Hyundai i30N Fastback teszt – Az élet túl rövid ahhoz, hogy csak unalmas autókat vezess!
A Hyundai i30N Fastback esetében még a szürke is izgalmas.
“N, mint Norbi” lenne az első mondata a legtöbb motorsport rajongónak, mivel Michelisz Norbert a Hyundai pilótájaként terelget egy i30N TCR-t a Túraautó-Világkupában. Azonban az “N” jelen esetben Namjang városának kezdő betűje, ahol a gyártó kutatás-fejlesztési központja található. Illetve a Nürburgringre is utal, ahol már az i30N-t is tökéletesítették.
Szinte már megszokott, hogy a Hyundai mindig kicsit késve érkezik meg egy adott szegmensbe, viszont a hosszú várakozás után hatalmas tűzijáték következik. Így történt ez a Fastback esetében is, ahol csaknem 1 évet kellett várni a sportos tesóra. Mit is mondhatnék, megérte!
Tavaly volt szerencsém az első igazán sportos és teljesítményorientált Hyundait meghajtani a Drivingcampen és közúton is. A várva-várt hot hatch eléggé meglepett, akárcsak a legutóbbi tesztalanyom a Fastback, amihez kissé kalandos úton jutottam hozzá. Hatalmas köszönet jár Póczak Tomi barátomnak az élményért és a lehetőségért.
Kívülről csupán néhány helyen tér el az alapmodelltől, amely Fastback kivitelével maradandó élményt nyújt. Az orr részen található vörös splitter tökéletesen passzol a szürke mind az ötven árnyalatához, de ehhez a marconához kifejezetten. Az exkluzív hűtőrács, a LED-es fényszórók, a nappali menetfény és a gyönyörű vonalakkal határolt lökhárító fenyegető megjelenést kölcsönöz.
Oldalról egy kecses, hátrafelé lejtő tetővonallal, fekete küszöbbel és vízcseppre hajazó C-oszloppal varázsolt el. A hátul található háromszög ködlámpa kimondottan versenyautós, akárcsak a diffúzor kialakítás és a dupla kipufogóvégek. Az egyik megosztóbb részlet a ducktail, vagyis a hátsó spoiler szerű “izé”, amelyet alulról és felülről is hangsúlyos vonalak alakítanak ki, miközben tökéletesen illeszkedik a csomagtérajtóhoz. Egy élmény volt fotózni, szinte az összes létező szögből masszív és sportos kiállása van, amely bármely játékszoftverben megállná a helyét.
A beltérben folytatódik a külsőre jellemző sportosság és egyszerűség. A szarvasbőrrel és bőrrel borított, kihúzható ülőlappal rendelkező kényelmes sportos ülésből egyből a sportkormányokat megszégyenítő piros varrással rendelkező volánon szinte minden megtalálható. A drive módnak és a Tomi által csak “rettenet módnak” becézett “N” opció is külön gombot kapott. Ezt választva a fél havi fizumat megkajálta iszonyat rövid idő alatt, viszont durrogott, csattogott.
Hatalmas mosoly ült ki az arcomra miközben minden tekintet az autóra szegeződött, ahogy elrúgtam neki a pirosnál. Persze szigorúan csak 50 km/óráig engedtem, ekkor a sportos, félig analóg műszeregység tetején látható LED-es fordulatszámmérő elérte a vörös zónát, ezzel jelezve, hogy ez itt bizony az 1-es(!!) fokozat vége.
Alatta a digitális kijelzőn számos opció jeleníthető meg, a sebességtől kezdve az olajhőmérsékleten és nyomatékon át a turbónyomásig. Jobbra tekintve a középkonzol tetején található 8 colos érintőképernyőn az infotainment- és navigációs rendszer, valamint a különböző alkatrészek hangolása is megtalálható. Sajnos nagyon lassú, így ront az érzeten, de végül is használható. Ez alatt a kétzónás, automata klíma kezelőszerve található. Legalul a vezeték nélküli töltő és egy USB csati látható.
A két ülés között a szokott helyen található egy gömb alakú váltógomb, amelyen piros csík és N jelzés is található. Roppant feszesen és határozottan lehet pakolgatni a hat sebességi fokozat között, természetesen manuálisan, ahogy egy versenyautóhoz illik. Emellett, többek közt az ülésfűtés, a start-stop és a kormányfűtés dedikált gombja található.
Kialakításának köszönhetően hátul is van hely a kényelmes utazáshoz, bár a futómű keménységét nem mindenki fogja értékelni, viszont cserébe hihetetlenül stabil és pontos lesz az autó még Normal módban is.
A tesztautó motorházteteje alá kukkantva egy közvetlen befecskendezéses, négyhengeres, 2,0 literes turbós erőforrást láttam, amely 275 lóerőt és 353 Nm nyomatékot szabadít az első kerekekre. Az erőt viszont kordában is kell tartani, ebben segít a kipörgésgátló- és menetstabilizáló rendszer, valamint az elektronikusan vezérelt, részlegesen önzáró differenciálmű. Utóbbit a Hyundai kifejezetten ehhez a modellhez fejlesztette, hogy biztosítsa a maximális élményt és stabilitást kanyarodás közben. Ezt a fékerő elosztásával teszi lehetővé.
A Hyundai számos biztonsági rendszert is integrált az i30N Fastbackbe, ilyen például az elülső ütközés elkerülő és figyelmeztető rendszer, a sávtartó asszisztens, a hátsó kamera és parkolást segítő rendszer.
Nagyon “alattomos” autó az i30N Fastback, mivel alig érzékelni a sebességet, a formája miatt pedig előszeretettel kóstoltak be BMW-sek a pirosnál. A sofőr számára mind a négy vezetési módban hatalmas élményt szolgáltat. Az utasoknak, akik nem rajonganak a sportosabb autókért, azoknak valóságos kínszenvedés lesz az utazás. Ez az autó kívülről és belülről is hihetetlenül izgalmas, tökéletesen alkalmas családi autónak, majd ha apa kirakta a gyereket a sulinál akkor a rettenet mód bekapcsolásával kiélheti az összes elfojtott versenyzői ambícióját, persze csak a KRESZ szigorú betartásával.
A futómű kissé keményből feszesbe vált. A sportos, rövid váltónak és a fordulatszám-illesztésnek köszönhetően tényleg sportautós érzeted lesz, a hanggenerátornak köszönhetően pedig mindenkinek elmegy a kedve a kóstolgatástól. Ha pedig nincs kedved magyarázkodni a rendőröknek, hogy #eskügyári, akkor egy gombnyomásra szelíddé változik.
A sok tesztautó és megannyi elérhető technika közül ez az egyik, amelyet megvásárolnék magamnak mindennapi használatra, hogy miért? Nos, a válasz egyszerű: Mert, az élet túl rövid ahhoz, hogy csak unalmas autókat vezessek.
Teszt/fotók: Háfra Zsolt
A tesztlehetőségért köszönet a Hyundai Magyarországnak és a Duna Autó Zrt-nek!
A tesztautókat Lotus Cleaning termékekkel takarítjuk és ápoljuk!
Külön köszönet Póczak Tamásnak.
