Lada Granta – közönségkedvenc lehet
A Lada visszatért, méghozzá hatalmas lendülettel, az új modellek pedig pillanatok alatt megtalálták a márkahű rajongókhoz vezető utat. Az értékesítés megkezdése óta eltelt három hónapban 400-nál is több új Lada kelt el, ami elismerésre méltó szám. Éppen ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy gyakorlatban mit mutatnak a márka friss tagjai, elsőnek végül egy Granta Liftback-et teszteltem. Az üléspróbát már korábban megejtettem, ám ezúttal már nem szalonkörülmények között találkoztam a modellel, hanem kivittem az utakra, ennek pedig nemcsak én, hanem a járókelők is örültek. Hogy miért? Mert a Grantát bizony elég sokan megbámulták, méricskélték, érdeklődtek felőle. Ez köszönhető egyrészt a hazai Lada-kultusznak, másrészt egyáltalán nem néz ki rosszul, magabiztos kiállású, ráadásul kifejezetten ízléses a formája, a hátsó lámpa kialakítása különösen kellemes. Külön öröm volt, hogy bántó illesztési hibákba sem futottam bele. Az arányai szintén jól el lettek találva a 4.24 méter hosszú és 1.7 méter széles autónak.
Az ajtókkal óvatosan kellett bánni, hajlamosak voltak különösebb indok nélkül a végpontig nyílni, viszont olyan kellemes puffanással csukódtak, hogy a kategóriatársak megirigyelhetnék. A belterét egyáltalán nem bonyolították túl, a műanyagok minőségével és összeszerelésével nem volt különösebb gond, igaz a középkonzol megérdemelt volna egy kicsit mattabb plasztikot. Az ajtóbelsőknél, az elektromos ablakok kapcsolói felett némi szövetbetét is fellelhető volt, a lakkozott felületű behúzóval karöltve ügyesen törték meg a monotonitást. Az üléspozíció megfelelő volt, a kormány beállításával elfogadható összhangot lehetett teremteni, mindent könnyedén el lehetett érni, a kilátással sem akadt problémám, igaz a hátsó szélvédő nem sikerült nagyra, ám a masszív méretű – azonban sajnálatos módon nem elektromosan állítható – visszapillantók ezt egész jól ellensúlyozták.
Visszatérve a műszeregységekhez, a fordulatszámmérő és a kilométeróra között egy fedélzeti számítógép is megbújt, a megtett kilométerek száma és a fogyasztás mellett a motor hőmérsékletét, valamint a váltásjelző piktogramot is innen lehetett leolvasni. Középen egy USB és SD-kártya bemenettel is ellátott lejátszó helyezkedett el, egy pofonegyszerű, ám annál hangulatosabb kijelző társaságában, alatta a klímapanel tekerői sorakoztak. Mellékes dolog, de kiemelném, hogy mind a műszerfal, mind a konzol számomra igazán tetszetős, kissé retró-jellegű, zöld háttérvilágítást kapott. Fontos megjegyezni továbbá, hogy, hogy a Lada a biztonság terén is igyekezett fejlődni, a Granta összes felszereltségi szintje – nálam a „Norma” vendégeskedett – tartalmazza a blokkolásgátló fékrendszert és a fékasszisztenst, az elektronikus menetstabilizálót, a kipörgésgátlót, valamint a vezető és az utasoldalon is található légzsák. Érdemes egyébként megnézni a katalógusban, hogy a „Lux”-hoz milyen extrák járnak még, igaz, azért már 3 millió feletti összeget kérnek el, de akkor is, ülésfűtés és esőszenzor egy Ladában!
A Granta egészen tágas, elől és hátul is, az ISOFIX rögzítési pontokkal ellátott második üléssor meglepően komfortos, a lábtér is elegendő. Tárolókból nem volt hiány, a kesztyűtartó feletti mélyedésbe is bőven fértek apróbb holmik, pohártartó is járt. De részemről az igazi elismerést az elölről gombbal is nyitható csomagtartó mérete váltotta ki. 440 literes az alap poggyásztér, az egyébként osztottan is dönthető hátsó ülések előrehajtásával pedig 760 literesre növelhető.
Amire sokan kíváncsiak voltatok – és nem is csodálom – az a menetteljesítménye. Nos, az 1.6-os, 16 szelepes, 96 lóerős (Euro 6-os besorolású) motor egész könnyedén mozgatta a meglehetősen alacsony, 1.08 tonna önsúlyú testet. Az 1560 kilogrammig terhelhető Lada meglepően lendületes, oda lehetett neki lépni, bírta a pályatempót is, de azért nem száguldozásra termett. Mellette a fogyasztása is vállalható maradt, a gyári vegyes adat 6.4 liter, ettől nem is jártam olyan messze, az általam összesített átlag (városban, országúton, autópályán is használtam) 6.9 liter volt. A vezetési élményt sem érhette kritika, árkategóriáját tekintve komfortos utazást biztosított a Granta. Az irányíthatósága és az úttartása rendben volt, csakúgy, mint a manőverezhetősége, a kanyarokban közepesen stabilnak érződött, igyekezett kapaszkodni. A futómű korrekt pontja volt a modellnek, rosszabb utakon sem hallatott semmiféle baljós hangot, a rugózását is eltalálták, nem rázta ki a lelket az emberből, bár a tartósságáról még nem lehet hitelesen nyilatkozni, lévén 1400 kilométer volt a tesztautóban, ám vélhetően a tervezésnél számoltak azzal, hogy nem csupán tükörsima aszfalton fognak járni a Grantával. A fékhatás megfelelő, ereje elegendő, nagyobb sebességről is magabiztosan lassítható volt, nem jellemezte indokolatlan „harapás”, előre tárcsa, hátulra dobfék jutott. A végére hagytam a váltóművet, az ötgangos manuális sírdogált, de pontosan, kényelmesen kapcsolható volt, rövid úton járt, holtjátékot nem tapasztaltam, jól használható sebességváltót kapott a Lada.
Ezen információk fényében tesztalanyunk 2.649.000 forintos árat nem tartom vészesen túlzónak, a Standard 1.6-os 2.2 millióba kerül, melyet 1.6-os, 8 szelepes, 86 lovas erőforrással szerelnek, a már korábban említett csúcsváltozatért (Lux) pedig 3.150.000 forintot kell fizetni, itt jegyezném meg, hogy a modellekhez 5 év, vagy 100.000 kilométer garanciát kap a vásárló. A Lada árképzése elfogadható, számomra örömteli, hogy ebben a szegmensben is egyre nagyobb a versenyhelyzet, hiszen ez minőségbeli javulást hozhat magával.
A tesztlehetőségért köszönet a Duna Autó Zrt.-nek!
Bense Róbert
