Így lehetett új autónk – akkor és most

Ha az autóvásárlás múltjáról és jelenéről van szó, általában a járművek gyökeres átalakulása jut az eszünkbe, valamint a formák és a felszereltség változása. De van itt még valami, ami nagyon más lett: az igény, a vásárlási kultúra teljes átformálódása. A különbségek megdöbbentőek, de egyben tanulságosak is.

Szinte összehasonlíthatatlan a 30 évvel ezelőtti és a mostani autóvásárlás. Hogy miért is? Mert nem a légkondi és az ülésfűtés volt a luxus, hanem az, hogy az autónak volt négy kereke és problémamentesen elgurult a Merkurtól hazáig. Természetesen nem lenézve a keleti autóipar termékeit, lássuk be, hogy a mai autók tudása akkoriban űrtechnológiának számított volna. Az állami irányításnak köszönhetően lassú és körülményes volt gépjárműhöz jutni azokban az időkben, egészen elképesztő, hogy aki nem volt „csókos”, annak éveket kellett várnia az új autójára. A listás előjegyzés 1959-től kezdve működött, a behozatalt a Mogürt (Magyar Országos Gépkocsi Üzem Rt.) végezte, 1964-től az értékesítésért a Merkur felelt. Persze aki rávágná, hogy „oké, de olcsók voltak az autók”, azoknak érdemes tudni, hogy egyáltalán nem voltak olcsók, 1963-ban egy 600-as Trabant 44 ezer forintba került, ekkor 1700 forint volt a bruttó átlagkereset hazánkban.

Lehet, hogy az árak arányaiban most is hasonlóak egy új autó esetében (Suzuki SX4 akciós árral 3.1 millió forint körül is kapható), de érdemes összehasonlítani, mit kapunk cserébe. Ami a legszembetűnőbb változás, az a választék. Számos márka rengeteg altípusából választhatunk, a sportautóktól a családi egyterűkön át a terepjárókig. Nem a vásárló vár az autójára, hanem a kereskedő vár a vevőkre. Méghozzá tárt karokkal, hiszen hatalmas verseny van, minden városban kismillió autókereskedés található, manapság akár online is kérhetünk árajánlatot. Olyan extrákkal szerelik fel a mai járgányokat, melyekről sokszor még az sem hallott, aki egyébként ismerősen mozog az autók körében. Minőségileg, teljesítmény szempontjából is ég és föld a különbség. A vásárlók már nem elégednek meg azzal, hogy az autó gurul, az igények olcsóbb járművek esetében is elég magasak mind kényelmi, mind biztonsági szempontból.

Jogosan kérdezhetnénk, hogy akkor vajon miért is ilyen erős a nosztalgiafaktora a Merkuros időszaknak? Talán, mert nem lehetett hetente autót váltogatni, amit kapott a vásárló, azt nagyon meg kellett becsülni. Egészen máshogyan vigyázott az akkori kor embere az autójára. A másik fő ok pedig, hogy az „új autó” érzése cseppet sem változott, ahogyan az a jellegzetes illat sem, amit a tulaj egyből megérez, mikor először ül a járgányában.

Bense Róbert