Volkswagen Arteon 2.0 TDI R-Line teszt – a penge éle

Ha van autó, amiben a német precizitás, a vonalzóval megrajzolt idomok, a pontos vezetés élvezete, és a presztízskérdés találkozik, akkor az a Volkswagen Arteon. Ebben a modellben egy 20 éve praktizáló, félig kiégett, szürke öltönyös ügyvéd is megtalálja a ritkán elővett, zakózsebbe gyűrt mosolyát, még akkor is, ha csak a mamához kell elgurulni az autópályán. Nyilván nem mindenki értékeli ezt a stílust, de azért egy próbát mindenképp megér bárkinek, mert olyan, mint egy lépésről-lépésre megtervezett műszaki rajz, mely első ránézésre bonyolultnak tűnik, mégis pillanatok alatt képes átláthatóvá válni. Némileg ellentmond ennek az állításomnak a tény, hogy négy oldalas felszereltséglistát kaptam hozzá, és mivel már a legelején ráncoltam a homlokom, ezért engedtessék meg, hogy az Arteon R-Line 2.0 TDI SCR DSG 4Motion nevét – mint ahogy a brazil focistáknál szokás – lerövidítsem. De a lényeg nem ezen a ponton van, úgyhogy csapjunk is bele az Arteon egészébe, kívülről indulva, egészen a penge éléig jutva.

Itt aztán nem fulladunk bele a bájba. Tömör, de annál világosabb bennem ez az érzés, ami hullámokban múlik el és tör rám, hiszen az oldalról megközelített, még leginkább palackorrú delfinre hajazó Arteon szemből már fémes vigyorú terminátorként villog az arcomba, és hát ez az a tekintet, ami az előd CC-nél még megengedő volt, itt viszont már szigorúan fenyeget. Elnagyolt részletek és végletekig kidolgozott elemek váltogatják egymást, előbbiek közé tartozik a hatalmas, 19 colos abroncsok felett-mellett magasodó kerékjárati ív, és az azt lezáró illesztés a motorháztetőnél, utóbbiak közé pedig a rácsozatba beleharapó menetfény, a kecsesen kiugró visszapillantók, és a karosszéria oldalain végigfutó, ezüstcsíkkal szegélyezett kiszögellés sorolható.

Az R-Line csomag kívülről olyan finomságokat tartogat, mint a hűtőmaszk alsó vonalának részletgazdagabb kidolgozása, a csomagtérajtó légterelőjének tetején lévő vékony élspoiler, vagy éppen a krómozott kipufogóvégek. Látszólag nem nagy horderejű dolgok ezek, de az Arteon egészét nézve sokat dobnak az összképen. Azon az összképen, ami a 4.86 méter hosszúságú, Orix-fehér testet erőltetett, tohonya batár helyett lendületes vonalvezetésű, nem hétköznapi arányokkal rendelkező túrakupénak láttatja. Bár ez egy nagyon szubjektív kijelentés, de meg merem kockáztatni, hogy az elkövetkezendő évekre nézve ez a küllem mutathatja meg a jövőt a Volkswagennek, aztán lehet, hogy a wolfsburgi tervezők majd szépen rácáfolnak erre a felvetésre.

Az utastér egy percig sem tagadhatná le a külsővel alkotott szoros hasonlóságát. Minden élére állítva várja a bevetést, az R-Line felirattal ellátott kormány kellemes és biztos fogást nyújt, a szintén logózott alcantara-bőr ülések oldaltartása hibátlan, és a kényelmét sem érheti kritika. A helykínálat lábtér tekintetében mindkét soron kifogástalan, azonban a hátsó fejtérnél a tetővonal csapódása miatt, és a lépcsős plafonnak hála bizonyos magasság felett már kell egyfajta rutin, hogy ne nyaktörő mutatvánnyal foglaljuk el a helyünket. A kilátás előre a hatalmasra nőtt motorháztető ellenére is megfelelő, és szerencsére a hátsó szélvédő sincs fejbúbig tolva, de azért a rend kedvéért belepakolták a tesztmodellbe a 360 fokos körülnézeti kamerát, na meg a „kiparkolás asszisztenst” – ebbe a körbe sorolható továbbá a sávváltási segédlet is. Az összeszerelési és az anyagminőség is hozza az elvárható szintet, felesleges rongyrázásnak nyoma sincs, igaz az analóg óra a legkevésbé sem illik a képbe, és az ezüstkávás pedálsort is elhagyhatták volna valahol a tervezés korai szakaszánál.

