Kia Sportage Safety 1.6 CRDi 48V – kifutóként befutó?

Miért olyan izgalmas egy 2015-ben bemutatott, majd 2018-ban ránfcelvarráson átesett modell, hogy tesztet írjunk róla? A kérdés jogos, a válasz pedig egyszerű: egyfelől folyamatosan frissítik, másfelől pedig szimplán, mert jó. Bár úgy tűnhet, hogy a világ kicsit már elment a Sportage mellett, de biztos, hogy a legjobb irányba?  A típus egy csöppet oldschool, de korántsem rossz értelemben. Nem is tudom, mikor ültem utoljára új autóban, ami ennyire magától értetődően kellemes, miközben mégis megfizethető…

Nem friss a technika, ez tény, de az utóbbi időben is akadtak apró újítások, melyek szinten tartják a modellt, hogy 2021-re se legyen ciki pénzt adni a Kia közepes méretű városi terepjárójáért. Ma már minden modellhez alapáron jár a 8”-os érintőképernyő (korábban 7”-os volt az alap verziókban), emellett igény szerint (azaz felár ellenében) telefonos applikáció segítségével is nyomon követhetjük az autó legfontosabb adatait, így például azt is, hogy hol parkoltuk le. Hülyeségnek hangzik, de aki már tévedt el ismeretlen helyen, parkolóban, az tudja, mennyire rossz érzés céltalanul bolyongani a sorok között. 350 000 forintot mondjuk nem adnék érte, ahogy a navigációért sem, de szó nem érheti a házat, aki vágyik rá, megkaphatja.

A mild, azaz enyhe hibrid rendszer 2018-ban debütált a 185 lóerős, 2.0 CRDi motorral, ugyanakkor tavaly óta az 1.6-os dízel is elérhető MHEV-ként a kínálatban. Egy ilyen 1.6 CRDi-t kaptunk mi is tesztre 136 lóerővel, 7 fokozatú duplakuplungos váltóval.  A hajtáslánc korszerű, hisz a nemrég megjelent, 4. generációs Hyundai Tucson is megvásárolható ugyanebben a felállásban, no de hogy muzsikál ez a valóságban és mi van a Kia által biztosított körítéssel?

Kívülről továbbra sincs szégyenkeznivalója a Sportage-nek, még ma is dögös és határozott karaktere van. Nagyot húztak (szó szerint) a tervezők, mikor egy egyszerű mozdulattal összekötötték a két hátsó lámpatestet. A Porschénak ez már a ’70-es években is bejött, napjainkban pedig reneszánszát éli a dizájnfogás. A show nem teljes, hisz esetünkben a piros csík még nem világít, de ahhoz pont elég, hogy ne tűnjön korosnak. A Safety felszereltség egyfajta arany középútnak tekinthető a magyar palettán, sajnos ebbe már a hátsó LED lámpa nem fért bele, ugyanakkor a modellfrissítés során ügyesen rajzolták meg a textúrát, hogy halogénként is mutatós maradjon.

Elölről vitathatatlanul egyedi és mutatós, marketing maszlag nyelven fogalmazva dinamikusnak is nevezhetnénk a formát. Szeretem, hogy a koreai autók nem fulladnak unalomba az egységes dizájnelemek egyhangúsága miatt. Jól felismerhető, ugyanakkor egyéniség ez a típus is, személyes kedvencem pedig a LED-es helyzetjelző a projektoros főfényszóró mellett. Utóbbi szintén halogén, de mentségére szóljon, hogy emiatt legalább nem lesz anyagi csőd a cseréje, ha balesetben véletlenül összetörjük – később a használtpiacon se lesz ez még hátrány. A fényereje nem kiemelkedő, de megfelelő, fotonágyút ne várjon senki a pénzéért, emiatt azonban nem érdemes lemondani az olcsóbb szériákról.

Méreteit tekintve átlagos, klasszikus városi SUV: 4,485 méter hosszú, szóval inkább csak egy megemelt egyterű, mintsem élhetetlen batár. 2,67 méteres tengelytávjának és ügyes felépítésének köszönhetően elég tágas odabent, a csomagtér pedig 503 literrel szintén korrekt – a hétköznapi kivitelekben. Esetünkben a mild hibrid rendszer akkumulátora miatt csak 439 literrel gazdálkodhatunk, így a padló nem kétszintes, illetve tárolórekeszből is csak egy található alatta.

Az idő múlása odabent érhető leginkább tetten. A beltér gyakorlatilag változatlan a kezdetek óta, szóval hiába nőtt kicsit nagyobbra a képernyő, ez nem ellensúlyozza a tényt: ez nagyon 2015 és nem 2021. A felhasznált műanyagok minősége korrekt, de nem kiemelkedő. Ugyanakkor nagyon fontos fegyvertény, amit sok újgenerációs autó tervezésekor nem vettek figyelembe: egyszerű, jól kezelhető, nem igényel különösebb megszokást, és ettől lesz igazán jó. A Sportage-et nem azért fogod szeretni, mert látványos, de haszontalan trükkökkel levesz a lábadról, hanem mert egy korrekt, kiszámítható autót kapsz a pénzedért, aminek a használata kényelmes, magától értetődő.

