Jöttünk, láttunk, visszamentünk – autóvásárlás a kánikulában
Régóta napirenden volt nővéreméknél egy családi autó beszerzése, és néhány hónap alatt végre sikerült rászánniuk magukat a konkrétabb keresésre, melybe persze örömmel bekapcsolódtam, mint lelkes és valamennyire már tapasztalt autóvásárló. Három járgányt néztünk meg hétfőn, közülük került ki a győztes.
Kezdjük azzal, hogy a választás egyáltalán nem volt könnyű, márpedig azért nem, mert egy jól pakolható, nem leharcolt, ésszerű keretek között fenntartható, lehetőleg légkondis és műszakival is rendelkező autót kellett találni félmillióért. Külön-külön még teljesülhetnek is ezek a feltételek, de egyszerre elég ritkán, lévén a nagyobb autókat többet használják, és a strapabíróbbakat vagy nem adják el idejekorán, vagy jóval több pénzt kérnek értük, mint amennyi lenne rá. Leginkább az Opelek kerültek a fókuszba, ezeken belül is az Astra/Vectra Caravanok. Ezek közül is hármat választottunk ki, a képről legjobban kinézővel kezdtük, milyen kár volt.
A kitűnő állapotúnak füllentett, 1998-as, 1.6-os, zöld színű Astra G már külsőleg sem volt túl megnyerő, mivel a teteje nemes egyszerűséggel feketére volt mázolva, de rettentő igénytelen módon. A motorháztetőt felnyitva újabb sokk ért, az étolajjal csillogóvá varázsolt motortér lehet, hogy valakinél pluszpont, én inkább a kezembe temettem az arcomat. A jéghideg klíma nem volt kamu, viszont mind a két első ülés lötyögött, a jobb hátsó ablakemelő nem működött, az mp3 lejátszót hosszas kínlódás után sikerült csak bekapcsolni, a tetőkárpit pedig baldachinos szerelmi lyukká változtatta az Astra belsejét. A 200.000 kilométer már csak a rommá kopott kormánykerék miatt is hihetetlen volt, ráadásul a váltószoknyát is cserélték. Nagyobb bajnak számított, hogy az Opel nemigen húzott, a másodikat nehezen vette, kőkemény volt a fékpedál és valahol alul is szépen kopogott. Kitűnő állapot, na persze.
Csalódottan indultunk tovább, következő kiszemeltünk egy sötétzöld, szintén 1.6-os és 98-as B Vectra Caravan volt, bár látszódott rajta, hogy nem 2 napja állt a kereskedésben, és néhány harci sebesülés, valamint lakkhiba is volt rajta, mégis kapásból bizalomgerjesztőbb ábrázattal rendelkezett. Pöccre indult, a beltere vadiúj állapotban maradt meg, itt már hihetőbb volt a kétszázezres futás, kopások sehol, tetőkárpit patika, ülések feszesek. Az első örömittas pillanatok után szépen-lassan felkutattuk a hibákat, a balos ablakemelő kipróbálásakor konkrétan kiesett az ablaküveg (de miért???), amit végül kézzel visszaigazgattam. A klíma langymeleget fújt, a hátsó ablaktörlő beragadt, mint ahogy a csomagtérajtó is, a jobb hátsó zár nem nyitott. Sóhajok és összeráncolt szemöldökök társaságában soroltuk fel az egyébként nem túl nagy problémákat a kereskedőnek (persze tudjuk, hogy egy 17 éves autó ennyiért nem lehet tökéletes), aki megnyugtatott minket, hogy a hibákat az átvételig (!) kijavítja. Ugyanis, mint kiderült, a 2017-ig hirdetett műszaki a valóságban még nem létezett. A Németországból érkezett Opel a napokban „új személyazonosságot” kap, és átírva, friss műszakival 520 a vége. Meggondolandó volt a dolog, mert amúgy jól ment, vadi új téligumi-garnitúrával lett leadva, se a teljesítményével, se a fékekkel, se a váltóval, se a kormányművel nem volt probléma, legalábbis olyan nem, aminek a próbakörök alatt ki kellett volna derülnie.
Becsületből megnéztük a harmadikat is, szintén kombi B Vecra volt, félmillióért, a hirdetésben szereplő kitűnő állapottal ellentétben már kívülről visszataszító volt, kulccsal végighúzott jobb oldal, randa beltér, redvás, leszakadt tetőkárpit, kopottas műszerfal és középkonzol, esélyt sem adtunk neki. A másik sarokban egy ütött-kopott F Astra bámult bele a júliusi forróságba, négyszázezres árcédulával. Gyanús, hogy a következő útja a MÉH-telepre vezet majd. Jobbnak láttuk, ha távozunk.
Végül visszatértünk a második jelölthöz, megtörtént a papírmunka, néhány nap múlva pedig már új családja lesz az Opelnek. Természetesen teszteljük majd, persze nem a családot, hanem a Vectrát.
Használt vagy új autóra kérjen ajánlatot az autotveszek.hu weboldalon!
Bense Róbert
