Peugeot 208 1.2 Puretech 82 teszt – franciakrémes
Tipikus Peugeot, klasszikus vonalak, lezser vonalakba oltott hétköznapi elegancia, ezek a kifejezések jutottak eszembe, amikor először láttam teljes valójában a 208-ast, melyet végül elkötöttünk egy könnyed, városi-országúti tesztvezetésre, ami egyébként az igazi terepe. Első ránézésre hiába tűnik a ráncfelvarrott 208-as egy finom, jól nevelt, bár kissé morcos képű báránykának, valójában egész komoly is tud lenni, kategóriájában pedig nem véletlenül népszerű.
A külsőről csak annyit, hogy örömmel konstatáltam: a 208-as hátsója még mindig tiszta 206. Igaz is, ami egyszer nagyon bevált, azon csak óvatosan szabad formálni. A frontot már jelentősebben átdolgozták, főleg a hűtőrács környékén, de a ködlámpa is új körítést kapott, szó se róla, stílusos a külső. Igaz nem világraszóló változtatások ezek, de azért a Peugeotnál még mindig nagyon jól tudják, hogy hová kell nyúlni, ha frissítésre kerül a sor. Arról már nem is beszélve, hogy a 16 colos, fényesfekete, lézergravírozott könnyűfém keréktárcsa mennyire jól áll neki.
A beltér kifejezetten gusztusos, még úgy is, hogy a műanyagokon semmi extra dekor nincsen, puritán valójuk mégsem sivárságot, hanem inkább átláthatóságot sugall – kevés ujjlenyomatgyűjtő zongoralakk azért fellelhető. A műszeregységek szintén letisztultak, felesleges gomboknak nyoma sincs, a középkonzol minimalistább nem is lehetne. Az apró, csapott kormány amellett, hogy jól mutat, kényelmes is, a kilátást viszont kicsit szokni kell a magasan elhelyezkedő műszerfal miatt.
A felszereltség része a központi, 7 colos érintőkijelző, ahol az autó paramétereit állíthatjuk be, valamint a MirrorLink rendszer segítségével okostelefonunk képét is megjeleníthetjük. Elektromos ablakemelők csak előre jutottak, van viszont tempomat és sebességhatároló, továbbá sebességfüggő szervokormány is. Az opciós listát pedig megszórták olyan pluszokkal, mint a hangulatvilágítással ellátott panorámatető, vagy a hűthető kesztyűtartó, különböző vezetéstámogató rendszerek (vészfékasszisztens, parkolóautomata), de külső és belső dizájnok közül is választhatunk, nyilván ezeket meg is kell fizetni.
Beszéljünk még egy kicsit a beltérről, már ami a praktikumot illeti. A vezetőülést hibátlanul ölelik körbe a kezelőszervek, ráadásul 185 centis magasságnál sem áll meg az élet, a térdnek is van elég hely. Abban persze ne reménykedjünk, hogy a hátsó üléssoron tánclépéseket gyakorolnak majd az utasok, ám el lehet azért férni itt is, mint ahogy a 285 literes alap csomagtartó is korrekt ebben a szegmensben, továbbá van osztottan dönthető hátsó üléstámla is, síkpadlós csomagtér azonban már sajnos nincs. Persze ez nem is feltétlen az a liga, éppen ezért simán megbocsájtjuk, annak fényében meg pláne, hogy bővítve egy köbméternyi rakodóterületet kapunk.
Az 1.2-es, 82 lóerős benzinmotor városban teljesen dinamikus, de országúton is oda lehet neki lépni, erőművet azért ne várjunk, de a kötelezőt – talán annál valamivel többet is – bőven hozza. A reszelős hangú háromhengeres pont az ilyen kisautókhoz illik. Fogyasztása is egész baráti, városban 6.7, országúton 4.5 liter körül alakul. Az ötsebességes manuális váltó kellemesen kapcsolható, időnként kissé nyersnek tűnik, de még a szokható kategória. Futóműve könnyedén elbánik a kisebb úthibákkal, nagyobb sebességnél azonban billegősre veszi a formát a 208-as. Manőverezhetősége azonban egészen kiváló, lévén négy méter alatti kisautóról beszélünk, a feltolt hátsó szélvédő mellett ugyanakkor a viszonylag nagy visszapillantók igen hasznos társak lehetnek.
Összességében a 208-as ízléses és használható városjáró benyomását keltette, felszereltségi szinttől és erőforrástól függően 3.3 és 5.1 millió forint közötti árakon lehet hozzájutni, 4 év vagy 80.000 kilométer garanciával.
A tesztautót a Peugeot Fábián biztosította, köszönjük!
Teszt | fotók: Bense Róbert
