Lexus GS 450h teszt – sportos fényűzés
Nehéz lenne a GS 450h létjogosultságát logikus érvekkel alátámasztani, nem beskatulyázható, és nagyon szűk réteget érintő modellről van szó, utóbbi természetesen az árának is köszönhető. Minden erőmmel azon voltam, hogy valamilyen ütős sommázással nyissam meg ezt a tesztet, ám ehelyett most azt érzem, hogy ez az autó megtanított arra, hogy ne akarjam feltétlenül egybegyúrni a tulajdonságait, hiszen az ördög úgyis a részletekben rejlik. A Lexusnak van igaza, és ezért is van a piacon!
Végtelenül fenyegető Predator-arc, hosszú, szigorúan megkomponált élek, tűpontos illesztések, kissé elnagyolt far, ezek az első benyomások, amikor az ember először megpillant egy GS 450h-t. Hamisíthatatlan üzletember-feeling érződik rajta, ám nem a nagyzoló stílust, mindinkább a visszafogott luxust képviseli. Kérdés, hogy ez a dizájn mennyire lesz időtálló, aki ilyen autót vásárol, az vélhetően nem fog ezzel törődni, ám véleményem szerint a negyedik szériás modell formavilága az elődökénél jóval tovább tud majd modern képet mutatni.
A beltérnél sajnos ez az érzet szertefoszlik, manapság, amikor a minimalizmus térhódítása már az autóipart is elérte, soknak hat a Lexus gomb/kijelző/kapcsolóerdeje, a különböző színvilágú berakásokról és dekorelemekről, valamint a díszvarrásól nem is beszélve. A kevesebb néha több, de ezért felesleges okolni a modellt, az öt évvel ezelőtti bemutatásakor még ez volt a mérce. Ebbe az autóba egyébként mindent belepakoltak, amit csak lehetett, Head up Display, 12.3 colos központi képernyő, holttérfigyelő, távolságtartó tempomat. De nem szabad megfeledkezni a tökéletes kényelmet biztosító, három különféle pozíciót is megjegyző, számos módon állítható, kitűnő tartású ülésekről, pontosabban fotelekről sem. Továbbá ott van a Mark Levinson hifi is, ritkán szoktam véleményezni az autók zenei rendszerét, de ez hibátlanul teljesít, kiérdemli a prémium jelzőt mind a 17 (!) hangszórója. A kijelzőhöz visszakanyarodnék, az adatrengetegben könnyen össze lehet zavarodni, nagyobb probléma azonban a kezelhetőség, lévén a mélyen ülő képernyő nem érintős, a Remote Touch-hoz pedig meglehetősen nehéz hozzászokni, de azért nem lehetetlen!
A helykínálat remek, bár a vezetőülés alaposan körbe van bástyázva, a lábtér kellően nagy, a második sorra ez hatványozottan igaz, természetesen könyöklő is jár, beépített klímapanellel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt az autót négy emberre találták ki, hátul a harmadik ülőhely inkább csak jelképes. A csomagtartó 450 literes, nem bővíthető, viszont jól pakolható és tágas, továbbá azt se feledjük, hogy egy hibrid modellről beszélünk, a hátsó üléssor mögött figyel az akkucsomag.
A GS 450h egy farkasbőrbe bújt farkas, az 1880 kilogrammos, 345 LE kombinált teljesítményű modell lelke egy 3.5 literes, 296 lóerős V6-os, plusz a 200 lovas villanymotor. Utóbbi 64 km/órás sebességig hangtalanul képes gyorsítani a Lexust, mely 5.9 másodperc alatt éri el a százas tempót, és 250-nél van a vége. Szinte kézzelfogható az ereje, főleg Sport-módban, egy alaposabb gyorsulásnál bőven bele lehet préselődni az ülésbe, azonban a gázreakció lehetne egy kicsit temperamentumosabb. Az elektronikusan vezérelt, folyamatosan változó áttételű (E-CVT) váltó tökéletesen és kulturáltan dolgozik, a futómű pedig Normal-módban gyönyörűen kisimítja az úthibákat, míg Sportba kapcsolva már jóval bárdolatlanabb, kanyarokban agresszívabb. A fékrendszer is jól teljesít, az elöl 356 mm, hátul 310 mm átmérőjű hűtött tárcsák hatékonysága kiemelkedő. A fogyasztás szintén erős pontja, a gyári adat 5.9 literes átlagot ígér, ez a gyakorlatban valahol 8-8.5 liter között mozog, de a Lexus paramétereit tekintve ez bizony nem rossz, sőt!
Jogos a kérdés: tartja-e az árát a GS 450h? A 38.000 kilométert futott, Luxury-szintű tesztalanyunk újkori ára közel 25 millió forint volt, mostanság egy hasonló futásteljesítményű és felszereltségű példányért 12-15 millió körüli összegeket kérnek el, tehát a válasz: nem. Ebben persze semmi meglepő nincs, nem is szemrehányásként vetettem ide a teszt végére, köztudott tény, hogy minél drágább egy új autó, annál többet bukik rajta a tulajdonosa eladáskor. De ezt a kérdést talán felesleges is boncolgatni, hiszen ez a jármű nem erről szól. Részleteiben zseniális különlegesség, ha úgy tetszik csemege, tejszínhab a jelenkor autóiparának hatalmas tortáján, megannyi luxustársával egyetemben.
Bense Róbert
