Volkswagen T-Roc 2.0 TSI teszt – erős mehet?
Viszonylag gyakori a helyzet, hogy egy adott modell különböző variánsait tesztelem, a T-Roc-ot is ismertem már korábbról, igaz annyiban volt más a szituáció, hogy arról nem én írtam a cikket, csupán kíváncsiságból mentem vele pár kört. Az akkor szerzett tapasztalatmorzsák most hasznomra váltak, ugyanis az 1.5-ös, 150 lovas kivitel mellé ezúttal kaptunk egy kétliteres, 190 lóerős verzát, kézi váltó helyett pedig DSG-t, valamint komolyabb felszereltséget. Drágább? Persze! Megéri? Keressük meg rá együtt a választ!
Annyira, de annyira szerettem volna egy vidám színkombinációjú T-Roc-ot, ha már a fiataloknak van egyszer kitalálva, de valahogy mindig kifogom a kevésbé izgalmas darabokat. De egye kutya, elvégre ez mégsem kívánságműsor, és az az igazság, hogy még ez a „céges fehér” sem áll rosszul neki, a vörösen villanó Brembo féknyergek meg kifejezetten dögösek. Dicséretére váljék a VW-nek, hogy nyitni próbál az aranyifjak felé, de bohókásnak még így sem mondható a T-Roc formaterve, inkább valami olyasmi érzetet kelt, mint amikor a Terminátort mosolyogni tanítják. A 19 colos papucsok viszont eléggé jól mutatnak rajta, sokkal komolyabb vele, mint az alap 16-ossal, ráadásul még túlzott komfortgyilkossággal sem vádolhatjuk.
A „Suzuka” fantázianevű könnyűfém felni mutatós, mondjuk a 351 ezres felára is. Érdekesség, hogy a LED-es fényszóró és a ködlámpa között megbúvó nappali menetfény ezen a felszereltségi (Sport) szinten már nem a kereten belül, hanem abba integrálva található, az irányjelzőt használva pedig narancsszínűre vált, ötletes megoldás. Van még egy további részlet, amit nagyon eltaláltak a formatervezők, ez pedig a hátsó lámpatesteket összekötő él, ami egyfajta arcot ad az amúgy is részletgazdag farnak. Ha nem is korszakalkotó a dizájn a crossover szegmensben, a T-Roc – minden szigora ellenére is – friss és modern megjelenést képvisel.
Sajnos az utastérben sem találkozhatunk színes betétekkel, pedig az egyébként remek minőségű, széltől-szélig, a középkonzolon is keretben végigfutó világosszürke elem lehetne akár mondjuk kék is, vagy barna. Az ülés kapott szélen két fehér sávot, és némi piros varrást, meg ott a fém pedálszett, de a feltűnő beltéri részek ennyiben nagyjából ki is merülnek. Jár a pluszpont a nyitható panorámatetőért, ami hoz némi fényt az életünkbe, igaz ez sincs ingyen, 327 ezres felárral számolhatunk. Az anyaghasználat rendben van, de ezzel talán nem is mondtam nagy újdonságot, a klímapanel és az előválasztó kar környéke azért némileg karcérzékenyebb.
A helykínálat szintén remek tulajdonsága a T-Roc-nak, a hátsó soron még magam mögött is kényelmesen elférnék, az összkerekes mivolta miatt kisebb, 392-1237 literes csomagtartó mérete pedig még így is korrekt. Igaz, hölgyeknek érdemes beikszelni az elektromos csomagtérajtót, mert anélkül bizony kétkezes lesz a lecsukás, és elég magasra is kell nyújtózkodni az eléréséhez.
Visszatérve a beltérhez, a klasszikus két köregység + információs kijelző helyett itt már teljes egészében digitális műszerfal jár, ráadásul felár nélkül. Bár annyira nem finom a megjelenése, mint mondjuk az Arteon esetében, de azért így is hibátlanul személyre szabható, és minden fontos tudnivalót közöl velünk. Méghozzá nem is akármilyen módon! Ha leállítjuk az autót, a kijelzőn elénk gurul a T-Roc, körülötte pedig a menetidőtől az átlagfogyasztásig végigböngészhetjük a lényeges vezetési adatokat.
A 8 colos képátlójú központi érintőképernyő tökéletesen minimalistára lett faragva, sehol egy felesleges menüpont, lehetetlen eltévedni benne. Amit sajnáltam, hogy tolatókamera nem jutott a tesztautóba, de legalább ParkPilottal ellátták. A kamerát magába foglaló RearAssist az opciós listán 66 ezer forintot tesz ki, érdemes tehát megfontolni. A biztonsági segédletek közül lényeges a sávtartó rendszer, mely a kormányzásba is „beleszól”, ha szükségesnek érzi. De jár City-vészfék funkció, gyalogosfelismerő, fáradtságérzékelő, távolságtartó tempomat, illetve Segélyhívó és Security & Service csomag is, ez így egy elég tisztességes pakk!
Teljesítmény szempontjából már a januárban tesztelt kivitellel is igazán meg voltam elégedve, az 1.5-ös 150 lóereje teljességgel elegendő a hétköznapokra, a 9 másodperces százas sprint is bőven jó. De azért a mostani kávénkat erősebbre főzték, a kétliteres benzines 190 lóerővel, valamint 320 Nm maximális nyomatékkal bír, ami már combosabb, 7.2 másodperces 0-100-at, és 216 km/órás végsebességet garantál. Emellett pedig még az étvágya sem vészes, átlagban 7.7 literrel beéri (a gyártó 6.7 litert adott meg), ami egy automata váltós, összkerekes (4Motion), 1.4 tonnás jószágtól több, mint elfogadható. A hétfokozatú DSG-hez váltófüleket is kapunk, az előválasztó kar alatt pedig a vezetési üzemmódot is variálhatjuk.
A Sport mód még dinamikusabbá varázsolja a T-Roc-ot, viszont városban érdemes kikapcsolni, feleslegesen erőteljessé teszi az autót, a Normál is tökéletesen elegendő. Ugyan a hirtelen padlózásra kicsit meglepetten reagál a T-Roc, ésszerű keretek között használva kezes, lendületes autó hatását kelti, mely mindent megold erőből. A futómű a nagy abroncsok ellenére is kellően komfortos marad, a 15.8 centis szabad hasmagasságú VW szépen fekszi az utat, nem bizonytalankodik, kanyarban is kezes. 4.2 méteres hossza mellett is könnyedén manőverezhető, kormányzása pontos, habár nem túl életteli.
Bár a T-Roc alapvetően a középkategóriát célozta meg, és az 5.9 milliós kezdőár, (igaz az egyliteres belépőmotorral) kecsegtető lehet, tesztalanyunk már egészen más ligában játszik, az árcédula hajlik a 10 millió felé. Hogy ebben a formájában a T-Roc kinek az autója lesz nálunk, azt nehéz lenne megválaszolni, az viszont biztos, hogy egy minden szempontból karakteres jelenséggel volt dolgunk, ami ezzel a motorral egy fokkal fickósabb, lelkesebb (és drágább), mint a korábban tesztelt verzió. Az mindenesetre egyértelműnek tűnt számomra, hogy az arany középutat mégis az előző alanyunk képviselte, mely szűken belefért 6.5 millióba. Ám a kép még így sem teljes, az alapváltozatot is érdemes lenne tesztelni, hogy még tisztábban láthassunk.
A tesztlehetőségért köszönet a Ferihegy Autó Kft.-nek!
Cikk | fotók: Bense Róbert
