Lada 1200s teszt – egy régi barát
Nyilvánvalóan nem árulok el azzal nagy titkot, hogy vannak olyan tesztjeink, melyeket különleges alkalmakra tartogatunk. Ezek egyszer részben már megíródtak, elkészültek a fotók, majd egy mappában várták, hogy végre elérkezzen a publikáció időpontja. Ez a mai is egy ilyen, és bár kiegészítettem néhány fontos, ám kimaradt részlettel, így a sztori másfél év távlatából nézve most érződik igazán kereknek. Nem véletlenül tartogattuk talonban ezt a Ladát, hiszen az év utolsó tesztjéhez tökéletesen passzolnak a lentebb látható havas képek. Nem mellesleg számunkra ez az 1982-es 1200s sokáig fontos része volt a hétköznapjainknak, a retrovasak.hu-n futó Lada-kaland pedig számos élményt adott. A közösen eltöltött több ezer kilométer alatt volt időnk megismerkedni egymással, ezt az időszakot idézzük most fel egy tesztbe sűrítve.
A teljes történetet persze lehetetlen lenne pár ezer karakterbe belepréselni, és mivel ez stílusát tekintve egy teszt, ezért nem is ez a cél. Ám egy 36 éves autó esetében mégis fontos kitérni arra, hogy milyen állapotok uralkodtak a vásárláskor és hol kellett hozzányúlni a Ladához. Mindennél beszédesebb az alábbi kép:
Így került hozzánk, kicsit megnyomkodva elöl és oldalt, fáradt fényezéssel, széthullott kipufogóval, de alapvetően elfogadható műszaki állapotban és a hátsó íveket kivéve rozsdamentesen. A beltér gyakorlatilag makulátlan állapotban vészelte át az eltelt három és fél évtizedet, úgyhogy ez egy jó alap volt olcsón, és bőven a realitás talaján maradva, már ami a felújítás anyagi oldalát érintette.
A legnagyobb feladatot a fényezés jelentette, a végeredmény összességében rendben volt, főleg az előzetes külső állapottal összehasonlítva. Az ezt követő hetekben fel lettek újítva a fékek, cserélve lett a karburátor, a teljes kipufogórendszer, az első lengéscsillapítók, végezetül egy új szett gumit is kapott a Lada, később még az AC membrán is csereérett lett. Természetesen a „kötelezőkre” is igyekeztünk odafigyelni, jó minőségű olajat, Denso gyertyákat kapott a Lada, csak hogy a legfontosabbakat említsem.
Hogy mindezek után milyen lett a még 90 ezret sem futott autó? Olyan, amibe bármelyik nap bármelyik órájában, mindenféle ellenérzés nélkül bele lehetett ülni, a sofőrt pedig elvitte bárhová, ahová csak kellett! Kívülről is parádésan mutatott, a frissen homokszórt felnikre az eredeti kupakok kerültek, de az első lököst és a hűtőrácsot is sikerült megmenteni.
Egyedül a csomagtérajtó általános betegségével, a púposodással nem lehetett mit kezdeni, de szerencsére nem ázott be, ennyi bőven elég is volt a boldogságunkhoz, inkább nem piszkáltuk. A külső visszapillantót azonban a későbbiekben le kellett cserélni, mivel magasabb sebességnél egyszerűen behajlott, a problémát nem lehetett orvosolni, így érkezett a helyére egy elegánsabb, típusazonos, krómozott darab.
Odabenn ott az elmaradhatatlan Lada-szag, vagyis inkább illat szinte tarkón vágta az embert, örök érvényű esszenciája ez a szovjet gépezetnek. Az ajtóbelsők már kicsit girbegurbákká váltak, ám a tetőkárpit és a műbőr ülésborítás hibátlan maradt, utóbbinál azzal feltétlenül számolni kell, hogy télen hűt, nyáron fűt. A felszereltség gyakorlatilag megegyezik az 1300-aséval, a fejtámla csupán kósza ábránd, mint ahogyan a fűthető hátsó ablak is – ennek a hiányát egyébként egyáltalán nem érezni, a hasznos elefántfüleknek hála a pára gyorsan tovatűnik az üvegfelületekről.
