Kia Ceed 1.4 MPI teszt – hétköznapi hős, szívómotorral
Az a hitetetlen dolog történt, hogy legutóbb egy szívó, alapmotoros Ceed szegült társamul egy hosszú hétvége erejéig. Mi ebben a nagy szó? Az kérem, hogy a típus kapható pici, de korrektül erős 1 literes, 120 lovas turbómotorral – aminek talán nem árt egy kis marketing, hisz a downsizing nem a legvonzóbb hívó szó, bár lassan csak lenyeli a közönség. Aztán ott van a számok alapján egész jó portékának tűnő, szintén benzines 1.4 T-GDI, 140 lőerővel – amit nemrég teszteltünk. Nyomják is mindenütt, ahogy kell, jellemzően mindenhol az utóbbi motorral kapták meg az első tesztautókat a kollégák. És van még feljebb is, a 204 lovas GT már a hothach-ek ligájában játszik, így tudásával és árával csak egy szűk réteget céloz meg, a dízelekről pedig akkor még szót sem ejtettem.
Úgy érzem, minden esély megvan rá, hogy a tömeg-zsáner hazánkban mégse a felsoroltak közül kerüljön ki. Van ugyanis egy jó kis 1.4 szívó benzin még a repertoárban. Sőt, képzeljék, az jár hozzá alapáron. Meg merem kockáztatni, hogy talán túl harmonikus vele az autó, ezért rejtegetik az újságírók elől. Még a végén rájönnek az emberek, hogy ez is bőven elég hozzá! Azt belátom, hogy az ősrobbanást nem ezzel az opcióval idézzük meg, de akinek sokadlagos szempont a teljesítmény és elfogadja, hogy a piroslámpás rajtoknál az erő nem vele van, az jól járhat az alapgéppel.
A nyers adatok így szólnak: 1368 köbcenti, 100 lóerő 6000-es fordulatnál, 134 Nm nyomaték 3500-on. Kisebb autóknál még csak-csak érdekes lenne, egy kompaktnál azonban aligha keltenek vágyakozást a felsorolt számok. A 12,8 másodperces 0-100 is maximum az „oké, elmegy” kategóriába sorolható, de összességében valahogy mégis kiadta. Elképzelhető, hogy szimplán csak túl nyugodt, csöndes és élhető autót terveztek a motor köré, de szinte sajnáltam visszaadni a kis fehér Ceed-et, olyan jól összeszoktunk a közösen eltöltött 4-500 kilométer alatt. Olyan volt, mint egy régi, jó barát, vagy mint egy tökéletes szárnysegéd, azaz kiszámítható, megbízható, akivel az együtt töltött idő cseppet sem nyűg. Illetve rögtön magamra is cáfolnék, ugyanis volt, hogy meglepett. Budapest-Kalocsa távon, jórészt országúton közlekedve 5,5 literes átlagfogyasztást mutatott a computer, ami több, mint kedvező adat. Érzem én, hogy városban néhány kiadós dugót leküzdve összejönne a 7,5 is, mégis, normális forgalomban, nyugodt tempóban, hosszabb távokon meglepően alacsonyan tartható az étvágya.
Rendben, csak hogy ne érjen vád, hogy lefizettek, azok kedvéért, akik a TDI nyomatékhegy csúcsáról olvasnak, avagy szimplán 2 liter fölött szocializálódtak, leírom: nem megy túl jól, persze, hogy nem. Az a furcsa, hogy valamiért nem is kívántam ennél sokkal többet, pedig általában megvan rá az igény a részemről. Mint szinte minden modern, kis szívómotor, ez is magas fordulaton éledezik. 3000-től kezd magához térni, innentől pedig érzésre nagyon egyenletesen adja le a teljesítményét. Nyugodt szívvel forgatható 5-6 ezerig is, kérem mindenki tegye is meg, aki komolyan veszi az előzést vele. Nem kell félni, a motornak nem igazán árt, ez így van megtervezve. Ráadásul a felsőbb kategóriákhoz illő, kitűnő hangszigetelésnek hála ilyenkor sem zavaró az 1.4-es hangja. Lendületből jól autózható, de 3-an, teli csomagtartóval sem éreztem kelletlennek. Maximum 6-osból vissza kell dobni 3-asba, mielőtt bármibe belekezdenénk, de nincs ezzel baj. Aki egy jó használati értékű, szimpla autót keres és nem érdekli túlzottan a technika, vagy a lóerők száma (a fogyasztók jelentős része ide sorolható), az könnyen megelégedhet ennyivel. Mert minek több, ha úton-útfélen lézersugarak pásztáznak, miközben csak az a cél, hogy eldobjuk a gyereket az iskolába, vagy leérjünk az unokával biztonságban a Balatonhoz?
