Az utolsó léghűtéses – Porsche 911 (993) Carrera
Nincs is szebb, mikor szinte csak a levelek zizegését hallani az ősz színeibe öltözött nyugodt erdőben, és hirtelen megtöri a csendet egy 6 hengeres, léghűtéses boxer motor hangja… Egy gyönyörű, napos októberi délelőttön mi voltunk azok, akik az addig nyugalmas természetben keltették a zavart, alattunk pedig szürke BBS felnik kavarták az avart.
Egy kapualjban vizsgáltam a csengőnél lévő kiírásokat, de a keresett nevet nem találtam. Valamit félreértettem és rossz háznál vagyok? Valószínűleg igen, de ahogy ezt kimondtam magamban, a hátam mögött elhúzott valami alacsony fordulaton, de így is szokatlan volt hangja az átlag forgalomhoz képest. Illetve nem csak szokatlan, de jó is. A szenzorok tehát jeleztek, én pedig rögtön ugrottam az utat kitakaró sövény elé és egy kék 993-ast láttam távolodni. Mégse járok olyan rossz helyen! Másfél perc múlva már előttem állt az autó, én pedig pár év után ismét 911-est nyitottam, hogy aztán újra részese legyek pár óra erejéig a farmotoros legendának.
A 911-es 4. generációja 1993-ban került a piacra, a 964-es szériát váltva. A 3,6 literes, léghűtéses, 6 hengeres boxer motor ekkorra 272 lóerőt tudott, az 1996-os modellévtől pedig már 285-öt. Technikában rengeteg és formatervileg is sok újdonságot tartalmazott a 993, ugyanakkor az övvonal feletti rész a klasszik 911 igét hirdeti szinte változatlan formában. Persze nem csak erről egyértelmű a léghűtéses családi vérvonal, a méretek, a kialakítás magától értetődővé teszik a konstrukció szoros kötődését. Elég csak a hosszt, vagy a magasságot vizsgálni, a számok szinte egyezni fognak a 964-es adataival.
A formatervet részben a 959 ihlette, melynek tapasztalatait a 993-as generáció építésénél már nagyban felhasználták. Az orr, az első lámpák kialakítása egyértelmű utalás az utcai hiper-Porschék atyjára. A hátsó lámpák magasabbra kerültek az elődhöz képest, az ide köthető jellegzetesség pedig a piros egységet megtörő tolatólámpák fehér téglalapja. Akinek nem állt rá a szeme ezekre az apróságokra, és nehezen tudja megkülönböztetni hátulról a 964-est a 993-astól, annak ez egy biztos támpontot jelenthet.
Nem mondom, hogy nem hagyományörző a formavilág (finoman fogalmazva), de számos részletben nagyon más. Az első generáció a formaterv, a legenda megteremtője volt. A második, azaz G-széria ezt folytatta a ’70-es, ’80-as évek vagányságával és stílusjegyeivel fűszerezve. A ’60-as évekre jellemző finomságok részben eltűntek, felkerültek a harmonika lökhárítók, melyeket az amerikai szabványokat figyelembe véve terveztek meg.
A 964 külsőleg szintén inkább egy erős facelift-nek felelt meg, némileg modernizálva a változatlan alapformát. Letisztult, ugyanakkor még mindig elég oldschool, tökéletes átmenetet képezve a modern Porschék és a klasszikusok között. A 993 pedig egy még sokkal modernebb és egyedibb megjelenést kapott, a léghűtéses 911-esek utolsó és egyben legkiforrottabb tagjához méltóan. Nagyon időtállóra sikerült a külső, a következő 10 évben mindennek fog hatni, de elavultnak biztos nem.
Feltűnő milyen széles hátul már a Carrera verzió is. Ez a 989 kódszámű szedán prototípusnak köszönhető, melyet tekinthetünk a Panamera atyjának is (érdemes a linkre kattintani, az 1989-es tanulmány előrevetítette a 8 évvel később debütáló 996-os stílusát). A koncepcióhoz kifejlesztett hátsó futóművet kapta meg a 993, így lett a korábbiaknál feltűnően szélesebb az alapmodell is, ezzel piszkosul jó kiállást adva a gépnek:
Alanyunk 1994-es évjáratú, amerikai kivitel, bár erről jelenlegi állapotában az oldalindexek hiánya tanúskodik, illetve a visszapillantó tükrökön lévő felirat: “Objects in the mirror are closer than they appear”, azaz a tükörben lévő tárgyak a látszatnál közelebb vannak. Ki gondolta volna? A tavalyi év során került Magyarországra a kék 911-es, addig mindössze egy család tulajdonában volt a tengerentúlon. Rendszeresen elvégzett szerviz, alacsony futásteljesítmény, havat sosem látott, családi kincs, nem dohányzó stb… Meg ahogy azt Csipkerózsika elképzeli.
Azt hiszem ezt mind eleget olvastuk már a Használtautó sorai közt. Ugyanakkor ne felejtsük, csodák vannak, főleg az alapesetben ritkábban használt és az átlagosnál jobban féltett sportautók világában. Ki lehet fogni? Ki, ahogy az jelenlegi tulajdonosának is sikerült, ezért is vállalta a plusz költségeket és hajóztatta át az öreg kontinensre a Porschét. Csak egy kis szerencse kell hozzá, kitartás és még egy nagy adag megtakarítás.
