Abarth 595 1,4 T-Jet Turismo teszt – városi cirkálóból sportos fenevad

2020. január 3.

4 573

Az Abarth 595 Turismo épp annyira kétarcú mint a január, viszont előbbit nagyon is lehet szeretni!

Az Abarth 595 Turismo láttán már akkor megdobbant a szívem, amikor olvastam a hírt, hogy a Duna Autó is forgalmazni fogja az olaszok mérges “gokartját”. Csupán annyit kívántam, csak egyszer hadd vezethessem. A bejelentés után kb. 1-1,5 héttel jött a telefon, hogy be tudnám-e vállalni az autót. Abban a pillanatban madarat lehetett volna fogatni velem. Az átvétel előtti éjszaka szinte alig aludtam, izzadtam, forgolódtam. Aztán reggel lett és pár óra múlva már nálam volt a kulcsa.

Rögtön be is indítottam, hogy üzem meleg legyen az indulásra, közben papíroztunk, na meg körbe néztem, mert azért ez mégsem egy Fiat 500! Az olaszok halmozottan hátrányos helyzetben voltak, amikor a 2007-óta piacon lévő aranyos városi cirkálóból kellett valami maradandót és agresszívat alkotni. Ugyanis első ránézésre is világos, hogy abban semmi sportos nincs, klasszik arányok, orrnehéz, kicsi 2,3 méteres tengelytáv és magas felépítés jellemzi. Dehát az 500-as egy városba való, fordulékony, viszonylag feltűnő és stílusos közlekedő edény.

Az olaszok szinte mindig keresik a kihívást, melyeket rendszerint szépen abszolválnak. Nem volt ez másképp most sem, így a Fiat gyári tuning alakulata, az Abarth egy mérges, sportos és nagyon szerethető külcsínnel és meggyőző teljesítménnyel rendelkező autót az 595-öt rittyentette össze.

Szemből nézve a skorpió embléma és a 6 világítótest tűnik igen hangsúlyosnak, na meg a két légbeömlő, melyek közül az alsó a nagyobb és az Abarth felirat is megtalálható rajta. Az oldalán azonban látszik, hogy azért hozott anyagból dolgoztak, így a tető- és övvonal megmaradt a szerintem indokolatlanul nagy és nehéz ajtókkal egyetemben. Viszont kapott egy hangsúlyos 595 és egy 70 Years plakettet. A hátuljához érve valósággal vizuális orgiám támadt, nem tudtam, hogy hova kapjam a fejem hirtelen.

A méreteihez képest viszonylag nagy szárny egyenesen sokkolt, majd lejjebb tekintve az ablak alatt az elengedhetetlen skorpiós jelvény és a különleges középen “lyukas”, körbefutott lámpatest található. A lökhárító alján légbeömlők, méretes diffúzor és két kipufogóvég kapott helyet.

Miután körbejártam egy szó jutott eszembe : AKAROM. Ezután belehuppantam a jó hideg bőrülésbe – jelzem egy ülésfűtés jó lett volna – ültem és nem nagyon tértem magamhoz az indokolatlanul nagy és vastag kormány miatt, ami helyett egy az 508 SW GT-ben látott, alul- felül nyomott kis méretű sportos kereket jobban el tudtam volna képzelni , viszont így legalább elfér a közepén egy méretes embléma. Emögött, kissé balra egy érdekes műszer kapott helyet, melyen a turbó nyomás olvasható és, ha világít a “SPORT” felirat, akkor bizony elszabadul a ménes.

A rendes digitális műszercsoporton megjeleníthető a navigáció, a guminyomás, illetve sport módban egy G szenzor is. Természetesen a sebesség, a fordulatszám, a víz hőfok és az üzemanyag tank állása mellett.

A középkonzol tetején egy 7 colos érintőképernyős infotainment kapott helyet, amely formavilágával tökéletesen illik a térbe, viszont lassúcska és nagyon nehezen átlátható. De a telefonommal legalább gyorsan össze tudtam hangolni, hogy aztán 5 percnyi Bon Jovi után – ami egyébként nagyon jól szólt a 6 darab Beats Audio hangszóróból – csak a kintről beszűrődő hangorkánnal foglalkozzak.