A fűtést Lada lévén nem kell magyarázni, remek hatásfokú, bár kicsit zajos. A további kezelőszervek megjegyzése nem telíti túl a memóriánkat: világítás, szivató, szivargyújtó…a vészvillogót kapcsolóját ne keressük. A műszerfal roppant egyszerű, ugyanakkor informatív és meglepően keveset csal az óra, bónusz, hogy a háttérvilágítás is remekül funkcionál.
A helykínálat és a komfortszint, valamint a vezetői környezet a kor színvonalához mérten jó, az ülőlapok szélesek, öblösek, a hatalmas kormánykerék kézre álló, a kilátás mind előre, úgy hátra is kitűnő. A csomagtér 385 litere nem hangzik soknak, mégis rengeteg holmi belefér (2 ember 2,5 heti cucca legalábbis bizonyítottan). Innen az eredeti szerszámos táska (benne a steklámpával), valamint a pótkerék sem hiányozhat, nem mellesleg a tank is ott figyel, mint „erősen ajánlott” kellék.
A vezetési élményt nehéz körülírni, mert mai frázisokkal élve mondhatnánk rá azt, hogy agilis „kisautó”, valójában azonban egy Lada terelgetése bőven több annál, mint hogy annyival lerendezzük: „jó vezetni”. Személy szerint nagyon szerettem a kormányművét, amely bár globoid csigás, mégis jóval biztosabbnak érződik és kevesebb holtjátékkal bír, mint mondjuk egy Škoda 105, kis mozdulatokra is viszonylag érzékenyen reagál. Aztán ott a váltó, amit valószínűleg senkinek nem kell bemutatni azok közül, akik valaha vezettek Ladát. A hosszú váltókarral rendelkező négysebességes pontosan kapcsolható, szinte beleklattyan a helyére minden egyes fokozat.
A legnagyobb hidegekben is pöccre induló, hosszában beépített, 1198 köbcentis, 60 lóerős, OHC vezérlésű benzinmotor 145 km/órás végsebességet biztosít, a 0-100-as gyorsulás kereken 18 másodperc. Bár első olvasatra nem tűnik egy sprinternek, ám a mindössze 995 kilogrammos önsúlynak hála mégis lendületesnek hat vezetés közben az 1200s. A fogyasztás saját tapasztalataink szerint átlagban 8-9 liter között mozgott, városban ennél valamivel magasabb, 10-11 liter körüli értékek jellemezték – egyébként pedig beállítás és vezetési stílus függő, hogy ezen adatok kinél miként alakulnak. A 17 centis hasmagasság (a Fiat 124-hez képest 3 centit emeltek rajta) igazi bokorugró jelleggel ruházta fel a Ladát, ráadásul úttalan utakon is magabiztosan viselkedik az elöl dupla keresztlengőkaros, hátul csavarrugós, hidraulikus lengéscsillapítókkal ellátott felfüggesztés.
Hogy mennyiért és milyen állapotú Ladákat lehet és érdemes venni, abba most nem mennék bele, mert ahány ház, annyi vélemény, a szórás pedig – bármennyire is furcsa – jelentős. Az viszont bizonyos, hogy az 1200s kitűnő hobbiautó, és fenntarthatósága is elfogadható. Alkatrészek esetében vigyázni kell a silányabb minőségű utángyártottakkal, ugyanakkor az árakra és az ellátottságra nem lehet panasz, sőt, aki eredeti alkatrészekre vágyna, azok is megtalálhatják a számításaikat. Mindent egybevetve a Lada 1200s, csakúgy, mint korabeli testvérei egy strapabíró, a hétköznapok akadályaival évtizedekkel a gyártása után is megbirkózó, sokakban szép emlékeket idéző autó, ami a közösen eltöltött időszak alatt számunkra egyszer sem okozott csalódást!
Idén rengeteg tesztet olvashattatok nálunk, szám szerint 105-öt, ami rekordnak számít a tesztelok.hu valamivel több mint 5 éves fennállása alatt. Bízunk benne, hogy jövőre is hasonló mennyiségű és egyre emelkedő minőségű cikket, bemutatót, exkluzív tesztet publikálhatunk akár a veterán, akár az új, vagy éppen a használt autók világából, igyekezvén ezzel is megfelelni az igényeknek. Köszönjük az egész éves figyelmet, tartsatok velünk 2019-ben is!
Bense Róbert
Töltsd fel, add el, vedd meg – próbáld ki te is az autotveszek.hu-t!
