Renault Espace 1.6 dCi EDC teszt – egy polccal feljebb

Számát sem tudom már, hogy csak az elmúlt egy évben mennyi Renault fordult meg nálunk, ám valamiért eddig az Espace kimaradt. Utólag nézve nem is jöhetett volna ki jobban a lépés, hiszen a márka zászlóshajójában minden benne van, amit a francia márka jelenleg a személyautó-piacon tud és képvisel. A többi márkatestvér pozitívumait mintha összegyúrták volna benne, ami ugyanakkor az árra is igaz.

Régi dínó az Espace, 35 éve már, hogy töretlenül képviseli az egyterűeket, megélte azoknak felemelkedését, majd lassú eltűnését. Most, az SUV éra kellős közepén az utolsó mohikánok egyikének számít. Az sem lett volna meglepő, ha hosszú évtizedek után eltűnik, azonban a korábbi eladási adatok csökkenése után a legújabb generáció ismét megemelte a számokat.

Jól matekozott tehát a Renault, igény pedig még mindig van az Espace-ra, olyannyira, hogy már a facelift modellről is megjelentek az első álcás fotók. Ezek tudatában az Espace egy nagyon is élő típus, az ötödik széria sem a múzeumba készült kiállítási darabnak. Ez már kívülről ordít róla, mintha csak a stílusos Espace III modernizált folytatása lenne – a IV. inkább egy kacsacsőrű emlősnek állított emléket, bár praktikumát nem vitatom.

Annak ellenére, hogy tizenpár centi híján 5 méteres, nem egy csetebota, idomtalan batár, mindinkább elegáns óriás hatását kelti. Azt nem mondanám, hogy légies, mert majdnem 1.7 tonnát nyom, de egészében nézve igazán dinamikus a küllem. Részleteiben főleg az orron végigszaladó és az oldalablakok körüli krómok feltűnőek, utóbbi még így fotókról is kiemeli az autó méreteit. A Renault egyenarc természetesen itt is jelen van, hátulra viszont egészen egyedi ábrázatot rajzoltak az Espace-ra. Hatalmas a hátsó lámpatest, kissé helykitöltő érzetet kelt, ez amúgy máshol nem jellemző, minden a helyén van. Összességében az előző generációk formai jellegzetességei köszönnek vissza, jól eltalálták a klasszikus egyterű formát.

Odabenn is nagyon ismerősnek tűnik minden, ilyen szempontból viszont az előző Espace egyedibbnek tűnt. Nem is olyan rég ültem is egy ilyenben, a középre rajzolt monokróm digit műszerfal és az ajtóbelsőkre került, kör alakú klímapanelek még mindig ütősek. Jelen modellnél ezeket teljesen elsöpörték, helyette itt is a Renault egyenmegoldásai helyeződtek az előtérbe. Ezzel amúgy nincs baj, azt viszont remélem, hogy a kormányt és az attól balra található, idejétmúlt gombokat leváltják a majdani ráncfelvarrás során. Egyszerűen nem illik a beltér miliőjéhez, ami alapvetően modern érzetet kelt.

Kellemes a varrott, barna bőrborítás, amiből az ülésekre és az ajtókra is jutott, és a meghosszabbított középkonzol is igazán elegáns küllemet kapott. Mondjuk alapból nem vagyok odáig a lakkozott felületekért, de ide nagyon illik, a mellette futó, változtatható hangulatfénnyel együtt. Ez egyébként több helyen is feltűnik, a B-oszlopnál például a panorámatető környékét világítja meg. Nappali fényviszonyok között azonban inkább húzzuk el a rolót, mert az üvegplafon még tovább növeli az amúgy is tágas, üvegekkel körbebástyázott utasteret. A második sor tágassága és praktikuma a legerősebb: kényelmesen párnázott, tágas ülőlapok, síneken tologatható ülések, egyszerű síkba dönthetőség jellemzi.

Mögötte, a csomagtérpadlóból két további ülés húzható elő, ezek használatával 247 literre csökken a poggyásztér, ha viszont minden támlát lehajtunk, akkor már 2 köbméterről beszélünk. Ötüléses, kényelmesen hátra tolt második sorral 620 liter az alap, ez is több, mint elegendő. Visszatérve a harmadik sorhoz, támlabillentés után egész könnyű a beszállás, mélyre kerültek az ülések, még némi lábtér is marad.

