Kia Sportage 150 T-GDI teszt – Tartalomhoz a forma

A Kia Sportage ötödik generációjának bemutatásával biztosan mondhatjuk, hogy a formaterv minden generációváltással teljesen megújul, egyik modell sem hasonlít elődjeire. Az, hogy tetszik -e, vagy nem, ízlés dolga, de az biztos, hogy mindegyikük igazi egyéniség.

Talán kevesen tudják, de a Kia Sportage a legelső kompakt SUV-ok egyike. Első generációját közel harminc éve, 1993-ban mutatták be, ami a Kia Forddal és Mazdával kötött szövetsége idején történt. Az együttműködés során a Ford/Mazda technológiát, a Kia pedig olcsó gyártási létesítményeket biztosított a Ford számára. Gyártották 3 ajtós kabrióként, és ötajtósként normál, és 305 mm-rel nyújtott karosszériával. 2004-ben a második szériás Sportage, már a Hyundai konszern szárnyai alatt, a Tucson testvérmodelljeként, született meg a Hyundai Elantra plattformján. 2006-tól jelentősen nőtt a gyártói kapacitás, innentől az európai igényeket a szlovákiai Zsolnán található gyár szolgálja ki. Sokat javult a típus megítélése, a formaterv is jelentős fejlődésen ment át, de az igazi áttörést a 2010-ben bemutatott Sportage hozta el. Ennél a szériánál igazán ráérzett a Kia arra, hogy milyen formára vágynak a vásárlók. Itt tűnt fel először a márka védjegyévé vált „tigrisorr” hűtőmaszk, magasra húzott övvonalával, karakteres C oszlopával, és szűk oldalablakaival kétségkívül látványosra sikeredett. 2015 szeptemberében a Frankfurti Autószalonon mutatták be a negyedik generációt, melyről korábban tartós tesztet írtam. A masszivitást sugárzó forma itt is megvolt, de a karosszéria formái sokkal kerekdedebbek lettek. A tavalyi év végén bemutatott ötödik generáció különlegessége, hogy ismét kétféle hosszúságban készül, de sajnálatos módon mi itt európában csak a rövid változatot kaphatjuk.

A Kia a korábbi generációknál is elég bátran nyúlt a Sportage formájához, viszont most kimondottan merész vonalakat rajzoltak a formatervezők a ceruzáikkal. Teljesen egyedi a forma, az biztos, hogy nem lehet őket azzal vádolni, hogy akár csak részleteket másoltak volna valamelyik konkurens modellről. Leírva nem is lehet igazán visszaadni azt a rengeteg formai játékot, amit az autón látunk. Oldalnézetből megvan a tipikus SUV-os sziluett, de a rengeteg ív, törés, és él miatt mégsem mondható megszokottnak a forma. Rengeteg időt el lehet tölteni azzal, hogy csak nézegetjük a vonalait, mindig találunk rajta izgalmas részleteket. A karosszéria legmegosztóbb része egyértelműen az autó orra, a széles, tigrisorrot formázó hűtőrácsba integrált lámpáival, messziről felismerhető, bumeráng alakú nappali menetfényével. Az biztos, hogy szokni kell ezt a látványt. A hátsó rész kissé letisztultabb, mégis kerek egészet alkot az autó többi részével. Látványos, ahogyan a LED-es lámpatesteket a csomagtartón levő éllel összekötötték, és letisztultabb képet ad ahogy a hátsó ablaktörlőt a spoiler alá rejtették, ami így fentről lefelé töröl. A 4515 mm hosszú modell tengelytávolsága 2680 mm, amivel abszolút jól helyezkedik a maga kategóriájában. Hosszával így is három centivel múlja felül elődjét, minden más dimenziójában egyébként egyetlen centiméterrel lett nagyobb az autó, így a szélesség 1865 mm-re, a magasság 1645 mm-re nőtt.

