VW Golf V. GTI – sokoldalú örökifjú

Egy 2005-ös Golf került a kezeink közé, méghozzá egyből egy GTI, amely minden szempontból sportosra sikerült, és ha kellő törődést kap, az idő vasfoga is csak meglehetősen lassan rágcsálja.

Talán, sőt biztosan nem a Golf V. sportváltozata a legszigorúbb GTI, azonban így is sikerült rajta annyit morcosítani, amennyi még jól áll neki és megkülönbözteti a jámbor arcú alapváltozattól. Szemtől-szemben is teljesen kellemes a találkozás, pedig tesztalanyunk már betöltötte 10. életévét, igaz mindössze 163.000 kilométer van benne, ráadásul gondos kezek tartják karban. Kívül-belül egyben van a vas, közelében sincsenek ehhez képest a széthajtott/meghúzott/kiélt darabok, a kárpitok simán letagadhatnának pár évet, de a beltér egésze is jól tartja magát. Ugyan bőr nincs benne, az ülés mintázata dob az összképen, mint ahogy a sportkormány is, amely a kötelező kifényesedést leszámítva szintén teljesen vállalható állapotban van. Apropó ülések, amellett, hogy egy évtized után is kitűnő az oldaltartásuk, még kényelmesek is. A műszerfal és a középkonzol teljesen minimalista, a műanyag burkolat kissé kopogósnak hat, de ennyi belefér. Az extrák listájában szerepel a fűthető szélvédő/ablakmosó, a deréktámasz, a kanyarkövető fényszóró, az ESP és az ASR, valamint a fedélzeti számítógép és a sebességfüggő szervokormány is.

A GTI egyébként hétköznapi autóként és hobbijárgányként is tökéletesen megállja a helyét, nem kell feláldoznunk a praktikusságot a sportosság oltárán, ezt bizonyítja a 350 literes csomagtér is. Ha kell, békésen, családostul végiggurul a városon, ha pedig úgy adódik, oda lehet neki lépni, akkor viszont kérlelhetetlenül megindul a kétliteres, 200 lovas gép. A futómű hangolása szintén kellemes, nincs meg a hamisíthatatlan sportfutómű-érzés (pedig az van benne), de nem is hiányzik, ugyanis az túlságosan pattogós lenne, ami inkább hátrány, mintsem előny. Mégis kellemesen feszes, a hazai útviszonyokkal is megbirkózik. Az automata váltó azonban nem feltétlenül illik hozzá, a hatgangos kézivel vélhetően élvezetesebb lenne a GTI, igaz a kormányváltás kárpótol, igen élvezetes a kezelése.

Összességében azonban nem lehet belekötni a sportos Golfba, amiért még ma is komoly pénzeket kérnek el (ami nem csoda, hiszen kezdőára anno 7.7 millió forint volt), kétmillió alatt nemigen találkozni még leharcoltabb darabokkal sem. A pénzéért cserébe viszont egy olyan autót kap az ember, melyet nehéz zavarba hozni és tíz év után is ugyanúgy megnézik az utcán.