A lebegő hatású belső visszapillantó viszont telitalálat, mint ahogyan a végigfutó szellőzőrács is az ezüst csíkjaival, valamint a „Silver Rise” fantázianevű, karbon hatású dekorelem, amiből jutott az ajtókra is, nagy kár, hogy csak ez a tétel 121 ezer forint az opciós listán. Ha már itt tartunk, a „Business” csomag karcolja a négyszázezres határt, ebbe a navigációtól kezdve a sötétített, hővédő üvegezésen át egészen a proaktív utasvédelmi rendszerig mindent beletettek, még a távoli hozzáférést biztosító Car-Net szolgáltatást is. Nagyobb tétel az „Easy open” csomag is, ez a kulcs nélküli nyitást/zárást/indítást, valamint az elektromos csomagtérajtó úgynevezett komfortnyitását takarja, előbbi hasznos, ám a láblengetős mutatványért nem fizetnék 400 ezret, akkor inkább leteszem a pakkot, megnyomom a gombot, és bepakolom a fél házat az 563 literes alap poggyásztérbe, amit amúgy 1.5 (!) köbméteresre bővíthetünk.

Ami már jobban megéri a pénzét, az a LED-es főfényszóró automatikus magasságállítással és kanyarfénnyel. De említhetném az Active Info Display-t is, a műszerfal igényes képet mutat, jó a betekintési szöge, és egy halom infó megjeleníthető rajta, mi éppen a navigációt álmodtuk rá a kollégával, de a közlekedési táblákat is felismeri. Központi érintőképernyőből a 8 colossal látták el alanyunkat, ebből van egy még komolyabb, 9.2 colos, 1080p felbontású is, de ne legyünk telhetetlenek. Maga a felhasználói környezet átlátható, a menürendszer egyszerű és gördülékenyen kezelhető. Kiugorva a digitális világból, prózai, hogy mire kell itt, és a klímapanel környékén is nagyon vigyázni: a lakkozott felületekre. Örökös vesszőparipám ez, de higgyétek el, tényleg nagyon haza tudja vágni egy magasabbra pozícionált autó utasterét a karcos zongoralakk, bár a nyomozók biztosan szeretik a milliószám jelenlévő, könnyen begyűjthető ujjlenyomatok miatt.

A motorpalettán a konfigurátorban jelenleg (bővülni fog még többek között a 150 lóerős, hengerlekapcsolásos TSI-vel) három tétel szerepel, de a hazai piacra valójában négy verzió került. Benzinesek közül az egyetlen opció a kétliteres, 280 lóerős TSI, dízelek közül a gyengébb 2 literes TDI 150, valamint 190 lovas, az erősebb pedig 240, mi pont az utóbbit kaparintottuk meg. Meglehetősen sokoldalú az Arteon vezethetősége, és itt megint elővenném az öltönyös ügyvédünket, aki családi kirándulások esetén a Comfort-móddal köt barátságot, azonban ha az élet úgy hozza, Sport-üzemmódban némileg izgalmasabbra veszi a figurát. Ez az adaptív lengéscsillapító-szabályzásnak (DCC) köszönhető, mely a gyorsítási, a fékezési, valamint a kormánymanőverekre is kiemelten reagál.

Mosolyogtunk a nehézségi erőt jelző menüponton, de valóban le lehet úgy padlózni az 1.8 tonnás monstrumot, hogy az 500 Nm maximális nyomatékú biturbó motor kiadja minden erejét. Ennek fényében sem a 6.5 másodperces százas sprint, sem a 245 km/órás végsebesség nem meglepő, a városi, 8 liter körüli fogyasztás, és a 6-6,5 környékére mérsékelhető kombinált étvágy már annál inkább. Szintén pozitívum a belső hangszigetelés, míg kívül azért szót kér a TDI, az utastérben szinte semmi nem hallatszik belőle, a szélzaj az egyébként mutatós, keret nélküli ablakok ellenére sem számottevő. A hétfokozatú, duplakuplungos DSG észrevétlenül, mégis élénken teszi a dolgát, a futómű is jó hangolású, a már említett Sport-módban keményebbé válik, szinte rátapad az útra az összkerekes Arteon, pazar a kanyartartás, a kormánymű pedig magabiztos és precíz irányítást tesz lehetővé magasabb tempónál is, minden mozdulatnál érződik a súlya.

Ebben a kategóriában már csak komoly versenytársak játszanak, így a VW is egy biztos ütőkártyát vett elő, ami azonban mégis hozott magával izgalmakat és egy adag szigorú látványosságot is! Az Arteon tulajdonságait egybegyúrva egy masszív, és bizonyos körülmények között kifejezetten élvezetes utazóautó képe rajzolódott ki a teszt alatt, melynek azonban minden egyes porcikáját méregdrágán mérik. Alanyunk a tucatnyi extrafelszereltségnek köszönhetően 16.2 millióba kerülne, ugyanakkor ebből mintegy 2.5 millió kedvezményt ad a szolnoki Juvenal, a végösszeg így 13.7 millióra rúg. Ha az ilyen-olyan időszakos akciókat nem számoljuk, a nagy átlagot nézve 10 millió körül árazták be a 150 lóerős TDI-vel szerelt, Elegance Arteonokat, ami még így is elég borsos. Éppen ezért nem is csoda, hogy a Volkswagen hazai képviselete idén nagyjából 150 darab eladásával számol.

A tesztlehetőségért köszönet a Juvenal Kft.-nek!

Bense Róbert