Kia Niro PHEV teszt – egyszer tisztán, máskor takarékosan

Mostanában többször is hallottam fél füllel a konnektoros hibridekkel kapcsolatos kritikákat, ilyen-olyan eszmefuttatásokat, melyek létjogosultságukat, lehetséges jövőjüket kérdőjelezik meg. Nem szeretnék ezek ellen vagy mellett kiállni, hiszen az igazság is valahol a kettő között létezik. A technológia hiába van már viszonylag régóta jelen, mégis egyfajta átmenetnek számít, az átmeneti időszakok pedig számos válaszutat kínálnak fel. Ehhez érkezett most el az új Kia Niro PHEV is, mely egyelőre a biztonságos „kivárásra” játszik, hiszen az érkező facelift a hajtásláncon nem változtat. Talán ennél a pontnál érdemes kicsit elgondolkodni, és visszanyúlni az elődmodellhez, mert még elérhető, közben viszont már kopogtat az ajtón az e-Niro is. Mivel az elmúlt hetekben gyors egymásutánban volt lehetőségem az elektromos és konnektoros technológiát tesztelni (igaz előbbit egy e-Golf személyében), kaptam néhány olyan választ, amire kíváncsi voltam.

Alapvetően nem célom a szorosabb összehasonlítgatás, bután is nézne ki, ha egy kompakt villanyost egy konnektoros SUV-val állítanék párba, de a tesztek közelsége miatt akaratlanul is eszembe jutott néhány jellemző az e-Golffal (felületes) párhuzamba állítva. Bár ez leginkább a műszaki/felhasználói oldalát illeti a dolgoknak (arra is kitérek majd), de külsőleg is lényegében hasonló pozitívumok ugrottak be a Niro PHEV-ről. Ilyen például a szerénység, jó látni, hogy a Kiát sem lehet kivagyisággal és hivalkodással vádolni. Hétköznapi, mégis kimondottan kellemes formanyelv jellemzi a Nirót, persze van egy kis króm, meg a Kiáknál oly ismerős orr, de alapvetően egyszerű az összkép. Méreteit tekintve sem vetették el a sulykot, 4.35 méteres hossza és 1.8 méteres szélessége könnyen manőverezhetővé teszi, a hétköznapok forgatagában ügyesen megállja a helyét.

Nem mondom, hogy felesleges lesz a külső frissítése, de a facelift inkább a beltérre fér rá. Ezen belül is leginkább a központi kijelzőre célozgatok, hovatovább maga a rendszer még most is egész jól használható és lekövethető rajta az energiafelhasználás, a töltési beállítások, valamint az ECO vezetési jellemzőink. Ne tévesszen meg senkit a rengeteg gomb, a Niro PHEV-ben könnyen eljut az információ a felhasználóhoz, a műszerfali kijelző és a balos körműszer is ezt a célt szolgálja. Az összesített hatótáv, az emissziómentesen megtehető kilométerek száma, az EV, vagy éppen a hibrid mód, a fékenergia-visszatáplálás, esetleg az ECO és a „Power” mód közötti váltás pillanatok alatt leolvashatók. Meg az is, hogy mennyire vezetek agresszívan, vagy éppen takarékosan! Az új modellbe ugyanakkor már teljesen digitális műszerfalat és egy jóval nagyobb központi képernyőt álmodtak a tervezők.

Ha a praktikumot keressük, az utastérben hamar megtalálhatjuk, a helykínálat remek, az ülések, kiváltképp az ülőlapok kialakításai a második soron is jól sikerültek. Egyetlen keserű pirulát kell lenyelni, ez pedig a csomagtér mérete, legalábbis a HEV verzióhoz képest. Az akkumulátorcsomag összesen 103 litert vesz el és a duplapadlós kialakítás lehetőségét, ám a bővítésnél sík felületet kapunk, 1300 liter fölött, ez azért erősen kárpótol.

Ami a lényeg, és erre akartam igazából kihegyezni az elektromos – konnektoros kettős közötti különbségtételeket, az a hatótáv, a fogyasztás, a töltési idő és az ár témaköre. Na meg persze az, hogy kinek válhat mindez hasznára? Ki a közönsége és a teljesen elektromos Niro után lehet-e folytatás?

A Niro PHEV-ben egy 1.6 literes, 105 lóerős benzinmotor és egy 60 lóerős villanymotor párosa dolgozik, hatfokozatú, duplakuplungos automata társaságában. Hatékony csapat, ráadásképp a 8.9 kWh-s akkupakk papíron mintegy 58 kilométer tisztán elektromos hatótávot garantál. Hogy ebből mennyit sikerült a valóságban kihozni, az már másik lapra tartozik. Személyes tapasztalataim alapján valahol 40 és 50 kilométer között ingadozik, függően attól, hogy milyen körülmények között használjuk az autót. Városban előfordult, hogy napokig tisztán közlekedtem, országúton viszont célszerű átkapcsolni hibrid módba, hogy maradjon kraft az akkuban későbbre is. Ez is egy pofonegyszerű dolog, az előválasztó kar melletti gombbal pillanatok alatt válthatunk hibrid üzembe.

Az EV-mód egyébként észszerűen viselkedik, nagyobb gázadásra sem vált át hibridre, kizárólag abban az esetben, ha már elfogyott az elektromos hatótávunk. A Niro PHEV ekkor is kulturált hatást kelt, ráadásul a fogyasztás a belsőégésű motorral együttműködve is 3.5 liter körül marad. Otthoni hálózatról cirka 4, állomás esetén 2,5 órára van szükség a maximális töltöttség eléréséhez. Gyorstöltési lehetőség nincs, de ez nem érződik akkora érvágásnak. Már csak azért sem, mert hibrid módban a hatótáv 800-900 kilométer között van, ezt vélhetően tovább lehet még tornászni, hiszen a tank 43 literes.

Míg egy teljesen elektromos modell nagyobb napi ingázásokra, addig egy konnektoros hibrid inkább a rövidebb tiszta etapokra rendezkedett be. Azonban akkor sem kell aggódnunk, ha nincs idő/lehetőség tölteni. A vezethetőség is a pozitívumok táborát gyarapítja, kialakításához képest a Niro-nak jó a kapcsolata az úttal, és ha megbarátkozunk a 11 másodperces gyorsulással, továbbá nincs szükség 170 km/óránál magasabb végsebességre (hacsak nem német autópályára veszik, akkor nem is lesz), úgy egy igazán szerethető autó válhat a Kia konnektorosából. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy biztonsági/kényelmi extrákkal is egész szépen megszórták. (https://www.kia.com/hu/markakereskedok/jpauto/modellek/niro-phev/bemutato/#/)

Egy pont van, ahol a teszt elején említett, lehetséges válaszutat nem, vagy még csak elég homályosan láthatjuk. A Niro PHEV gyakorlatilag ugyanazon az áron érhető el, mint a bevezetése környékén (~9.5 millió forint), ennyiért pedig tisztán elektromos modellt is kaphatunk, és itt jön képbe például a legutóbb tesztelt e-Golf. Ráadásul ha egy jóval közelebbi modelltársat nézünk, akkor az e-Niro is, ami ha egy hajszállal is, de állami támogatással befér 10 millió alá, legalábbis a 39.2 kWh-s változata. Bárhonnan is nézzük, nehéz megítélni, hogy a PHEV jövője hogyan alakul, mert lehet itt még játszani a hatótávnöveléssel, árral és egyebekkel, de a válaszutaknak egyszer vége lesz.

A tesztlehetőségért köszönet a Duna Autó Zrt.-nek és a KIA Motors Magyarországnak!

cikk/fotók: Bense Róbert