Kia Stonic 1.25 MPI EX Limited teszt – a hiányzó láncszem
Apró, de nem Rio, SUV, de nem Niro, viszont kitölti a kettejük közötti, kategóriákon átívelő hézagot, ráadásul tisztességes felszereltséggel bír, szívómotoros, és még az árát is sikerült az elfogadható szinten belül tartani. Egy mondatban nagyjából így lehetne jellemezni a Stonicot, de ennél azért részletesebben taglalnám a tulajdonságait, már csak azért is, mert jóval többet ad, mint amennyit első ránézésre várhatnánk tőle.
A szalon bejárata mellett épp átvételre várt egy sárga-fekete típustársa, mintha csak kilépett volna a brosúráról, legszívesebben már pattantam is volna bele. Tényleg mutatós – gondoltam – aztán kisvártatva megláttam a tesztalanyt, ott szürkéllett a társai között, és talán ez volt az első, meg az utolsó pillanat, amikor kicsit lelombozódva néztem rá. Vannak autók, amikhez fél perc alatt hozzászoksz, mész vele két karikát, és már tudsz mindent – a Stonic pont ilyen. Nem kell hümmögni-hammogni, nyolcvanhatszor körbejárni, sem gomberdőket bemagolni, egyszerűen csak beülsz, mész, örülsz. Így lesz a látszólag szürke kisegérből pillanatok alatt barátságos útitárs.
A Rio alapjaira épülő, B-SUV kategóriába tartozó kiskompakt a városjárók tipikus megtestesítője, 4.14 méteres hossza mellé 1.76 méteres szélesség párosul, hasmagassága pedig 18.3 centiméter. Jó a kiállása, le sem tagadhatná a márkajellemzőket, bár kissé szokatlan, hogy nem húzták túl a lámpatesteket, de még ez a lapos tekintet is jól áll a Stonicnak. A 15 colos abroncsok helyett szívesen megnéztem volna rajta a 17-eseket, de ezt leszámítva gyakorlatilag hibátlan formát, kategóriájában meglepően részletes külső kidolgozást kapunk. Szolid műanyag sávozás az orron, a tetővonallal óvatosan csapódó sínpár, mely egy apró szárnyban végződik. Teljesen rendben van ez, pont úgy csinál, mint a nagyok!
Nem ritka ebben a szegmensben, hogy a külsőre lövik el a legtöbb puskaport, ennek általában az utastér látja a legnagyobb kárát. De a Stonicra szerencsére nem ez a jellemző, sőt, a narancssárga betétek kitűnően dobják fel a fekete-szürke műanyagokat. A multifunkciós, kellemes fogású, lyuggatott csúszásgátlóval is ellátott kormánykerék szintén narancs varrást kapott, csakúgy, mint az ülések. Utóbbi széleire bőrborítás is jutott, de ami ennél is fontosabb, hogy meglepően jó oldaltartással bírnak. Az anyagminőség is kellemes, elnagyolt részletek ugyan vannak, de ez a fajta puritánság kifejezetten jól áll a Stonicnak.
Lakkozva csak a szellőzőrácsok és az érintő kávája lett (elég is), az ajtóbelsőre jutott puha betét, az mondjuk lehetne egy fokkal strapabíróbb. A helykínálat elöl nagyon rendben van, eleve jó a vezetőülés pozíciója, a lábtér szellős, az üvegfelületek nagyok, egy pillanatig nincs bunkerérzet. Külön kiemelném a könyöklő elhelyezését, mely csúsztatható, és tökéletes magasságban található, alatta még egy méretes tároló is megbújik. A hátsó üléssor egy hangyányit azért már szűkösebb, de még éppen befértem magam mögé, és a fejemet sem csapkodtam be sehová, szóval bőven ki lehet egyezni a méreteivel. A csomagtér ügyes, alapból 352 literes, duplapadlós, közel síkra és 1.2 köbméteresre bővíthető.
Az EX Limited felszereltség Komfort csomaggal fűszerezve már automata légkondit, fűthető első üléseket/kormányt, tolatóradart, valamint tempomatot is ad. Széria többek között a 4 elektromos ablak, a pótkerék, az automata világításkapcsoló, valamint a 6 légzsák és a visszagurulás gátló is. A központi, 7 colos érintőképernyővel a telefonunkat is összekapcsolhatjuk, könnyedén pótolva így a hiányzó navigációt. Tolatókamera sincs, csak a legmagasabb szinthez, de ide a radar is bőven elegendő, aki viszont szeretne némi asszisztenciát, az kérheti az ADA (Advanced Driving Assistance) csomagot. 250 ezerért cserébe jár vele a sávtartó, a holttérfigyelő, a keresztirányú forgalom felügyelet, illetve az autonóm vészfékrendszer is, nem mellesleg az ezzel a csomaggal ellátott Stonic 5 csillagot kapott az EuroNCAP tesztjén. A napfénytető szintén az EX Premium felszereltség sajátja. Az opciós listát nézve azért könnyedén lehet növelni a végösszeget, ám alapvetően az EX Limited tudása is elegendő a hétköznapokra.
