DS 7 Crossback BlueHDi 180 teszt – a XXI. századi arisztokrata
DS 7 Crossback BlueHDi 180 teszt – a XXI. századi arisztokrata
A DS-t 1955-ben a Párizsi Autószalonon mutatták be. No nem a mostani tesztautónkat, hanem a DS 19-et, ami akkor még Citroen márkanév alatt futott. A francia avantgárd és az elegancia szimbólumának kikiáltott modellt világszerte értékesítették, hatalmas nemzetközi sikert aratott. A PSA konszern a DS-t, mint önálló márkát 2014. június elsején alkotta meg, előtte már 2010. óta futottak Citroen márkanév alatt DS típusok (DS3, DS4 és DS5), az első XXI. századi DS -t a Citroen DS 19 születésének 60. évfordulóját ünnepelve leplezték le 2015-ös Genfi Autószalonon.
Tesztünk főszereplője a DS 7 Crossback a DS modellcsalád második generációjának első képviselője már teljes mértékben az új márka szülöttje, az első olyan modell, amit DS -ként terveztek, és nem volt Citroen felmenője. Nincs egyszerű szerepe, hiszen egyenesen a prémium SUV-k közé küldik harcba egy olyan terepre, ahol a csillagos, propelleres, és négykarikás gyártók autói uralják a piacot. Míg a német konkurensek a sportosan elegáns vonalat képviselik, addig a DS stílusára inkább az avantgárd jelző illik.
Az autó különleges designját a gyémántmotívum uralja, ez többszörösen visszatérő elem kívül-belül. Gyémántokra emlékeztet a márkaembléma, a hűtőmaszk rácsának mintázata, és a feláras Active LED Vision fényszórók forgó betétjei is, ezek minden nyitásra egyesével megfordulnak, majd irányba állnak. A karosszéria formáját nagyon eltalálták, az utcán megnézik az emberek, bár a márkajelzéssel sokan még nem tudnak mit kezdeni. Szemből nézve egy vízszintes rácsozású hűtőmaszkkal elképzelve simán belelátni az Audi Q5 -öt. Gazdag krómozás, és rengeteg aprólékosan kidolgozott részlet díszíti a külsőt, ezzel is erősítve a prémium hatást, ami az autó minden porcikájából érződik.
A platinaszürke fényezéssel remekül harmonizál az Opera csomag részeként egymilliós felárral rendelhető barna bőr kárpitozás, amiből a műszerfalra, és az ajtókra is jutott. Igényes anyaghasználat jellemzi a belsőt, az utastér fémszínű kiegészítői nem festett műanyagok, valódi alumíniumból készültek, a zongoralakk betétek is a jóízlés határain belül maradtak. Olyan apróságokra is odafigyeltek, mint a filccel bélelt ajtózsebek, hogy a belehelyezett apróságok ne zöröghessenek. Francia márkákra jellemzően az ülések kényelmesek, az elsők fűthetők, szellőztethetők, sőt masszírozó funkcióval is el vannak látva, ahol 5 különféle masszázs közül választhatunk, attól függően, hogy a hátunk mely részét kívánjuk kényeztetni. A poggyásztér megfelelő méretű, nem kell otthon hagyni semmit, mert fejenként 111 liternyi hely jut minden utasnak az 555 literes csomagtartóban, aminek ajtaja motorosan, akár láblendítéssel is nyitható. A második sorban ülők kényelmét szolgálja a motoros háttámla mozgatás, és a teljesen sík hátsó lábtér. A háromzónás digitális klímának köszönhetően a két első ülés háttámlája között nem csak szellőzőt, hanem saját kezelőegységet kapnak a hátsó utasok, így ők is a számukra kellemes hőmérsékletet állíthatják be maguknak. A belső dizájnban is sok helyen visszaköszönnek a gyémánt, vagy rombuszmintás elemek, többek között az ablakemelő kapcsolókon -amiket rendhagyó módon a váltókar két oldalára csoportosítottak, a multikormány kis görgőin, a szellőzőrácsok állító fogantyúin, de a digitális műszerfal grafikája is erre a motívumra épül, egy rombusz képzeletbeli oldalai mentén futó sávokból épül fel.
