Ereklyevadászaton Párkányban
Mivel az Old Car Museum-ról szóló cikkünket nagy lelkesedéssel fogadtátok, ezért úgy döntöttünk, hogy egy másik különleges helyszínről is beszámolunk nektek, hátha ti is útra keltek, és megnézitek magatoknak a Párkányi Veterán Kertet. Akik viszont gyönyörűen helyreállított járműcsodákat várnak, azokat már az elején el kell, hogy keserítsem, ugyanis ez a magángyűjtemény teljesen más kaliberű, viszont a hangulata helyenként utánozhatatlan, néhol pedig borzongatóan apokaliptikus.
Esztergom felől érkezve, a Mária Valéria hídon léptük át a határt (méghozzá egy 1982-es Lada 1200s-sel), ez már önmagában is élmény volt, hát még az, ahogyan a múzeumhoz befutottunk. Konkrétan a híd végén egyből egy parkolóba botlottunk, onnan pedig nagyjából kétszáz métert sétálva máris a bejáratnál topogtunk. Egy pillanatra sikerült megrémülnünk, mivel a kapu zárva volt, mozgásnak az égvilágon semmi nyomát nem láttuk, ám ha így jártok, megsúgom, hogy semmi ok a pánikra, az egyik ablak mögé kiakasztott telefonszámokon elérhetitek a tulajdonost. Péter kisvártatva meg is érkezett, éppen csak leugrott, hogy ússzon egyet a Dunában, és hát miért is ne tenné, mikor ilyen látvány fogadja?
A kapuban ácsorgó, felújított Aero 622-es kicsit csalóka, többségében nem ilyen járgányok laknak a hatalmas kertben és az ezt övező garázsokban. A piros apróságon feltűnő tábla jelzi, hogy nem szabad csak úgy fotózni, külön fizetnünk kell azért, hogy elővehessük a fényképezőgépet, de ez senkinek ne vegye el a kedvét, így sem drága mulatság, a belépővel együtt kb. kétezer forintnyi összeget fizettem, ráadásul ha nincs eurónk, az sem probléma!
Több épületből áll a kiállítás, ezek múlt évezredi hétköznapi használati tárgyakat, régi kamerákat, írógépeket, televíziókat, vagy épp számítógépeket rejtenek, néhány ponton pedig egész bizarr irányba mennek el a berendezett szobák. Az egyikben például egy komplett fogorvosi rendelőt találunk, azzal a rettegett Lidocain-szaggal, amit szerintem mindannyian ismerünk. De mivel nálunk az autók töltik be a főszerepet, ezért beszéljünk inkább a múzeumnak erről az oldaláról. Az udvarba vezető folyosó végén, futónövényekkel benőtt, vadregényes keretbe zárva állt meg itt az idő, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Lenin „megkövült mása”, valamint az alatta egykedvűen korhadó GAZ és Volga párosa.
Velük szemben hirtelensárga, első generációs Reliant Robin pihenget, mondhatnánk, hogy hiányzik egy kereke, de nála ez a normális. Tudjátok, ez az a kis brit furcsaság, aminek egy későbbi változatával Jeremy Clarkson olyan jóízűeket borulgatott. A keleti, nyugati, és tengerentúli járművek bőven megférnek egymás mellett, a szintén feltűnő, második generációs, fehér belsős Chevrolet Impala – melynek dübörgő V8-asának hangját ebben a videóban meg is hallgathatjátok – mellett egy Dacia, vele szemben pedig egy Citroën CV2 és egy Renault 4CV pihenget, kettővel arrébb egy Opel Rekord várja a megújulást.
A kert ezen részén a menetképes, vagy a még bőven menthető kategóriába tartozó négykerekűek sorakoznak, kicsivel beljebb azonban már jóval korrodáltabb képet kapunk.
Az egyik érdekesség az 1934-ből származó Renault Monaquatre, a hátsókerék hajtású autóba 1.5-ös, 30 lóerős motor került, mellette utódja, a Celtaquatre áll. Még hátrébb szintén egy sor jobb sorsra érdemes jármű látható, a középen lévő Octaviából már utat tört magának a természet, a hűtőrácson keresztül nőtt ki a csalán. A karosszériáját nézve ez talán már a menthetetlenek közé sorolható, viszont szinte mindene megvan, még a gyári dísztárcsák is.
Visszatérve az „élők” közé, a garázssor bejáratánál egy piros 1000 MB pihen, mellette VW Bogár, és egy Lincoln limó, mögötte pedig még a hatvanas évekből származó, szögletes kilométerórás Trabant irigykedik a már fedett helyre került csehszlovák rendőrségi 120-asra. Ennek a Skodának igen előkelő társaság jutott, egy szép állapotnak örvendő, 1937-ből származó Opel Super 6 parkol a szomszédságában. A mindössze egy évig gyártott luxusautóba 2.5 literes hathengeres motor került, a Super 6 végsebessége megközelíti a 115 km/órát.
Mint nagyon sok hasonló magángyűjtemény esetében, itt is a pénzhiány a gátja a jelentősebb restaurálásoknak, mindenesetre Péter szenvedélye így is becsülendő, hiszen szerteágazó veterános kapcsolatai révén igyekszik megmenteni, amit csak lehet. Éppen ezért, ha Esztergom közelében jártok, guruljatok át Párkányba is, és tolassatok kicsit vissza az időben!
Bense Róbert