A 8”-os érintőképernyőn futó rendszert könnyű megszokni és használni, nem fog senki elveszni a felesleges menüpontok kavalkádjában. A tolatókamera képe egy kicsit gyenge, de a felhasználói felület grafikája és ergonómiája rendben van. Ami pedig nagyon fontos, hogy minden, ismétlem, minden fontos funkció fizikai gombról elérhető. Nem gondoltam volna, hogy ezt egyszer még határozottan ki fogom emelni egy újautó teszt során… De ez lassan nem alapvető tulajdonságnak, hanem erénynek számít. Itt nem kell másodpercekig bökdösni és figyelni a kijelzőt, hogy be tudd állítani a kívánt hőmérsékletet. Nem szükséges kikeresni a kormányfűtés menüpontját, vagy a belső levegő keringetését. Az összes gomb ott sorakozik a kétzónás klíma tekerőkapcsolói között. Áttekinthető és logikus az elrendezés, elég csak odapillantani, rányomni, nem kell ezt túlbonyolítani. Emiatt úgy gondolom, még ma is versenyképes ez a belső, ugyanis a modern fedélzeti rendszer adott, mégis olyan klasszikus iskola mentén építkezik a Sportage, ami kihalófélben van a piacon.

A műszeregység természetesen még analóg, amivel nem is lenne baj, ugyanakkor a mutatók közti képernyő csupán fekete és fehér színekkel operál. Ezt ma már kicsit övön alulinak érzem, de ez természetesen a funkcionalitást nem befolyásolja. Hiába egyszerű, mégis átgondolt és nem utolsó sorban tágas ez a beltér, szóval minden hiányossága ellenére megnyert.

A felszereltség nevébe kötnék bele egy kissé, én ma már nem nevezném Safety-nek azt a szériát, ami ugyan rendelkezik sávtartóval és éberség figyelővel, ugyanakkor nincs benne sem automata vészfékező asszisztens, sem holttér figyelő. Szóval inkább tekintsünk csak biztonsági játékosként erre a verzióra, a helytelen asszociációk elkerülése végett.

Vezethetőségét tekintve nem hazudtolta meg nevét a típus. A futómű inkább feszes, mintsem komfortra hangolt, ennek ellenére ügyesen csillapítja az úthibákat és sosem üt nagyokat. Az autó anatómiája eleve nem kedvez a menetkomfortnak, mégis megoldották, hogy a stabilitás ellenére kényelmes maradjon. Mindezek mellett érzetre nem is lomha, a reakcióideje pedig meglepően jó. A motor a gázpedál a legkisebb pöccintésére is azonnal veszi a lapot, és a 7 fokozatú duplakuplungos váltó sem volt papás még normál üzemmódban sem. Kissé csalóka, ugyanis 2000-től rendelkezésre áll 320 Nm nyomaték, húz is rendesen, de a 0-100 a határozott megindulás ellenére is csak 11.8 másodperc alatt történik meg.

Kellemes kombót nyújt a 136 lovas 1.6 CRDi motor és a 7 sebességes DCT, egy nagyobb országúti és egy rövidebb városi szakaszt követően volt, hogy 5.1 litert mért a computer. A nagy átlag 6 liter felett alakult, de az értéket számos belvárosi szakasz és a járó motoros fotózás is rontotta. Klasszikus turbódízel karakter, dízeles fogyasztás, erről nem érdemes regényeket írni. Inkább a 48V-os, 0,44 kWh akkumulátor kapacitással bíró MHEV rendszer létjogosultsága a kérdés. Ugyanis 1-2 decit lehet, hogy tudunk vele spórolni, de a 300.000 forintos felár soha nem fog megtérülni. Ugyanazt érzem, mint a 8-as Golfnál: a start stop rendszer rendkívül finoman és gördülékenyen működik az elektromotornak köszönhetően, az pedig jó érzés, amikor gázelvételkor, gurulás közben érezhetően rekuperál az autó. Szimpatikus, hogy némi energiát vissza tudunk nyerni a fékezés során, azonban nagy kár, hogy bármennyi áramot is termelünk, önerőből sosem lesz képes elektromosan mozogni az autó. Szóval lehet, hogy modern, jól összehangolt és komfortos a hajtáslánc, de a félreértések elkerülése végett szögezzük le, hogy értékes literek megspórolására és a Föld megmentésére sem kifejezetten alkalmas.

Körülbelül még egy éve lehet a típusnak a piacon, mielőtt leváltja az új generáció. Természetes, hogy így nem a ma kapható legfrissebb technológiai csomag jár a pénzünkért, ugyanakkor ár-érték arányban sosem volt rossz parti a Sportage. Klasszikus, a szó jó értelmében, fenntartható és ésszerű, emiatt pedig szerintem széles felhasználói kör zsánere lehet még napjainkban is. Aki nem dízelpárti, az megveheti egyszerű szívó benzinmotorral, aki pedig a kraftot hiányolja, az választhatja a 177 lovas, turbós benzinessel is, emellett azt se felejtsük ki, hogy összkerékhajtással is kapható a modell, lejtmenetvezérlő pedig minden verzióhoz alapáron jár.

A kipróbált, limitált szériás Safety Hybrid 48V modell 17”-os kerekekkel 8.399.000 forintról indul, ehhez jön még a navigáció (350.000) és az automata váltó (450.000) felára.  Összesen tehát 9.199.000 a tesztautó listaáron, de ha eltekintünk a térképtől és levonjuk az azonnali 300.000-os kedvezményt, máris 8,5 milliónál járunk, mindenféle extra alkudozás előtt. Hogy vonzó-e az ajánlat, azt mindenki döntse el maga, de az biztos, hogy kevesen adnak ma ilyen sokat (és 7 év garanciát) ennyi pénzért.

Teszt/fotók: Bacsa Zoltán

Kövess minket Te is

YouTube:
tesztelok.hu csatorna

Facebook:
https://www.facebook.com/tesztelok.hu

Instagram:
https://www.instagram.com/tesztelok.hu/

A teszt megjelenését a Duna Autó Zrt. támogatta.

A tesztautókat Lotus Cleaning termékekkel takarítjuk és ápoljuk!