Beszálláskor amint magunkra csukjuk az ajtót feltűnik az átlagon felüli hangszigetelés, mert mintha egy süketszobába kerültünk volna, megszűnik az utca zaja. Az indító gomb nem a megszokott helyre, hanem a középső érintőképernyő fölé került, szokatlan, hogy kissé hosszan kell nyomni a gombot, a motor életre keltéséhez. Látványos a szellőzőrostélyok közül motorindításra kiforduló analóg óra, mely rendhagyó számlapjával, és lyuggatott mutatóival megosztó darab, nekem -aki szeretem a különleges órákat, tetszett.
A multimédiás rendszer 12” -os érintős kijelzője kissé túl lett komplikálva, véleményem szerint túl sok funkció lett belezsúfolva, ezért nehezen átlátható. A szellőzés két menüpontból vezérelhető feleslegesen, az egyikben csak a hőmérsékletet lehet állítani, a másikban a hőfok mellett a ventilátor erősségét és a levegő irányát is. Hasznosabb lett volna fizikai gombokat alkalmazni az érintőképernyő nyomkodása helyett, kevésbé vonná el a vezető figyelmét az útról. A franciák mindig szerettek különbözni, idővel megszokható különcség, ennyi talán még belefér.
A kétliteres dízel, 180 lóerős erőforrás, 400 Nm-es nyomatékával határozottan meg tudja lódítani az 1615 kg-os testet, a katalógus szerint 9.4 másodperc alatt éri el a 100 km/órás sebességet, de ez belülről jóval kevesebbnek érződik. A nyolcgangos Aisin váltó jó partner a takarékos vezetésben, szépen teszi a dolgát, nem pörgeti feleslegesen a motort. A tesztút alatt többnyire lendületes vezetéssel 8 liter körüli vegyes fogyasztást mértem, ez használattól függően lehet több is, de jóval kevesebb is. A váltókar melletti kapcsolóval válthatunk az ECO, Normál, Kényelem, és a Sport módok között. Ez utóbbiban nem csak a magasabb fordulatot engedélyez az elektronika a váltónak, hanem egy hanggenerátornak köszönhetően az autó akusztikailag vadállattá válik, sportautós hangzást kapunk, ez az autó azonban nem erről szól. Ami a DS erőssége, az a futómű, ezért legjobban a Kényelem mód illik hozzá. Az adaptív lengéscsillapítók vezérlését egy az útfelületet pásztázó kamera látja el folyamatos infóval, hogy szükség szerint előre felkészítse a rendszert a megfelelő mértékű csillapításra. Nem imbolyog, puhán, de stabilan fut, kissé olyan érzésünk van, mintha légpárnásként siklanánk át az úthibák felett, különleges utazási komfortot biztosítva.
A DS 7 alapára 9 390 000 forint, a 180 lóerős dízel motorral 13,8 millió, míg a full extrás tesztautónk 17 590 000 forintért vihető haza. Ez nem kevés pénz, de olyan egyedülálló felszereltséget kapunk, mint a gyalogos felismerővel ellátott hőkamerás éjjellátó, az éberség figyelő rendszer, a gyönyörű hangzású Focal Electra prémium hi-fi rendszer, a vezetéstámogató rendszerek garmadája, a LED -es lámpatestek, stb. A teljes lista a konfigurátorban megtalálható.
A DS 7 valószínűleg nem lesz tömegtermék, olyan embereknek szól, akik kedvelik az egyedi megoldásokat, az igényes anyaghasználatot, a kiemelkedő utazási komfortot, és szeretnek különbözni másoktól, ezért nem akarnak beállni a német prémiumgyártók vásárlóinak sorába.
A tesztlehetőségért köszönet a DS magyarországi importőrének.
A tesztautókat Lotus Cleaning termékekkel takarítjuk és ápoljuk!
Teszt/fotók: Bitó László
