Lamborghini Marzal – stílusos koncepció
A hatvanas évekig kell visszautaznunk az időben, egészen pontosan 1967-ig, amikor is a Genfi Autószalonon bemutatták a Marcello Gandini által megálmodott Lamborghini Marzal koncepciót.
Gandini és a Bertone Stúdió közösen finomított tervei alapján elképzelt, négyszemélyes autó beleillett volna a Lamborghini akkori palettájába, és nem is akármilyen szerepet szántak a modellnek, hiszen szükség lett volna egy sportos, ám a hétköznapokban is használható típusra.
Ugyanakkor a Marzal meglehetősen futurisztikusra sikerült, a javarészt üvegből készült sirályszárnyak és panorámatető, valamint a különleges felépítésű farrész leginkább a jövőt vetítette előre, mintsem a hatvanas évek dizájnját. Ennek ellenére elkészült belőle egy működőképes prototípus, ami már önmagában is nagy szó volt, viszont a sorozatgyártásról le kellett mondani.
A Miura módosított padlólemezére épült tanulmány ötsebességes váltóval lett ellátva, és egy kétliteres, 175 lóerős V6-os került bele, ami a Lamborghini szintjén egy viszonylag szokatlan erőforrásnak számított, lévén ennél csakis „nagyobb” motorokkal szerelték a márkatársakat.
Bármennyire is mutatós volt azonban a Marzal, voltak bőven hátrányai a koncepciónak. A stabilitását és a menetdinamikáját is érték kritikák, valamint a hatalmas üvegajtók műszaki kivitelezése is rettentő bonyolult lett volna, ha sorozatgyártásra került volna a sor, hátsó szélvédő híján pedig a kilátás sem volt a legjobb. Akadtak azért pozitívuma is a kialakításnak, a beszállást megkönnyítették a felfelé nyíló „szárnyak”, továbbá a beltér méretét is sikerült eltalálni, hiszen valóban kényelmesen elfért benne négy személy. Az utastér formaterve is bőven megelőzte korát, a hatszög alakú konzolelemek között kaptak helyet a visszajelzők, mint ahogy a műszerfal egyes részei is ezt az alakzatot vették fel.
Bár a Lamborghini Marzal végül megmaradt egy nagyon különleges és persze mára hatalmas értéket képviselő koncepciónak, az egy évvel később színre lépő Espadában felfedezhető az öröksége.
Bense Róbert
