Honda Prelude – megismerni és megszeretni

Sajnos sokan elfelejtették már a legendás típust, amely 23 éven keresztül hódított szerte a világban. Bár 2001-ben leálltak a gyártásával, talán még van remény a feltámadására. Addig is vegyük sorra a korábbi modelleket a kocka-szépségtől kezdve, a bukólámpás csodán keresztül egészen a utolsó szériáig.

Az S800 utódjának szánt Prelude karrierje szépen indult, a japán precizitással felépített modell 1978-ban lépett ki a piacra, és egy csapásra belopta magát a vásárlók szívébe. Már az első perctől érezhető volt a Prelude különlegessége, ezt a bizonyos varázst egészen a kilencvenes évek derekáig meg is tartotta. Az első generációs típus az Accord alapjaira épült, rendkívül jó kanyardinamikával bírt, az ekkoriban még ritka szervokormány alaptartozék volt benne. Az 1.6-os (80 lóerő) és 1.8-as (90 lóerő) erőforrásokkal készült Prelude mindössze 900 kilogrammot nyomott, sportos és könnyed autó hatását keltette, a 160 km/órás sebesség nem volt számára akadály, mellé még a fogyasztása is baráti volt (8-9 liter).

1983-ban látványos változás jött, a második generációs Prelude már jóval sportosabb kiállással rendelkezett, ezt főleg a széles és lapos karosszériájának és a felnyíló lámpájának köszönhette. Szintén kétféle motorral volt rendelhető, a 2000 köbcentis, 16 szelepes DOHC 137 lóerejével könnyedén repítette utazósebességig a kissé meghízott, 1025 kilós gépet. A széria ABS-sel ellátott Prelude öröme azonban nem lehetett felhőtlen, hiszen márkán belül érkezett a konkurencia, méghozzá a CRX személyében. És ez még csak az első szeg volt abban a bizonyos koporsóban.

Vitathatatlanul az 1988-ban debütáló Mk3 sikerült a legfeszesebbre, a nyolcvanas évek végén oly divatos bukólámpa megmaradt, és kívül-belül még sportosabbra vették a figurát a Hondánál. A négysebességes automatával és ötgangos manuális váltóval rendelhető modell legerősebb motorja 150 lovas volt, ráadásul négykerék-kormányzás is újdonságnak számított. Ezt azért is fontos megemlíteni, mert a szlalompályákon jóval keményebb járgányokat utasított maga mögé. Sajnos a történet itt sem ért teljesen boldog véget, mivel az 1990-ben megjelent NSX már a második komoly ellenfele volt Prelude-nek. Innentől még nehezebbé vált a modell élete.

1992-ben érkezett a negyedik generáció, amelynél szakítottak az addig jellemző külső jegyekkel és egy kicsit „amcsisabb” kinézettel látták el. Bár egyesek szerint ez a legszebb Prelude, ezzel a kijelentéssel azért lehetne vitatkozni. Az biztos, hogy az Mk4 is megbízható, erős autó volt, ennél a típusnál már a VTEC-motor is elérhető volt. 1996-ig gyártották, a rá következő évben jött az (eddigi) utolsó Prelude, amely – egy harmadik generációshoz hasonlítva – meglehetősen szelíd ábrázatot kapott. Hiába a 2 literes, 133 lovas és a 2.2-es, 180 lóerős motorok, a rengeteg extra, a tartósság és a kényelem, valami kiveszett a típusból. Valami, ami már az előző modellnél is érezhető volt. A konkurens Hondák mellett nem tudott életben maradni a Prelude, ezt az eladási adatok is hűen bizonyítják. Az Mk2 volt a legsikeresebb a maga 360.000 darabos eladási statisztikájával, de a harmadik szériából is több talált gazdára, mint az utolsó kettőből. Van ugyan esély arra, hogy az elkövetkezendő években jöjjön egy új Prelude, de tény, hogy jóval fickósabb darabot kell összerakniuk a Honda tervezőinek.

Csendben azért megjegyeznénk, hogyha valaki korábbi szériás, esetleg bukólámpás Prelude-tulaj szeretne lenni, egyáltalán nincs könnyű helyzetben, ugyanis kevés épkézláb példány maradt, azok is már a drágra-retro kategóriába tartoznak, a csillagászati áron kínált alkatrészek beszerzése pedig rendkívül nehéz és kalandos feladat. De a szerelem nagy úr, a Prelude pedig könnyen elrabolja az ember szívét.

Bense Róbert

Használt vagy új autóra kérjen ajánlatot az autotveszek.hu weboldalon!