Honda CR-V 1.5 CVT AWD teszt – két üléssel több
Szépen lépdelünk az előző CR-V tesztjében említett lépcsőkön, a legutóbbi alkalomhoz képest most egy alternatív útvonalon és ársíkon haladó modelltársat hoztunk el tesztre, mely ráadásul kapott két plusz ülést, összkerékhajtást, valamint CVT váltót is. Hogy ez mire elég a CR-V-k közötti sorrendet nézve, az még mindig nem teljesen kerek, hiszen a hibrid hátravan, de annyi bizonyos, hogy ebben a konfigurációban egy igazán kulturált óriás képe rajzolódott ki.
Futószalagon érkeznek mostanában hozzánk a Hondák, három héttel ezelőtt első alkalommal teszteltük az új CR-V-t, amit akkor visszafogott hatalmasságként aposztrofáltam. Nos, a visszafogott kifejezést nem feltétlenül a kinézetére értettem (mindinkább a teljesítményére), hiszen egy sor olyan optikai kiegészítőt kapott az Aero csomag által, amivel itt most nem számolhatunk. Nincs terepesre hajazó fellépő, sem teljesen fényezett első-hátsó lökhárító, de a hátsó szárnyacska is csupán kevésbé látványosan van jelen.
Ebben a formájában egy kicsit egyszerűbb hatást kelt a CR-V, de ezzel az égvilágon semmi probléma nincs, arról nem is beszélve, hogy a Crystal Red fantázianevű fényezéssel kimondottan dögös a megjelenés. A LED fényszórókat itt is megkapjuk, ezúttal a ködlámpa is a modernebb fényforrással büszkélkedhet.
Méretek tekintetében nincs különbség az 5 és 7 személyes kivitel között, összkerekes mivolta miatt azonban kereken 1 centivel nagyobb, 20.8 cm-es hasmagasságot kapunk ezen változatnál. Mivel ez szabad szemmel nem igazán feltűnő, a biztonság kedvéért még egy erőteljes AWD plakettet is biggyesztettek az autó hátuljára.
Ugyan kívülről nézve kissé óvatosabbnak tűnik mostani tesztalanyunk, az öles ajtót kitárva egyből előtűnnek a különbözőségek. Kezdve a bőrülésekkel, melyek bár árasztanak magukból egyfajta mindent átható marhatelep-bukét így 12 ezer kilométer után is, de komfortjukkal, tartásukkal, meg úgy összességében a jelenlétükkel nehéz versenyre kelni. Az ajtóbelsők is bőrözöttek, vagy legalábbis olyan hatást keltenek, az ezüst és fa (utánzat) dekorelemekkel együtt kellemes elegyet alkotnak, az utastéri harmónia bizony igazán rendben van a CR-V-nél.
Minőség szempontjából azonban sajnos ugyanazokkal az aprócska buktatókkal találkozhatunk, mint amit már korábban végigzongoráztam, itt-ott lötyögősebb a kelleténél némely elem, mint például a könyöklő, amikor épp kihúzott állapotban van, vagy az előválasztó kar, aminek környéke ráadásképp még egy elég masszív ujjlenyomat- és „karc-csapda” is. Ezek tényleg nem óriási dolgok, de míg 8 milliónál még könnyedebben elsiklik a tulaj ezek fölött, addig közel 12-nél már jogos lehet a méltatlankodás. A beltér ennek ellenére is tud magával ragadó lenni, például abban az esetben, mikor az indítógomb fehérből pirosan pulzálóvá vált, vagy amikor a lámpánál állva nyújtózkodni támad kedvünk, és valóban meg is tudjuk azt tenni.
Mert hiszen hely az van bőven, variálhatóság tekintetében pedig még kreatívabbra vették a figurát a hétszemélyes kivitelnél. A hátsó sor nem csupán síneken mozgatható, de szendvicsbe is hajtható, tágasabbá téve így a harmadik sorba vezető, némi gimnasztikai mozdulattal könnyedén teljesíthető útvonalat, aminek végén két – szintén bőrborítású – ülésecske várja leginkább a gyerkőcöket. Szellőzőnyílás, kihajtható pohártartó, normálisan állítható fejtámla ide is jutott, a viszonylag nagy harmadik ablaksor pedig segít elkerülni a bezártság érzetét.
