Peugeot Partner 1.4 Totem teszt – partner a mindennapokban
Ne felejtsetek el feliratkozni youtube-csatornánkra!
Nem is olyan régen cikkeztünk egy második generációs Citroën Berlingóról, most viszont a „testvérét” fogjuk bemutatni egy első szériás, de már faceliftes Peugeot Partner személyében. Alanyunk 2007-ből származik, de maga a modell története jóval régebbre nyúlik vissza, a Partnert és a Berlingót egyaránt 1996-tól kezdték gyártani, egészen 2009-ig piacon volt az első nemzedék. 2003 év elején jött a ráncfelvarrás, ahol új lámpatesteket, színre fújt visszapillantó tükröket kapott, ugyanebben az évben jelent meg a kevésbé ismert, ám annál érdekesebb Escapade off-road változat is. A Partner két generációt élt meg, 2018-ban felváltotta a Peugeot Rifter névre keresztelt puttonyos/családi modell, erről is hamarosan olvashattok a tesztelok.hu hasábjain!
Tesztünk főszereplője is a ráncfelvarrott érát képviseli, ugyanakkor túl nagy változások nem történtek az eredeti kivitelhez képest. A Partner vonalvezetése egyszerű, a fekete első és hátsó lökhárítónál és az oldalsó tolóajtóknál lévő műanyag dekorelemek viszont feldobják az autó külsejét. Modellfrissítés előtt a hátsó csomagtartó ajtók osztottak voltak, tesztautónk esetében viszont már felfelé nyíló. A karosszéria 12 év eltelte után is egyben van, kopások és karcos azonban természetesen pár helyen felfedezhetők. Az első és a tolóajtónál a kilincsek elég viseltesek, rozsdásodást egyedül a hátsó kerékíveknél lehet felfedezni. Egy ilyen autónál kimondottan fontosak a számok, kompakt és praktikus méretek jellemzik: a Partner hossza 4140 mm, tengelytávja 2693 mm, a bő helykínálathoz hozzátartozik az 1810 mm-es magasság is. Az autó súlya 1188 kg, amihez a 75 lóerős erőforrása (klímával és öt személlyel már nem is beszélve) picit kevés.
Beltere is követi az egyszerűséget, de a szürke-fekete műszerfalat azért feldobták egy vajszínű betéttel, csakúgy, mint a középkonzolt, vagy épp az ajtóbelsőket. A kormánykerék, a váltószoknya és a kézifék markolata is ép maradt az elmúlt évek, az ülések sincsenek kiszakadva, a tetőkárpit se lóg, egyedül az első ajtók markolatinál fedezhető fel egy kis kopás, jól bírja a strapát az utastér.
Indokolatlanul nagy fej- és lábteret kap a sofőr és az utastársai is, a csomagtartó pedig alaphelyzetben is hatalmas 625 literes, az ülések szendvicsbe hajtásával összesen 2800 literre tudjuk bővíteni, a perem kellően alacsonyan van. Tárolókból túl sokat nem kapunk, a műszerfalat körülöleli egy süllyesztett kacattartó, a kesztyűtartó viszont kicsi. Szerencsére az ajtózsebek méretesek, továbbá a hátsó üléseknél és a lábtérnél található mindkét oldalon kapunk egy-egy rekeszt, illetve ott a megoldásos tároló a mennyezetnél. Az ülések rövidebb távokon egész kényelmesek, tartásuk ugyan nincs sok, hátul legalább jó hosszúak az ülőlapok. A kilátás előre remek, szinte látjuk az autó orrát, a lehetőségekhez mérten a hátsó szélvédő mérete is rendben van.
Felszereltségi szintekből több mint húszféle (!) volt elérhető, tesztautónk a „Totem” osztályba sorolható, amibe beletartozik az ABS, elektromos ablakemelők és visszapillantók, szervokormány, manuális klíma és a ködlámpa, egy „céleszközbe” nem is nagyon kell ennél több.
Alanyunk erőforrása egy keresztirányú, 1360 köbcentis, 4 hengeres, 8 szelepes, 75 lóerős szívó benzinmotor, melynek maximális forgatónyomatéka 120 Nm, amelyet elég nagy tartományban képes leadni (3400 és 5500 fordulatszám között). 17,5 másodperc kell neki a 100 km/órás utazósebesség eléréséhez, végsebessége 150 km/óra. Ehhez a motorhoz egy 5 gangos manuális váltó kapcsolódik, áttétele rövid, a váltó útja hosszú, sémája pontos. Bár finoman szólva sem egy erőmű, az étvágya cserébe egész szolid, városban tartható a 8 liter körüli átlag, vegyesként 7,4-7,6 litert fogyaszt 100 kilométerenként.
Menettulajdonságai hozzák az elvárhatót, a futóműve jó, könnyen az úton lehet tartani, a fékhatása átlagosnak mondható, viszont hátrányként megemlíthető a kormánykerék kissé nehézkes mozgása, a motort pedig pörgetni kell, hogy felvegye a városi ritmust és 100 km/óra felett elég hangos az utastér a csekély mennyiségű hangszigetelés végett. A pedálok tipikusan teherautós, „lefelé nyomós” elrendezésük és a köztük lévő távolság elegendő, a vezetési komfort mindent egybevetve megfelelő.
A történethez hozzátartozik, hogy ez messze nem egy széthajtott darab, mindössze 95 ezer kilométer van benne, jelenleg a 3. tulajdonosánál van, aki 87 ezer kilométerrel vette. 89 ezernél komplett fék felújítás és szervoszivattyú csere történt, a kopó alkatrészeken kívül egy kerékagy csapágyat kellett cserélni. Ha kicsit jobban körülnézünk a Partner körüli vélemények között, általánosságban a pozitív felé tendál a megítélése, más kérdés, hogy a puritánságát és a gyakran előforduló elektronikus hibákat szinte mindenhol megemlítik.
Összességében így is kellemes csalódás volt a partner, hisz nagycsaládosoknak, illetve olyanoknak, akiknek kell a masszív raktér, ideális lehet, mert bőséges helykínálattal rendelkezik és olcsó fenntartani. Meglehet nem ez a motor a legjobb választás, ezt jól bizonyítja az is, hogy az eladó példányok között a dízelek jelentős többségben vannak. Ha már itt tartunk, pár százezer forinttól már találhatunk is első generációs Partnert, viszont aki fiatalabb, keveset futott, magasabb felszereltségű példányt keres, annak jobban ki kell nyitnia a pénztárcáját, az átlagár valahol 1-1.5 millió forint körül alakul mostanság.
Teszt: Lajos Zsolt
Képek │ Videó: Kocsis Gábor
Töltsd fel, add el, vedd meg – próbáld ki te is az autotveszek.hu-t!
