Zastava 101 – majdnem nyugati

A jugoszláv autógyártás fő terméke cseppnyi nyugati érzést csempészett a keleti blokkba. Nem egy csodagépről beszélünk, de tény, hogy számos konkurens autónál jobb vezetési élményt nyújtott, ami miatt hamar elismerték a kragujevaci Fiat 128-at. Persze a vélemények ellentmondásosak, összességében a Zastavákat sokan szerették, és jó néhány irigy pillantást zsebeltek be a nyolcvanas években.

A gyár takarékos kisautóval szeretett volna kitörni a keleti skatulyából, és sikerült is neki. Az Egyesült Államokba is jutott a Zastavából (Yugo néven), méghozzá nem is olyan kevés, 145.000 darabot importáltak. Jól ment az értékesítés a környező országokban is, hozzánk a GTL55 típusból került be nagyobb mennyiség. A Fiat128 alapjaira épülő autó bár több erőforrással is megvásárolható volt, Magyarországon az 55 lóerős, 1100 köbcentis terjedt el, jó menettulajdonságainak köszönhetően pedig hamar sikeres lett. A 7 literes fogyasztás sem vágta földhöz a tulajdonosokat, bár törődést igényelt bőven, mégis viszonylag megbízható autónak számított, nem ürítette ki az emberek pénztárcáját. Városban jól húzott, országúton a 110-120-as tempót bírta, dinamikájára nem lehetett nagy panasz, viszont négysebességes váltója nem lett tökéletesen eltalálva. Felszereltsége is kiemelkedett, fékrendszer rásegítővel, hátsóablak fűtéssel is ellátták. Sajnos automata szivató nem került a Zastavába, ezért télen a kellemetlen percek garantáltak voltak.

Belseje kellemes meglepetésnek számított, a kényelmes, minőségi kárpittal befedett ülések, és a viszonylag nagy tér nem érzékeltette, hogy egy mindössze 880 kilogrammos autóval van dolgunk. Az ajtók szintén elegáns borítást kaptak, egyáltalán nem rossz a belső összképe. Bár a kopogós műanyagok jellemzőek voltak, valamint a kapcsolók nem sikerültek szépre, a kilincs szeretett letörni, mégis nyugatias arculat, és egész jó minőség jellemezte belülről a Zastavát. Négy ember kényelmesen elfért benne, sőt 1.80 fölött is befért a sofőr. Lehetett bele pakolni is, az alap 325 literes csomagtartó méretét a hátsó ülések előredöntésével tovább lehetett növelni. Biztonság szempontjából is próbálták kihozni a maximumot, a fejtámlák, a biztonsági kormányoszlop, és automata öv védte az utasokat.

A jugoszláv gyár története egyébként meglehetősen kalandos volt, a Zastavát átnevezték Yugo-ra, ezekből került az USA-ba is. A délszláv háború idején pedig a hadiipar jelentős szereplője volt, ami miatt 1999-ben a NATO légicsapást mért a gyárra. Kragujevacban azonban felálltak a padlóról, és 2008-tól évi 16.000 Zastava10 elnevezésű – a Fiat Punto második kiadásának ráncfelvarrott változata alapján készült – járművet gyártottak, legfőképp a hazai piacra. 2012-től pedig évi 30 ezer Fiat 500L összeszerelésével bízták meg a szerb gyárat.

Visszatérve a 101-hez, a Fiat technológia és a jugoszláv autóipar együttműködése évtizedeken átívelő, sikeres kapcsolat lett. Ennek egyik fontos állomása a Zastava 101 volt, mely nem akart más lenni, mint egy egyszerű népautó. A klasszikus Zastava gyártása ugyan megszűnt, de az 1.273.000 legyártott darabból néhánnyal még mindig találkozni az utakon, és ma is olyan feltűnő jelenség, mint 30 évvel ezelőtt.

Bense Róbert