Rég volt már dolgom ennyire magától értetődő, jól használható, kellemes autóval. Kíváncsi lennék, hol van a csel, ugyanis meglepődnék, ha ebben a formában ez anyagilag megéri a koreaiaknak. Mindaz, amit látunk, nagyjából 5,5 millió forint (alkalmi kedvezménnyel legyen 5,2). Elsőre nem tűnik alacsonynak az ár, de valahogy kihagyták a Ceed-ből az idegesítő apróságokat, jól látható/hallható igénytelenségnek sincs nyoma sem a beltérben, sem a karosszérián. Vegyük csak sorra a dolgokat.
A beltér dizájn szokásos Kia, erős német utánérzéssel, amit egyfelől már megszokhattunk, másfelől meg legalább tényleg korrektül is néz ki. A műszeregység kifejezetten mutatós, a tabletet pedig egész emészthető módon sikerült a műszerfalra biggyeszteni. Az anyagok tapintása teljesen rendben van, a gombok, fogantyúk, behúzók eldolgozása is korrekt, sehol egy kis bántó sorja. Még az ezüst betétek is jól illenek az összképbe, pedig ezek nagyon könnyen visszarepíthetik az embert a 2000-es évekbe. A retro érzés valahogy mégis elmarad. Van ülés és kormányfűtés is, ahogy a kétzónás, digitális klíma sem maradhatott ki, ami ráadásul kifejezetten fancy megjelenést is kapott átlagautós mércével.
A legjobb az egészben, hogy itt bent csend és nyugalom honol, a motorból mit sem hallani, ahogy a szélzaj sem zavarja igazán a társalgást autópálya tempónál sem. A futómű nagyon kellemes karakterisztikát kapott, a kényelmes hangolás pedig nem megy a stabilitás kárára. A nem túl érzéki, ám pontos kormány határozottabb elcsavarása sem jár bizonytalansággal és komoly karosszériadőléssel. Talán így már érthető, miért is harmonizál a visszafogott kis 1.4-es az autóval. Egyszerűen semmi nem késztet arra, hogy túllépjünk a technika határain, mert ez így kerek. A váltót meglepő módon egész jó érzés kezelni, pontos a 6 fokozatú manuális szerkezet. A szívesen bemutatnám néhány gyártónak a kapcsolási érzetet, ez kéne, hogy sztandard legyen egy hétköznapi autóban. Ettől függetlenül, ha a szívómotoros Ceed-ben vadulni támad kedved, inkább párosítsd össze pillanatok alatt a telefonodat a fedélzeti rendszerrel és nyomj be egy kis AC/DC-t, minden más cselekvés értelmetlen és felesleges.
A külcsínről nem esett még szó, bár ez korábban már Robi fejtegette az 1.4 T-GDI teszt kapcsán. A lényeg, hogy a karosszéria formái is hozzák az elvártat, ez egy szerethető, trendi, jól megjegyezhető dizájn. Persze észrevenni itt is, hogy bizonyos elemek tekintetében honnan inspirálódtak a Kiánál. Elég csak az X alakot formáló, fényszórót körülölelő nappali menetfényt megemlíteni, melyet a Porsche alkalmaz előszeretettel néhány éve. Lehet erre mondani, hogy ugyan, egyértelmű koppintás, de azért mégis csak jól esik ránézni és boldogan dicsekedni vele a szomszédnak, hogy legutóbb egy 911-esen láttál hasonló megoldást. Lényeg a lényeg, a kis kamubeömlőkkel megszórt karosszéria minden szögből csinosan mutat, menők a „3D”-s hátsó lámpák, ráadásként 395 liternyi csomagteret is sikerült bezsúfolni a mindössze 4,3 méteres katszniba, miközben elöl nagyon kényelmesen, hátul pedig szintén korrektül elférni, már ha átlagos testalkatú emberekkel töltjük meg az utasteret.
Mi az, ami nem tetszett? Talán egyedül a sávtartó asszisztens, ami a korábbi Kiákhoz hasonlóan kissé határozottan, erőteljesen és jól érzékelhetően kormányoz közbe, ami zavaró érzés, ha épp teljesen tudatosan kezeled a járművet. És hát miért ne tenne így bárki? Autópályán, fáradtan, éjszaka viszont életmentő lehet a feature, érdemes hát utazástól, testi és lelki állapottól függően ki-bekapcsolni a rendszert, és probléma letudva.
Nagyon megkedveltem a Ceed-et, az 1.4-es szívómotorban pedig kellemesen csalódtam. Persze, szívem (és nem az eszem) szerint én is valószínűleg a turbó változatot venném, de a 800.000 forintos felár erősen elgondolkodtató. A használtpiac zsánere minden bizonnyal a tesztelt változat lesz 5-10 év múlva, ez pedig nem utolsó dolog az értéktartás szempontjából, ami kiemelkedően fontos lehet autóvásárlásánál. Ár/érték arányban nem könnyű jobb új autót találni, így ennek a változatnak fontos szerepe lehet még a hazai piacon.
Teszt | fotók: Bacsa Zoltán
A tesztlehetőségért köszönet a Duna Autó Zrt.-nek és a KIA Motors Magyarországnak!
Töltsd fel, add el, vedd meg – próbáld ki te is az autotveszek.hu-t!