A sínekkel játszva még a lábtér is elfogadható marad, viszont hét ülés használatával a csomagtér elég aprócskára apad, de legalább egy mini-duplapadlóval megoldották, hogy elkülöníthessük a pakkokat és sík felületet kapjunk, ha lehajtjuk a hátsó két sor támláját. Így egyébként tetővonalig közel 1.5 köbméter raktérrel számolhatunk, míg öt üléssel 427 literes a csomagtartó űrtartalma. Érdekesség, hogy roló nincs, vagy legalábbis ehhez a felszereltséghez egészen biztosan nem járt, de legalább nem kell pakolgatni és amúgy sem lehet belátni a lesötétített hátsó ablakokon.
Ha már felszereltség, Lifestyle szinten igen korrekt biztonsági és kényelmi extrák járnak, előbbieknél lényegesek a vezetéssegítő asszisztenciák, úgy mint a sávtartó asszisztens, vagy a vészfékezést jelző, illetve a ráfutásos ütközésre figyelmeztető rendszer, de adaptív tempomat, táblafelismerő, valamint holttérfigyelő is segíti a sofőr mindennapjait. Külön kiemelném a tolatókamera optikájának sokoldalúságát, ha úgy kívánja a helyzet, lényegében egy teljes kereszteződést beláthatunk vele, remek látószöggel és egész jó képminőséggel rendelkezik, hovatovább még radarrendszer is jár. A komfortot a már korábban említett bőrülések növelik leginkább, az első sor fűthető, a könyöklő alatt-előtt pedig hatalmas alagút- és tárolórendszer várja a kisebb-nagyobb holmijainkat.
Alanyunk motorját tekintve ugyanazt az 1.5-ös VTEC Turbo erőforrást kapta, mint az ötszemélyes verza, ám a CVT-s kivitelekhez még hozzátettek plusz húsz lovat, így összesen 193-mal gazdálkodhatunk, 243 Nm nyomatékkal párosítva. A menetdinamikáját nem ismerve persze mondhatnánk, hogy egy ilyen autóba miért raknak bele ennyire “apró” motort, de valójában ez így, ebben a formájában elegendőnek érződik. Persze ne számítsunk Usain Bolt-féle százas sprintre, de azért 10 másodperc környékére bőven odaér, a 200 km/órás végsebesség is teljesen jó, sőt, pályatempónál még némi tartalékra is futja a CR-V erejéből.
A fokozatmentes automata ráadásul roppant kulturálttá teszi a vezetési érzetet, nem bőg, nem hangoskodik, és ha nagyon szeretnénk, a kormány mögötti fülekkel is váltogathatunk a virtuális sebességek között. De garantálom, hogy senki nem fogja túl gyakran használni, mert a CVT kényelmes működése tényleg első osztályú, sport módba váltva pedig még egy kis extra lendületet is ad.
Állandó összkerekes + CVT modell lévén ne számítsunk túlzottan alacsony étvágyra, a 7.1 literes gyári átlag persze tipikus katalógusadat, gyakorlatilag az elérhetetlen kategória, viszont 8.5 literrel simán el lehet vele kocogni, ám ha kinyomjuk a szemét, akkor azért 10 liter környéki adatok is felbukkanhatnak a fedélzeti számítógépen.
A fentebb használt „kulturált” kifejezés egyébként nem csupán a váltóra, de a CR-V futóművére is ráhúzható, a hátul multilink felfüggesztés remekül elbánik az úthibákkal, nagyobb sebességnél is elfogadható a kanyardinamika, sem billegés, sem egyéb bizonytalanság nem jellemző.
Összességében tehát kezes, nyugodt, magas komfortszintű és praktikus autóról beszélhetünk, ám ehhez azért ki kell nyitni a pénztárcát, és míg az ötszemélyes, manuál váltós, 173 lóerős verzió megúszható akár 7.8 millió forintból, addig itt közel 12 millióra rúg a végösszeg, néhány százezer forinttal többért pedig már hibridként is elérhető a CR-V, Lifestyle felszereltséggel. Azonban – és itt jön a Honda barbatrükkje – hibridet nem vásárolhatunk 7 személyes kivitelben. Nos, így megy ez az ár-felszereltség-hajtáslánc-ülések száma játék a CR-V-nél. Kissé kényszerízűnek tűnik, de bízunk abban, hogy mindenki megtalálja majd az elképzelését, ha a Honda családi autójára esik a választása. A következő lépcsőfok már a hibrid lesz, meglátjuk, mennyit számít a hajtás-fogyasztás a teljes kép formálásában.
A tesztlehetőségért köszönet a Duna Autó Zrt.-nek és a Honda Hungary Kft.-nek!
Teszt | fotók: Bense Róbert
Töltsd fel, add el, vedd meg – próbáld ki te is az autotveszek.hu-t!
