Praktikum és stílus hibrid szellemiséggel– Suzuki Ignis AllGrip Hybrid GLX 12V
A magyarok hibrid Ignáckájának legfullosabb változata a szívembe lopta magát.
Nagyon vártam ezt a kis autót, annak ellenére, hogy nem egy kimondottan izgalmas jószágról van szó. Az együtt töltött hét alatt elég sok apróságra felfigyeltem, akárcsak a szembejövő emberek, ha meglátták az utcán a kis bohókás formavilággal rendelkező, kutyacsont Escort orra hajazó Ignist.
Az Ignis története
Mivel az Ignis sztorija nem tegnap kezdődött, ezért nézzük át egy kicsit, hogyan is lett 20 év alatt kiskategóriás egyterűből ultrakompakt SUV. Az első generáció 2000-ben debütált a japán piacon, Swift plakett alatt, annak az évnek az őszén már exportáltak is belőle Európába, ahol ez a név már foglalt volt, így az Ignist találták ki a számára, amely egy latin szó, amelynek jelentése: tűz.
Egyesek szerint az Ignis több különböző kategória előnyös tulajdonságait ötvözte: az egyterűek praktikusságát, a terepjárók robusztusságát, és a kisautók népautószerűségét. 2003-ban már érkezett is a második generáció, amely már nem Japánból, hanem az esztergomi gyárból gurult ki.
Így nem meglepő a rengeteg példány, amely manapság is szeli a hazai utakat. Ennek oka, hogy 2003 és 2005 között – amikor a második generációs Swiftet már, a harmadikat még nem gyártották – részben az Ignis vette át a Swift szerepét, ezért is volt piacvezető 2003-ban és 2004-ben. Majd 2007-ben megjelent a Splash, ami egyszerre helyettesítette a Wagon R+ és az Ignis modelleket is, ezért utóbbi gyártását leállították.
Egy évtized után került forgalomba a harmadik generáció, amely már ismét Japánban készült, és a két évvel korábban bemutatott iM-4 concept gyártásba került változata. Ebben a modellben már megtalálható volt az Suzuki könnyű hibrid rendszere. A gyártószalagról csak 1,2 literes 90 lóerős, 120 Nm nyomatékkal rendelkező benzinmotorral és ennek hibrid változatával gördült le, tömege pedig nem haladta meg a 800 Kg-ot. Az új Ignis stílusába igyekeztek a szabadidőautókra jellemző vonásokat vinni.
Az Ignis Hibrid rendszerének működése
Ha gyakran látogatod a tesztelok.hu-t, akkor több Ignis tesztet is olvashattál az alapfelszereltségűtől a minden jóval ellátott GLX AllGripen és a robotizált (AGS) váltóval szerelt változaton keresztül, a hybrid GL+ felszereltségig. Ezzel pedig meg is érkeztünk a jelenlegi kisautóhoz, a Hybrid AllGrip GLX-hez, vagyis a legfullosabb verzióhoz, amely már csak a 12 V-os hibridmotorral érhető el.
Ennek fő oka a szigorodó károsanyagkibocsátási normák, amely betartásának érdekében a gyártók több „trükköt” is bevetnek. A Suzuki szerencsére nem a háromhengeres erőforrásokat választotta, inkább az elektromos rásegítéssel működő négyhengeres benzinmotorral vált hibrid márkává.
Az Ignis orrában a már említett kisköbcentis szívó benzinmotor dolgozik egy 12V-os ISG-vel, vagyis integrált indítógenerátorral. Mit is jelent ez? Nos, ennek köszönhetően egy mild hibrid rendszer jön létre, amelyhez tartozik egy energiatárolásra szolgáló akksi, villanymotor viszont nincs, így nem képes a robbanómotor bekapcsolása nélkül, tisztán elektromos üzemre. Az ISG csupán indítómotorként üzemel, gyorsításkor ad egy kis plusz erőt, lassításkor pedig visszatölti az elhasznált energiát a bal egy alatt található, nem kisméretű akkumulátorba. Lényegében úgy működik, mint anno a Formula-1-ben a KERS.
A Suzuki Ignis AllGrip Hybrid GLX külső és belső formavilága
Az orra épp olyan bohókás, mint az összes többi részlete, a tesztautó gleccserfehér fényezése a fekete hűtőmaszk és a krómszínű betétek tökéletesen passzolnak egymáshoz. Néhány apró részlet hajaz a Vitarára, csak kicsit nyomottabb kiadásban. Oldalról szemlélve inkább szögletes, mint pufi hatást kelt – a csapott hátsó rész kicsit fura -, viszont a C-oszlop „kopoltyúi” elviszik a tekintetet. Hátulról a magasságához képest keskenynek tűnik, még a szélesített kerékjárati ívek ellenére is. A hátsó lökhárítón található fekete műanyag betét csak levon az egyébként fiatalos tulajdonságok értékéből.