Ez a kijelentés nem csak a tudására, de a teljesítményére is ráhúzható. A négy erőforrásból álló motorpaletta (1.25 MPI, 1.4 MPI, 1.0 T-GDI, 1.6 CRDI) közül a belépőmotor, azaz az 1.25 literes MPI került a tesztautóba. Legyinthetnénk a Rio-ból is ismert 84 lóerős, 122 Nm csúcsnyomatékú szívómotorra, de az égvilágon semmi baj nincs vele. Jó, a 13 másodperces százas sprint és a 170 km/órás végsebesség tökéletesen jelzi, hogy nem egy erőművel van dolgunk, de legalább négyhengeres, szívó, a fogyasztása pedig 5.6-5.8 liter körül tartható vegyesben.
Ha nagyon szőrszálhasogató szeretnék lenni, akkor kiemelhetném, hogy a légkondi használata érezhetően visszafogja, de túl nagy újdonságot szerintem ezzel sem mondtam. Mindemellett 130-as tempónál sem veszi szenvedősre a figurát, attól azért nem kell tartani, hogy kifullad az autópályán. Az erősebb, 1.4-es változatnál 400 ezer forint a felár, a kisturbós T-GDI-nél 600, a dízel esetében pedig már 1 millió, de akár automatával is kérhetjük, az további százezrekkel növeli a végösszeget. Részemről azonban azon a véleményen vagyok, hogy ebbe a városjáróba elegendő az alapmotor is, az 5 gangos manuálissal. Ha már a váltónál tartunk, kár lenne tagadni, hogy van az a pont, ahol jól jönne a hatodik, de az ötösből is ki lehet hozni a maximumot, ráadásképp kényelmes, pontosan kapcsolható, megfelelő hosszúságú (inkább rövidebb) fokozatok jellemzik.
Ha van pozitív hozománya a Stonic kisebb abroncsainak, az a komfortjában keresendő, ugyanis kifejezetten kellemes párost alkotnak az amúgy cseppet sem kisautós érzetű futóművel. Az úthibákat jól hatástalanítja, a magasság ellenére nincs billegős hatása, a rugózás sem különösebben feszes. A vezethetősége szintén pluszpont, bár a pedálok elsőre nagyon érzékenynek tűnnek, gyorsan meg lehet szokni a kezelésüket, a kormánymű sem tűnik különösebben túlszervózottnak. Megemlítendő a VSM, azaz a jármű stabilitásának szabályozásáért felelős rendszer, mely az elektromos szervokormánnyal összedolgozva segít fenntartani az autó egyensúlyát a rázósabb (pl. kanyar közbeni erősebb fékezés) helyzetekben is. De az ívmeneti fékszabályozás, valamint a nyomatékvektor-szabályozási rendszer is hasznos segítséget nyújt vezetés közben, előbbi a tapadásvesztést hivatott megakadályozni, utóbbi pedig a kanyarban fellépő alulkormányzottságot csökkenti.
Hogy miért hiányzó láncszem a Stonic? Bár a Kiának meglehetősen széles a modellválasztéka, valahol a kisautó és a SUV kategóriák között – ahogyan azt már a teszt elején is pedzegettem – volt még egy rés, ahová be lehetett illeszteni az új modellt. Mindössze két dologra kellett figyelnie a koreai márkának, az egyik, hogy a zsúfolt B-SUV mezőnyben megtalálják vele az utat a vásárlókhoz, a másik pedig, hogy árban a realitás talaján maradjanak. Előbbi sikerességéről még felesleges lenne nyilatkozni, ám utóbbi úgy látszik, hogy összejött. A Stonic alapáron akciósan 3.7 millióért hazavihető, egy felszereltségi szinttel feljebb 4.1 millió körül lehet a végösszeg, tesztmodellünk EX Limited + Komfort csomagja 4.8 millióig növeli az árat. Nagyon széles a skála, érdemes átböngészni, de meg lehet találni azt a konstrukciót, amiben a 7 év, vagy 150.000 kilométer garanciával ellátott Stonic jó vételnek ígérkezik.
A tesztlehetőségért köszönet a KIA Motors Magyarországnak!
Teszt | fotók: Bense Róbert