Az aktuális trendeket és a német árakat figyelembe véve megállapítható, hogy 12 és 15 millió forint között már egész jó gépeket kapni, bár a ritkaságok, S-4S verziók, kevesebbet futott Targák 70-80 ezer euró környékén lapulnak. És ez még messze nem a teteje, akit alaposabban érdekel a dolog, nézzen föl a mobile.de-re és tátsa a száját! Annak köszönhetően, hogy egy korszak utolsó képviselője, a 993 sosem lett olcsó és már el is kezdett emelkedni az ára.
Visszatérve a bemutató főszereplőjére, a fényezés eredeti, a karosszéria pedig hibátlan. A behozatalt követően elöl eszközöltek némi változtatást, a Carrera kapott egy európai, és egyben sokkal dögösebb S lökhárítót. Az autóban mindössze 66593 kilométer van – ahogy a fotón is látható (egy bekezdéssel lejjebb), a műszeregység sem maradt érintetlen, át lett alakítva az alapból mérföldes kivitel. A gondos gazdáknak és az alacsony futásteljesítménynek köszönhetően pedig pont olyan belülről is a 911-es, mint amilyennek lennie kell: újszerű. Erről tanúbizonyságot tesznek a belső képek is.
Itt bent is történt egy kisebb módosítás, az eredeti övek lettek kicserélve piros színűre. Apróság, ugyanakkor nagyon-nagyon sokat dob az összképen! A klímán és az elektromos üléseken kívül túl sok extrát, speciális dolgot felesleges keresgélni. Ami még említésre méltó és nem alapfelszereltség, az a napfénytető. Alapból nem biztos, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítana neki az ember, de ha van lehetőségünk és időnk, érdemes ilyen kivitelre vadászni.
Meglepően kellemes és hangulatos tud lenni az effajta részben nyitott autókázás (ahogy az is volt), extra szabadság érzetet adva a krúzoláshoz. Egy kis kabrió élmény a kupéban. Nem csak az a meglepő, hogy 21 évesen mennyire egyben van a gép, hanem az, hogy mennyire egyben van a konstrukció. A beltér szokásos 911, a korábbiakhoz képest szinte változatlan, egyszerű és puritán. Ugyanakkor sikerült belecsempészni olyan exkluzív és minőségi hangulatot (amellett, hogy még mindig nem érződik elavultnak az egész), amit kevés autóban tapasztaltam még.
Tényleg olyan, mint újkorában, a kárpitok, a bőrülések, mind-mind hibátlan és 911-esen zseniális. Beülsz és boldog vagy, ennyi! Nagyon minőségi, sportos és a még klasszikus kivitel miatt hatalmas feeling. A szürke-fekete belső a kék külsővel szerintem szuperízléses egységet alkot. Arról pedig, hogy egy fikarcnyit se legyen konzervatív, pontosan a kisebb-nagyobb, de részben gyári és cseppet sem elrugaszkodott módosítások gondoskodnak, mint a piros övek, az S lökhárító, a BBS felnik, vagy a sportfutómű és a vele együtt járó minimális ültetés.
Fotózásunk végével elindultunk lefele a János hegyről, a tulajdonos pedig felajánlotta, hogy bevisz az Astoriáig. Nagyon örültem és nyilván nem azért, mert spórolok egy adag BKV féle szívást utazgatást, hanem mert lesz alkalmam egy a korábbinál kicsivel hosszabb úton megtapasztalni, milyen is mozgásban a 993. Az autózást alkalmanként nagyobb gázadásokkal fűszerezve tartottunk lefelé a budai lejtőkön, mikor meg találtam jegyezni a vigyorgás közepette, hogy milyen jól megy. Erre megkaptam válaszul, hogy igazából 4 ezer felett indul meg igazán…
Aztán itt-ott át is lépte a mutató a bűvös számot, a 911-es pedig magától értetődő módon falta az utat, hisz erre lett teremtve. Borzasztóan precíz és finom, nagyon érződik rajta a tudás és tapasztalat, amit felhalmozott a Porsche 30 év alatt az elődökkel. 272 ló ma már nem tűnik soknak, de mindenki higgye el, hogy nem kevés, nagyon nem! A kb. 1350-1370 kilót játszi könnyedséggel mozgatja, százra 5.4-5.6 másodperc alatt ér fel a Carrera. A boxer motor nagyon tol és fantasztikusan szól, a futómű feszes, főleg így sportosítva, de még pont nem büntet túlzott mértékben, ahogy átgurulunk a városon. És persze nincs semmi számítógépes hancúrpancúr (hogy kedves volt fizika tanárnőm szava járásával éljek), tulajdonosa sok dolog mellett ezért is kedveli nagyon, itt csak mi vagyunk és egy nagyon őszinte gépezet, melynek lelke van.
Az Astorián kiszállva meglepetten tapasztaltam, hogy remegtek a lábaim. Pedig egyáltalán nem volt vadulás előtte, hatalmas száguldozás vagy keresztbe kanyar. Miután márkahívő vagyok, valószínűleg mindent 2x akkora élménynek élek meg az autóval kapcsolatban, de ilyet kevésszer éreztem még. Bennem volt még az életérzés, a kifejezhetetlen öröm és a leküzdhetetlen tulajdonlási vágy. A 993 Carrera, mely nagyon nagy hatással volt rám, egy kiváló és egyben csodálatos autó – ezt érdemes megjegyezni!
A tulajdonosnak hatalmas köszönet jár a lehetőségért! Ritkán adatik meg, hogy az ember ehhez hasonló legendát ismerjen meg közelebbről, remélem, hogy sikerült átadni valamit az élményből!
Bacsa Zoltán
