Keréknyom – Porsche 968 CS

Míg fénykorában volt, hogy egy évben több, mint 20.000 darab 944 talált gazdára, a ’80-as évek végére, még inkább a ’90-es évek elejére lecsökkent a kereslet az aktuális belépőmodell iránt (hisz 1988-ban befejeződött a 924 forgalmazása), s ezt már az idő közben jött modellfrissítés sem tudta kompenzálni. Így lassan megérett az ugyan kisebb-nagyobb módosításokon átesett, de már 11 éve gyártásban lévő ’44-es cseréje. 1992-re vonta ki a Porsche a forgalomból a típust. Helyére érkezett egy ismeretlen, de valahonnan mégis ismerős, új, ugyanakkor egyes részleteiben régi dolog, mely az évek során szinte eltűnt az utakról, s kissé elveszett az éterben. Sokan talán nem is ismerik. Ez volt a 968.

A karosszérián láthatunk eddig ismeretlen és más Porsche modelleken lévő megoldásokhoz hasonló dizájnelemeket egyaránt, illetve számos, elődökről származó stílusjegyet is. A bemutatást kezdjük a hátsó lámpákkal. A forma már kevésbé szögletes, a szélek lekerekítettek, elsőre hasonló formaterv sem ugrik be az autók világából (akinek igen, mindenképpen említse üzenetben/kommentben). A lámpák fölötti rész, s a hátsó ablak már jóval ismerősebb, ahogy a spoiler is, mely az utolsó 944-eseken már megjelent.

Elölről eltűntek a klasszikus bukólámpák, és nem árulok el nagy titkot azzal az információval, hogy az új kialakítást a 928-as ihlette, bár annál egy fokkal már modernebbnek hat a 968. A rendszám felett és alatt lévő légbeömlő nyílások a 944-re emlékeztetnek, míg a motorháztető és a lökhárító “összehangolt”, egybefüggő illesztései (melyeket az egy évvel később debütáló 993 is örökölt) kicsit a 959-est idézik, bár ott a lámpák alatt elhúzódó vonal a kanyarulatnál derékszöget zár be. Apropó, 911: habár az orr még mindig elég lapos, megfigyelhetünk a lámpák mögött egy-egy elhúzódó, enyhe ívet, mely a kerek lámpákkal a hathengeres, farmotoros modellek bevett, “klasszikus” formavilágát hozza be a képbe. Szóval van itt minden, mi annak idején az új modellt ismerőssé tehette a közönség számára.

Habár az erős rokoni szálak felől eddig sem merült fel sok kétség, oldalnézetben az övvonal feletti rész vizsgálatakor véglegesen egyértelművé válik, hogy ez a modell is a 924-es leszármazottja.

És akkor ejtsünk néhány szót a fotózás konkrét alanyáról! Esetünkben ráadásul egy ClubSport-ról beszélünk, mely a típus fapadosabb, keményebb, pályára termett változatát jelenti. A motor ugyanúgy 3 literes, 240 lóerős (illetve a konkrét gépnél 250), mint az alapkivitelben. A futómű gyárilag ültetett, sokkal feszesebb, keményebb. A 968-as 1370 kiló, míg a CS modellek ennél 50-el könnyebbek. A kisebb súly megmutatkozik a puritán kialakításban: se hátsó ülések, se prémium hifi, se elektromos ablakemelők (bár ebben az pont volt), se klíma. Érdekesség, hogy ezek a sportosabb verziók olcsóbbak is voltak. Egyébként ugyanez igaz volt a 964 RS esetében is, míg ma csillagászati áraikkal a legdrágább és legkeresettebb változatok közé tartoznak. Ma már más a tendencia, az egyszerűsített, kihegyezett változatoknál rendszerint komoly felárral kell számolnunk.  Az egyébként az autó színére fényezett hátlapú ülések egyenesen a Carrera RS-ből származnak. Kényelmesek, ugyanakkor tartanak is rendesen! Nem könnyű belőlük kikászálódni. Igazából már a beülés is élmény, ha nem figyel az ember. Nem számítottam ilyen kaliberű ülésekre, ezért a megszokott úton-módon próbáltam meg beszállni az autóba – hibásan. Először csak az tűnt fel, hogy valami beleállt a hátsómba – az oldaltámasz. Mikor pedig hátrébb csúsztam, belezuhantam egy mély üregbe.

