Mi fán terem a drift?
Sokan gondolják, hogy a driftelés egy új keletű szórakoztató műfaj, amelyben könnyed gumiégetéssel borzolják az átlagautós idegeit. El kell keserítenem azokat, akik ebben a hitben élnek, hiszen a driftelés már az 1960-as években jelen volt, méghozzá Japánban, ahol akkor még nem is gondolták, hogy egy egész sportág épül majd a kezdeményezésükre.
A hiedelemmel ellentétben az autók csúsztatása egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen teljes koncentráció és jó ütemérzék szükséges ahhoz, hogy el lehessen kapni a járművek „hatodik érzékét”. Lényeges, hogy a driftnél nem az időeredmény számít, hanem a kanyartechnika, továbbá rendkívül fontos a határok felmérése, a gázzal és a kuplunggal, valamint a kormánykerékkel való műszerészkedés. Lényegében csúszásban kell tartani a kitörni készülő autót, anélkül, hogy az megtapadna. És mi kell hozzá a tapasztalt sofőrön kívül? Egy zárt pálya, valamint egy hátsókerekes (lehetőleg speerdiffis) autó. Utóbbiból van bőven választék, nézzük, melyek a legalkalmasabbak/legismertebbek.
A BMW E30 hazánkban a népszerűbb driftautók közül is kiemelkedik, bár mostanában már kevésbé éri meg átalakítani, hiszen egyre kevesebb épkézláb példányt lehet belőle találni. Súlyeloszlása nem a legjobb, ráadásul a gyári kialakítás nem is igazán alkalmas driftelésre. Ellenben ha lapul pár Deák a pénztárcában, már lehet alapozni, az alkatrészek viszonylag könnyen beszerezhetőek, továbbá a BMW könnyű, ami szükséges is.
A Ford Sierra eggyel régebbi, viszont annyival olcsóbb is, kezdő driftautónak tökéletes választás. Bár itt is szükséges bőven utómunka (a helyes futóműbeállítás elengedhetetlen), egész korrekt autó építhető belőle. Ugyan nem a legfürgébb gépek közül való, és a kormánymű sem a legérzékenyebb, a kedvező ár ezeket a problémákat bőven felülírja. A Fordnál egyébként néhány kategóriával feljebb már olyan legendás driftautókkal is találkozni, mint a Mustang, amely a tengerentúlon a műfaj slágerének számít, itthon viszont kevesen engedhetik meg maguknak.
Ha már legenda, nézzünk körül a drift szülőhazájában is. A Toyota Corolla AE86 világszerte rendkívül népszerű driftgép, korának köszönhetően pedig igazi különlegességnek számít. Érdekesség, hogy eredetileg családi autónak tervezték, de az 1.6-os, 130 lóerős Hachirokuban ennél jóval több lakozott, ez volt az első szériagyártású jármű, amely driftképes volt. Egyenesben eléggé lomha, viszont a kanyarokba az autó minden erejét bele lehet tenni, vezetési élménye itt jön ki igazán. Alacsony tömeg és jó egyensúly jellemzi, az egyik legjobb tanulójárgánynak mondják. A gyári sperrdiffi sokat dob az összhatáson, az autó könnyebben terelgethetővé válik tőle. Viszont tudni kell, hogy alkatrészek szempontjából már nem ennyire jó a helyzet, sajnos a hozzávalókat csak csillagászati áron lehet beszerezni.
A listát szinte a végtelenségig lehetne folytatni (MX-5, Nissan Silvia S13, Volvo 240), a lényeg mégis egy marad: a driftelés normális körülmények között egy életérzés, az autó sodródása az élvezet mellett látványos is, aki teheti, nézzen meg egy versenyt, de vigyázat, a megszállottság erősen ragályos lehet!
Bense Róbert