Az ajtót kinyitva azonnal feltűnt, hogy az elődmodellektől eltérően az ajtók alja praktikus módon rátakar a küszöbre, így ki-és beszálláskor nem koszoljuk össze a nadrág szárát. A külsővel összhangban belül is látványos, fantáziadús részleteket találunk. A vezető előtt kellemes fogású, kezelőgombokkal gazdagon ellátott, fűthető kormány található, mögötte pedig egy 12,3 colos digitális műszerfal, amely szinte egy egységet alkot a tőle jobbra lévő ugyanekkora méretű központi kijelzővel, mely enyhén a vezető felé fordul. Látványos közös, ívelt, tükröződésmentes felület mögött laknak mindketten, felbontásuk, képminőségük egyaránt elsőrangú. Alattuk helyezték el a fűtés-szellőzés, és a multimédia rendszer közös érintőgombos felületét, amin egy érintéssel tudunk váltani az audiórendszer, és a klíma beállításai között. Szerencsére azért a hőmérséklet-állításnak van igazi tekerőgombja, ami multimédia módban hangerőszabályzó vagy fileválasztó is lehet. Az anyaghasználatot dicséret illeti, nagyrészt puha tapintású anyagokat használtak. A textil/(mű)bőr kárpitozású ülések elöl és hátul is igazán kényelmesek, oldaltartásuk megfelelő, a fejtér mindenhol elegendő. Hátul is bőséges a lábtér, külön klímakonzolt kapnak az itt utazók, valamint az első ülések támlájába integrált USB csatlakozókat. A csomagtartó alaphelyzetben 591 literes és egészen 1780 literig bővíthető, amibe már az egész család cuccát kényelmesen bepakolhatjuk – a hátsó üléstámlák 40:20:40 arányban dönthetők, ezzel is tovább fokozva a praktikumot.

A motorháztetőt felnyitva egy 1,6 literes, turbós négyhengeres benzinmotort találunk, ami 150 lóerőt, és 250 Nm forgatónyomatékot teljesít. Tesztautónkban ezt egy 6 fokozatú kézi váltóval, és elsőkerékhajtással kombinálták, ami így együttesen az alap hajtásláncot jelenti a Sportage esetében. A rugalmasságra nem lehet panasz, ugyanis a maximális nyomaték már 1500-as fordulatnál megérkezik, a tesztút alatt nem volt olyan szituáció, ahol gyengének éreztem volna a kocsit. Örömteli, hogy ma már egy alapmotorral szerelt autóban sem kell lemondani a dinamizmusról, kövér gázra szépen meglódul az autó. A váltó pontosan, és rövid úton kapcsolható, egyedül a kuplung tűnik túl puhának, de ez hamar megszokható. A rengeteg vezetéstámogató rendszer szinte mindenre figyel, ezzel maximalizálva a biztonságot, ráadásul ezt más autóktól eltérően idegesítő sípolások nélkül teszi. Jópofa figyelmesség például, hogy városban, pirosnál vesztegelve szól, ha elindul előttünk a sor. A váltókar mellett egy nyomógombbal három vezetési mód (ECO, NORMAL, és SPORT) közül lehet választani. Sport módban kicsit élénkebb a gázreakció, és a műszerfal óracsoportja vöröses árnyalatúra vált, míg az Eco mód az üzemanyagtakarékosságot szolgálja. A fogyasztás városban és autópályán 6,5-7,5 liter közötti, kizárólag országúton 6 liternél is kevesebbel autózhatunk, ami egy ekkora SUV-tól nem rossz érték.

Az autó alapára a cikk írásakor 9 749 000 Ft. Tesztautónk a második, Gold fantázianévre keresztelt felszereltségű volt, melyet megtoldottak még néhány extrával:

GOLD 150 T-GDI benzin (manuális): 10 799 000 Ft

• • Külső szín: Experience Green metálfényezés: 245 000 Ft
  • Style csomag
    • Elektronikusan állítható első ülések
    • Állítható magasságú utasülés
    • Textil/bőr kárpitozású ülések
    • Fűthető első és hátsó ülések
    • Fűtött kormány
    • Supervision full digitális színes LCD műszerfal
• Vételár összesen: 11 544 000 Ft

Teszt/fotók: Bitó László

Kövess minket Te is!

YouTube:
tesztelok.hu csatorna

Facebook:
https://www.facebook.com/tesztelok.hu

Instagram:
https://www.instagram.com/tesztelok.hu/