Eddigi orrmotoros Porsche tapasztalataim alapján biztos voltam benne, hogy frankó lesz a 968-asban is utazni. A kérdés már csak az volt, hogy mennyire? Vagy ahogy inkább a kocsiban fogalmazódott meg bennem, hogy ennyire?!

A 924-es egy nem túl erős, de klassz kis szerkezet, élmény vezetni. Hobbi autónak, első Porschénak, oldtimernek egyaránt szuper. A 944 már komolyabb dolog, egy kiváló sportautó. Kedvünkre válogathatunk a különféle változatok között, a választék széles, 163 és 250 lóerő között bárki kedvére csemegézhet. Megvan benne az a plusz minden tekintetben, ami a ’24-esből hiányzik. És akkor ott a 968… Zseniális! Azt nem mondom, hogy száguldottunk vele (hisz a városban egyébként sem lehet), de azok a gyorsítások, tempós kanyarváltások… És pörög, és húz, és betapad, és kőkemény, mert ez CS ráadásul. A tulajdonos elmondása alapján korai gazdái pályázni használták – valahogy megértem, miért. A ClubSport futóműve sem a körútra lett tervezve. Azt nem mondanám, hogy minden kátyúnál büntet, de semmiképp sem városba való, és akkor még nem beszéltünk a hazai útviszonyokról… Pályára viszont annál inkább!  Az 1320 kiló már alapból nem hangzik rosszul, hisz nem sok. Ehhez jön jelen esetben a 250 lóerő, és az 50-50 %-os súlyeloszlás, a végeredmény parádés. Az autóból kiszállva nem az volt bennem, hogy hú, ez klassz volt, hanem az, hogy basszus, ez nagyon komoly! Ilyen az, amikor egy technikát hosszú ideig finomítanak, reszelgetnek. Nem mellékesen, a sok hasonlóság ellenére a 968 70 %-ban új alkatrészekre épült.

A ClubSport hivatalosan csak Speed Yellow, Guards Red, Grand Prix White, Maritime Blue & Black árnyalatokban volt kapható. Ezzel a színnel csak néhány CS készült. És abból a néhányból egy itthon van, ki gondolná?

Az autó 1995-ben került be Magyarországra Svájcból egy ugyanilyen géppel együtt. Nem feltétlenül jó jel ez a korai behozatal, hisz az elődöknél láttuk, hogy az esetek többségében, amint bekerül az országba az addig jobb esetben megbecsült Porsche, aláírja a halálos ítéletét. Szerencsére ez egyre kevésbé van így, de az elmúlt években sajnos ez volt a tendencia, nézzük csak meg az aktuális választékot. Ijesztő, miket kínálnak egyesek eladásra… A 968 szerencsére már kevésbé vett részt ebben a kókány hullámban. Ez talán a ritkaságának is köszönhető. Talán elődei kisebb presztízse, talán az ára miatt kiváló, ízig-vérig a márkához méltó menettulajdonságai ellenére csupán 12776 darab készült belőle (ebből 1923 CS). Mindössze 3 évig volt a piacon, 1995-ben végleg leállították Stuttgartban az orrmotoros projektet. De térjünk vissza történetünkhöz! Telt-múlt az idő, s a két kis békából csak a jelen példány maradt meg. Testvérét sajnálatos módon összetörték. Aztán következett a gondatlan gazdák című fejezet… Jelenlegi tulajdonosa 8 éve vásárolta meg az autót, melynek állapota koránt sem volt túl bizalomgerjesztő első látásra. A fényezést a nap erősen kifakította, a kilincsek pedig érthetetlen mód pirosak voltak.  Rengeteg egyéb hiba, hiányosság is felmerül, ráadásul még egy lízingcég is lefoglalta a Porschét.  Azonban a szakértői győzködésnek, a ritka színnek, a CS felszereltségnek és a megfelelő kapcsolatoknak hála megmenekült főszereplőnk, s új életet kezdhetett immáron egy gondos, szerető gazdánál. Egy alapos rendberakást és újrafényezést követően pedig azóta is él és virul!

Zöld és Porsche, innentől kezdve már csak jó lehet. De, hogy ennyire jó, azt nem gondoltam volna!

A cikkért és a fotókért köszönet a Keréknyom blognak, kövessétek facebookon is!