A külső méreteihez képest tágas beltérben folytatódik a külcsínnél már megfigyelt bohóság és a divatautós jelleg. A szokásos könnyen tisztítható (értsd: kopogós) műanyagok uralkodnak, de nem igazán tudok negatívumot felhozni ellenük, mivel praktikusak. Az összeszerelés minősége és az összhatás jó, mondjuk, utóbbiban nagy szerepe van a bikolor (fekete-fehér) műszerfalnak, és a narancssárga ajtóbehúzó füleknek, valamint a kardánalagút kialakításának, amely körülöleli az ötsebességes manuális váltót. Erről különösebben nem tudok mit írni, tipik Suzukis, teszi a dolgát.
A sávelhagyásra figyelmeztető és a kétkamerás féktámogatási rendszer kapcsolója közvetlen a klímavezérlő panelje alatt található. Ez a maga kis hengeres alakjával tovább gyarapítja a fiatalos megoldások listáját. Legfelül pedig az infotainment rendszer érintőképernyője található, és hát mit is mondjak, nem győzött meg: kicsit lassú a rendszer és többször is ledobta a telómat, pontosabban a motor beindítása után egyszer csak nem csatlakozott, pedig előtte még felismerte. Ennek ellenére használható, a navigáció kifejezetten tetszett, főleg az, hogy mutatta a sávokat, sőt, külön színnel jelezte, hogy melyik lesz az úticélomnak megfelelő.
A multikormány elrendezése kézre esett, a mögötte található óracsoport pedig egyszerűre sikerült. Itt kiemelném, hogy nincs vízhőfok mérő, ami hiányzott, viszont felső megvilágítás legalább van. A digitális információs kijelző jobb oldalon található, nem pedig középen, ahogy a Swiftben vagy a Vitarában. Ez mit sem von le az értékéből, hiszen ugyanúgy mutatja az üzemanyagszintet, és a hibrid akku töltöttségét, sőt, az energia áramlásának irányát is. Emellett a motormegállítások ideje, és az azok által megspórolt üzemanyagmennyiség is megjeleníthető.
A szövetkárpittal bevont, fűthető üléseket nem véletlen hagytam utoljára, mivel talán ezek a legkevésbé érdekesek: összességében kényelmesek voltak, de extrát nem nyújtottak a megszokott érzeten kívül. A hátsó üléssor ugyan nem fűthető, de van egy extra funkciója, mégpedig, hogy egy 16,5 centis sínen van. Ennek köszönhetően az aprócska 267 literes csomagtér kapacitása megnövelhető – pláne ha ledöntjük a háttámlákat is. Ellenkező esetben két felnőtt ember kényelmesen elfér hátul.
A Suzuki Ignis AllGrip Hybrid GLX futóműve és a vezetési élmény
Ennek a résznek az elején szeretném tisztázni, hogy hiába egy ultrakompakt crossoverről van szó – sőt, még ott virít a hátulján az All Grip felirat is -, ezzel mégsem mész ki a telekre, mivel az autó egy viszkó kuplungos rendszeren alapszik, ami főként a biztonságban nyújt többet. Ugyanis az első kerekek tapadásvesztésekor a hátsó kerekekre is ad nyomatékot az elektronika.
Ez a vezetési élményből nem von le semmit, ezt a Suzukit (is) jó vezetni. A csupán 3,7 méter hosszú, viszonylag magas kasztnihoz egy kimondottan kemény, feszes futómű párosul. Kormányzása majdnem olyan direkt, mint az MX-5-ben, már egészen apró mozdulatokra is pontosan reagál, a fordulóköre pedig 4,7 méter. A 18 cm-es hasmagassága ellenére is olyan volt vele menni, mintha egy gokartot terelgetnék.
Meglepően jót lépett a 920 kg-os kasztni ezzel a motorral, és a nehéz lábam ellenére sem evett többet 6,2 liternél 100 km-en. Használtam városban és autópályán is egyaránt, az előbbi az ő igazi terepe, kicsi, könnyű vele parkolni és az elektromos rásegítésnek köszönhetően dinamikusan lehet közlekedni a dugóban – ott mondjuk nyilván kényelmesebb az automata. Az M7-esen a tempomat 130 kombót sikeresen abszolválta, a gyári adat szerint 165 km/óra a max, de az egyszerűen indokolatlan és nem is túl biztonságos.
A Suzuki Ignis AllGrip Hybrid GLX röviden
Összességében azt kaptam, amit vártam: divatos, kívül kicsi, belül tágas. Városi környezetben tökéletes, ugyanakkor autópályán is használható. Egyetlen hátránya az ára, ugyanis az alapmodell 3,4 millió forinttól elérhető, ami nem kevés egy kisautóért, viszont abba is belepakoltak jó néhány dolgot. A legfullosabb GLX kedvezményes ára 2020 február közepén meghaladja a 4,6 milliót, ezért valószínűleg nem lesz népautó, viszont többek között ülésfűtés, tempomat, és kétkamerás vezetéstámogató rendszer is található benne.
A teljes felszereltséget a linkre kattintva meg tudod nézni.
A tesztlehetőségért köszönet a Magyar Suzuki Zrt.-nek és a Suzuki Barta Cégcsoportnak!
A tesztautókat LotusCleaning termékekkel takarítjuk és ápoljuk!
Teszt/fotók: Háfra Zsolt
