Melkus RS1000 – keletnémet csodaautó
Az NDK egyetlen sportautója futurisztikus külsejével és a klasszikus kétütemű „varnyú” hangjával igazi kuriózumnak számított (és számít a mai napig is). A 353-as Wartburg alapjaira épült jármű nem volt a tökéletesség mintapéldánya, viszont esztétikailag és teljesítmény szempontjából is felvette a versenyt nyugati társaival.
Heinz Melkus neve sokaknak ismerősen hangzott a hatvanas években. A legendás versenyző legnagyobb bátorságára fejébe vette, hogy szívesen látna a szocialista blokkban egy utcai –és versenycélra is használható autót. Ebből az ötletből született meg 1968-ban a Melkus RS1000, melyből a következő évben már prototípusok is készültek. A kétütemű, 70 lóerős (versenyen persze ennél többet is tudott), felfelé nyíló ajtós sportkupé egyliteres motort kapott, bár néhány újabb modellbe már 1.2-es került. Sok más remek ötlet elhalása mellett már az is sikerként volt elkönyvelhető, hogy a Melkus továbblépett a tanulmányautó-státuszon. Sajnos azonban, mint számos más esetben, a Melkusok sem azokhoz kerültek először, akiknek igazán hasznukra lettek volna. A versenyzők mellett sorban álltak a különleges autóért az állami vezetők, és aki „rászolgált”, azt meg is kapta a sportos Wartburgot. Ám a Melkus korántsem volt tökéletes, vezethetősége, vadsága problémákat okozott, főleg akkor, ha olyasvalaki kezébe került, aki korábban még ehhez hasonló autót sem látott. A minimalista, minden komfortot nélkülöző gép farmotorjával sok kellemetlen percet okozott első gazdáinak, ezért általában nem is sokáig birtokolták, a Melkusok pedig végre méltó helyükön, a versenypályákon mutathatták meg tudásukat.
A vezetési nehézségek ellenére a rutinos pilóták jó véleménnyel voltak a járműről, könnyű szerkezetének – műgyanta karosszéria, plexi oldalsó szélvédők – köszönhetően mindössze 680 kilós volt a Melkus, és egy kis rásegítéssel 115 lovat is ki tudtak hozni belőle, bár arról már nem szólt a fáma, hogy mennyire bírta az ebből adódó magas fordulatszámot és sebességet. Mert ugye azt nem szabad elfelejteni, hogy ez az autó nagyrészt, sőt igazából a karosszériát kivéve szinte teljesen a 353-as Wartburgra épült, ráadásul nyomokban még Trabant alkatrészek is fellelhetőek voltak benne. A hab a tortán mégis a sportautóból előbújó 353-as hang volt, ami finoman szólva sem illett a külleméhez. Hiába azonban az improvizálás és a kézzel történő készítés következményeként előforduló pontatlanságok, belül a műszerfalat, kívül pedig az áramvonalas karosszériát nézve bizony kevesen mondtak volna nemet egy ilyen gépre.
A gyártást végül 101 elkészült darab után, 1986-ban állították le. Ez nem túl nagy szám, viszont ennek köszönhetően manapság már hatalmas értéket képvisel az RS1000. Ráadásképp Heinz Melkus fia feltámaszotta a papa dédelgetett álomautóját, hiszen először néhány darab első szériás autót készítettek el, majd a Wartburg helyett már a Lotus Elise-re épülő RS2000 is megjelent a piacon.
Bense Róbert