Érdekesség, hogy az Espace mindössze két felszereltséggel érhető el, a Zen mellett az Initiale Paris közül válogathatunk. Ennél az árszintnél értelemszerűen már az alapfelszereltség is erős, az opciós csomagokkal azonban könnyedén felsrófolhatjuk a kezdőárat. A CITY csomagban a parkolóasszisztens és az elektromos csomagtérajtó található, a TÉLI csomagban a fűthető szélvédő/kormány/hátsó ülések, a BIZTONSÁG és a VISIO pedig az asszisztenciarendszereket takarja, mint a vészfékező, vagy a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer. Ez így együttesen 680 ezer forint, ehhez még számoljuk hozzá a harmadik üléssort és a panorámatetőt, ezekkel már bőven egymillió felett járunk.

Az infotainment rendszer ugyanakkor széria, és nem mellesleg teljes tudásában pompázik. Nincs félbevágott érintőképernyő, itt már a tabletméret uralkodik, a műszerfal pedig a komolyabb felbontású digitális egységet kapta meg. A konzolon az ötletes előválasztó kar mögötti panelről is kezelhető a központi rendszer, a módválasztó innen egyetlen gombbal aktiválható, a MultiSense segítségével különböző menettulajdonságokkal ruházhatjuk fel az Espace-t. Nem volt ismeretlen korábbról sem, bár sokat nem babráltam, a Comfort számomra tökéletes volt, a Sport talán egy kicsit élesebbé teszi a Renault reakcióit.

Viszont túl nagy szükség erre nincs is, mert alapból kellemes az 1.6-os, 160 lóerős dízelmotor. Az Espace egy kényelmes utazóhajó, ezt a dinamikája is alátámasztja, 10 másodperc alatt van meg a 0-100, 200-nál van a vége. Kiszámíthatóan viselkedik, a hatsebességes duplakuplungos automata finoman dolgozik, érezhetően marad tartalék az előzésekre, kigyorsításokra. A szigetelések tökéletesek, nem csupán a motortér felől, de a kerékjáratok környékéről sem szűrődik be túl sok zaj, talán csak némi gördülési, de az sem zavaró módon.

A futóművét szintén remekül eltalálták, hiába a nagy abroncsok, nem sokat érezni még a közepes méretű úthibákból sem. Igazából ezt jobb esetben (ha mindenhol normális, vagy ahhoz közeli útburkolatok lennének) nem is kéne felhozni, de maradjunk optimisták: az itthoni úthálózatot ismerve legalább gyorsan kideríthető, hogy mit várhatunk a felfüggesztéstől. A fogyasztás is elfogadható, átlagban 8 liter körül tartottam, egy ekkora egyterűtől ez rendben van, igaz különösképp nem küzdöttem azért, hogy kevesebb legyen ez az érték. Ami még szintén kellemes meglepetés volt, az a manőverezhetőség, minden kormánymozdulat tökéletesen a sofőr irányítása alatt van, méreteihez képest egyáltalán nem bonyolult akár egy összetettebb parkolás sem, az asszisztens inkább csak dísznek van, a nagy üvegfelületek, a kamera, és a szenzorok bőven eleget segítenek.

Családi támogatás ide, vagy oda, az Espace nem olcsó mulatság. Ebben a konfigban 13 millió fölött van, a 225 lóerős TCe-vel is 11.3-tól indul, Initiale Paris felszereltséggel és a 200 lovas dízellel párosítva meg már 14 fölé ugrik az ára. Ettől viszont még szimpatikus, egyrészt mert nem vitték el a félig egyterű-félig SUV „öszvér” irányába, másrészt meg azért is, mert úgy is képes az elegancia és a magas szintű komfortérzet biztosítására, hogy közben nem hazudja magát prémiumnak. Őszinte, kényelmes utazó-egyterű, és ha továbbra is ilyen módon képviseli a mostanában kissé elfeledett kategóriáját, akkor biztosan sikeres lesz a facelift változat is.

Teszt | fotók | videó: Bense Róbert

A tesztlehetőségért köszönet a Duna Autó Zrt.-nek!