Ez alatt a Sport Mód és a ködlámpák kapcsolói találhatók. Kicsit lejjebb a hőfokszabályzó kezelőfelülete, az első és hátsó ablakfűtés érdekes elrendezésű és méretes gombjai , valamint az oldalablakok elektromos kapcsolói találhatók. Ez a rész egyébként nem sportos, leginkább olyan semmilyen. Nem úgy mint az Abarth jelvénnyel ellátott fém pedálok vagy éppen a váltó, melyhez hasonló elrendezést kisteherautókban láttam, viszont az anyaghasználata és a meglehetősen precíz, pontos, rövid úton járó technika nagyon is sportos.

A barna bőr ülésekre visszatérve nagyon kényelmesek és sportosak, bár az ülőlap kicsit rövid, illetve érdekes helyre került a magasság állító kar. Közvetlenül a kézifék mellé, ami zavaró volt számomra. Hátul max a gyerekek férnek el kényelmesen mivel kimondottan szűkös a fej- és lábtér. Viszont legalább az osztottan dönthető hátsó üléssornak köszönhetően a nevetségesen kicsi 185 literes csomagtér akár a többszörösére is növelhető, mondjuk a hátsó ajtó mérete nem lesz nagyobb, így a lehetőségek továbbra is korlátozottak maradnak.

Menet közben három dolog tűnt fel, a sportos, már-már túlságosan kemény futómű, a kevésbé sportos kormányzás, amely ugyan gyorsan és precízen reagált, a kormánykerék mérete miatt nem érződött annak.

Nem utolsó sorban pedig a hang! Az üvöltő csodaszép óda, ami elhagyja a sportos kipufogót, mert ebben nincs hanggenerátor mint az i30N Fastbackben, az olaszok büszkesége tényleg tudja ezt! Nem teljesen világos, hogy hogyan jöhet ki ekkora hang egy ilyen kicsi kasztniból, viszont hatalmas showt lehet csinálni vele, mindenhol megnézték, utána fordultak. Volt aki nem hitte el, hogy ez gyári…

Autópályán kicsit zavaró a konstans zúgás, de nem vészes. Főúton, kanyargós utakon viszont zseniálisan reagált a gázadásra és egyből megjött a 230 Nm nyomaték, a fék egyszerűen zseniális, a KONI felfüggesztés is derekasan tetette a dolgát. Nem véletlen, hiszen a Toszkán vidékeken hasonló utak vannak, jó hogy otthonosan mozgott a kis méregzsák. Nem nagyon akartam kiszállni belőle, viszont kénytelen voltam megállni és befotózni, út közben Etyeken a barátnőm talált egy hozzá illő hátteret. Szerencsére nem kimondott decemberi idő volt, így napsütésben fotózhattam a kívül szürke, de egyáltalán nem unalmas olasz csodát.

A motorházetőt felpattintva elém tárult a soros 4 hengeres, 1,4 literes T-Jet, amely a 165 lóerejével valósággal repíti az 1035 kg-os kasztnit egészen 220 km/óráig, ugyanis gyári adat szerint az a vége. A gyorsulási adat is érdekes, viszont tudja a 7,3 másodperces 0-100-as sprintet, mondjuk az 5 fokozatú manuális váltóval szerelve nem rossz! Vegyes fogyasztása 7 liter körüli, abban az esetben ha nem őrültködsz vele. A nehéz lábamnak köszönhetően Sport módban simán megkajálta a 8-at, így gyorsan kifogy a 35 literes tankból a nafta.

Érdemes megemlíteni, hogy míg a 145 lóerős alapmodellben egy kisebb, IHI RHF3-P típusú turbó lapul, addig a nagyobb 165 és a 180 lóerős változatokban egy jóval nagyobb Garrett GT 1446 feltöltő ékeskedik, sőt, a sűrítési arányok is mások. A BMC sportlégszűrő pedig még egy kis extra. A TTC, vagyis a difizárat imitáló elektronika csak fokozza a sportos élményt, ha már a menetstabilizátor nem kapcsolható ki.

Mindezt mennyiért kínálja az Abarth? Nos, az alap 595-ös már 6 millió forinttól elérhető, a nálam megfordult Turismo alapára 7 millió forint volt 2019 december közepén, viszont rendesen felextrázva jócskán emelkedhet az összeg.