Fiat Barchetta – Talján csajmágnes

Nyáron mindig előkerülnek az elérhető árú kabriókról szóló cikkek, ami nem is csoda, hiszen ki ne szeretne a szikrázó napsütésben egy tető nélküli gyönyörűséggel furikázni. És mivel mi is szívesen álmodozgatunk, ma a Barchetta kerül terítékre, amely akár a magyar középosztály élményautója is lehet, már ha sikerül kifogni egy épkézláb példányt.

Az elsőszériás Punto alapjaira épült roadstert hosszú évekig, 1990-től 1994-ig Tipo B Spider 176 név alatt fejlesztgették, míg végül az évtized derekán megjelent a sorozatgyártásra kész modell. Az 1056 kilogrammos autó 1747 köbcentis, 131 lóerős erőforrást kapott, a pörgős motor 8.9 másodperces százas sprintet produkált, és egészen 200 km/óráig gyorsult. A meglehetősen rövid tengelytávú (2275 mm) Barchetta méreteinek köszönhetően a fordulékony, jól manőverezhető autók közé tartozott, emellett finom futóművel lett ellátva az elsőkerekes gép, amely elegánsan vette a kanyarokat és magabiztosan reagált a kormánymozdulatokra. A harapós kisautót ötgangos kézi váltóval szerelték, sebességi fokozatai rövidnek számítottak.

A klasszikus roadster-formát igyekezték feldobni a tervezők, az ikerlámpák illettek a Barchettához, a dizájnos kilincs/ajtónyitó-kar minimum szokatlannak, de inkább trükkösnek hatott. A 2000-es, enyhe ráncfelarrást követően a hátsó traktus kapott egy középre helyezett, kidomborodó hátsó féklámpát. Belül elfogadható volt a helykínálat, valamint kellően sportos a kialakítás, bár a kilencvenes évekre jellemző, kissé túltolt küllemű műszeregységekkel lett ellátva a Barchetta, a dögös sportülésekkel együtt összességében bőven beleillett az igényesebb roadsterek világába. Kategóriájában meglepően használható, kellően mély csomagtartót kapott, 165 liternél többnek tűnt. A ponyvatető eltávolítása, valamint rögzítése nem tartozott a legegyszerűbb feladatok közé, azonban piros pont, hogy a „hátsó ablakot” a húzózárnak köszönhetően könnyedén le lehetett kapni, így ha valami baja esett, nem volt kuka a teljes tető.

A Barchetta gyártását először 2002-ben állították le, igaz ekkor még nem véglegesen, hanem kényszerből, ugyanis az összeszerelő-üzem becsődölt. A következő évben a gyártást a minafiori üzemben folytatták, az üresjárat alatt kisebb változtatásokat is végeztek a Barchettán, ám 2005-ben már nem volt visszaút, 58.000 legyártott darab után búcsúzott az olasz roadster.

Bense Róbert