során mindent mindennel, ami azt eredményezi, hogy az átlagosnál még egy fokkal jobb is terelgetni az Opelt ezzel az erőforrással. A legújabb, K szériából egyébként már vezettem szintén 1.4-est, csak szívó változatban, no az harmatgyengének tűnt. A súlyos J szériában higgadt sofőröknek elképzelhető, hogy megfelelő lehet, de inkább a turbósat ajánlanám látatlanban is, főleg ha valaki szereti a dinamikát. A vegyes fogyasztás nehéz lábbal is 7 liter környékén alakul ezzel a motorral, nyugodt vezetéssel bőven alá mehetünk a tulajdonos által is bevallott, tempós közlekedéssel elért átlagnak.

Mindezt mennyiért? 1,5 milliótól 5,5-ig nagyon széles a hazai használt kínálat, több, mint 800 példány vár új gazdára, de ne felejtsük, még mindig gyártják a típust, így ez a skála a 9 évestől a keveset futott, újszerű tesztautókig széles tartományt fed le. Kevés az ilyen alacsony futásteljesítményű darab, 2,5-3,5 millió forint között szemezgethetünk a 4-6 éves autók közül. Ez ár/érték arányban korrekt ajánlatnak tűnik. Kérdés, hogy 100.000 kilométer múlva is ilyen élvezhető lesz-e a produkció, amit az Astra nyújt, mert ebben a konfigurációban 50 ezernél, 5 évesen egész meggyőző volt.

A teszt megjelenését a Fábián Kft. támogatta!

Bacsa Zoltán