Toyota Yaris 1.3 használtteszt – a család kicsi kincse
Első tulajdonos, rendszeresen karbantartott, szervizkönyvvel – klasszikus rubrikák a keresőmotorokban, melyeket előszeretettel pipálunk be eladó használtautókat keresve a neten. Most pont egy ilyen géppel álltam szemben. Mi a buktató? Talán semmi, elvégre Toyota. 59 ezres futásteljesítménnyel egy második generációs Yaris nem sok meglepetést tartogathat, amit alá is írok, hiszen jól ismerem az autót. Ugyanakkor a megtett táv legalább fele nagyvárosi rock and roll során, azaz pár kilométeres hideg utak vagy dugóban lévő araszolás alatt ment bele, a háborús évek pedig duplán számítanak. Sőt, garázsban sem állt soha, tehát minden körülmény adott volt eddig ahhoz, hogy ne szalonautóval legyen dolgom. Vajon ennek tudatában, 10 évesen is megvan benne a „toyotaság”, azaz valóban annyira tartós és megbízható, mint amennyire ezt a tulajdonosok elvárják, mikor megvásárolják a gondmentesnek ígért japán autót?
Mondanám, hogy hölgyek kedvence, elvégre mindig is csajos volt kicsit (vagy nagyon) a forma, de magam alatt vágnám a fát, ugyanis heti rendszerességgel én is beülök a volán mögé már jó ideje. Szükség törvényt bont, ugyanakkor mint céleszköz, nem sok ennél hálásabb kisautóval találkoztam eddig – a Honda Jazz mondjuk olyan volt, de az egy titkos kiscsaládi tipp és kissé etalon is egyben. Szóval visszatérve, ábrázata alapján aranyos kis városi élőlény ez, japános formában helyes. Mintha mosolyogna, a kis fényezetlen, bajuszszerű védő műanyagjaival együtt. Bravúrt nem rejt, de van karaktere, nem mondanám jellegtelennek, vagy kirívóan unalmasnak. Az első generációval ellentétben még mindig viszonylag modern autó benyomását kelti a dizájn, valódi koránál nem tűnik sokkal fiatalabbnak, de idősebbnek sem. A konkrét szín pedig legalább uniszex, viszont az ezüst hátránya, hogy a kisebb horzsolások, horpadások könnyen meglátszanak rajta.
Néhány apró sérülés található is az autón, melyek főleg padkázásra engednek következtetni. A küszöb a bal első és jobb hátsó ajtóknál is meg van nyomva egy kissé. Érzékeny terület, itt pedig ki kell emelnem, hogy egy deka rozsda nem található a karosszérián, ami a hozzá szükséges infrastruktúra híján sajnos sosem élvezte a garázs otthonos melegét. Igaz, a festék gyakorlatilag sehol sem sérült, de az említett, hasonló korú Honda egy-két elemét már megkóstolta a vörösesbarnás színű fémevő szörny, melynek nyomát sem találtam a Toyotán.
A bal hátsó ajtón lévő kis horzsolás alatt a küszöbön látható egy kis fekete kosz. Nyitott ajtónál még markánsabban észrevenni a szinte leszedhetetlenül odaragadt, gumiszerű képződményt, mely meglepő módon az ajtó és a kárpit illesztési pontjából ered. Valószínűleg a nagy meleg hatására kicsit megolvadt a ragasztó anyag és a küszöbre folyt rá. Jó hír azonban, hogy a „folt” nem nő, keletkezésének konkrét körülményei azonban ismeretlenek. A külső még említésre méltó és valóban kopásból eredő szépséghibája az antenna gumiborítása, ami kezdi feladni a harcot és szakadva-porladva adja át magát az enyészetnek. Az egyik ködlámpába folyt be még a víz, így kicsit elszíneződött az üveg, de összességében ezek ellenére is egész csinos és viszonylag rendben van a külcsín.
A beltér a szürke ötven árnyalatának ad otthont, az ajtók díszborítása, a középkonzol ezüstje és az üléskárpitok szürkéje harmonizálva üt el egymástól, hogy kis képzavarral éljek. Az alapvetően fekete-ezüst színkombinációjú belső a szimmetrikus műszerfallal összességében mégsem tűnik szedett-vedettnek, 2000-es évek feeling a javából. A teret a szó szerint központi, azaz középre helyezett kijelző uralja a műszerfal tetején lévő fennsíkból kiemelkedve. Klasszikus sebesség és fordulatszámmérő órával, illetve egyéb fogyasztási és úti adatokat közlő mellékkijelzővel kiegészítve, szóval senki se a full-HD monitort keresse. A tesztautó Sol felszereltségű, így klímás, multikormányos, CD-s rádióval és Bluetooth kihangosítóval, továbbá az első sorban elektromos ablakokkal is el van látva a tolatóradar mellett. Utóbbi a függőleges far miatt abszolút nélkülözhető, de azért természetesen kényelmes extra, a 3,75 méteres hosszhoz párosítva igazi parkolókirálynő vele a Yaris.
A műanyagok az előző évtized alsó és középkategóriás Toyotáihoz hűen kőkemények a legkopogósabb fajtából. A sok ki-beülést a jobb első ülés legszéle és az oldaltámasz sarka érzi meg leghamarabb, kis fodros hurkákkal jelezve, hogy telik az idő. Ezt leszámítva a belső rendben van és kopásnak szinte nyoma sincs. Tárolórekeszek tekintetében szinte verhetetlen a típus. Az ajtókban lévő pohártartó alap mindenhol, azonban a két szélső légbefúvó előtt található fiókokba teljesen kihúzva egy félliteres üdítő, vagy egy 0,33-as fémpalack is könnyedén befér. A klímát bekapcsolva így könnyedén hideggé varázsolhatjuk, vagy lehűtve tarthatjuk úti italunkat, praktikus tud lenni a forró nyári melegben. Miután a műszeregység középen van, a sofőr előtt is található egy tároló, emellett dupla, alsó-felső kesztyűtartó van a bal egyben. A középkonzol két szélén is van egy-egy kisebb mélyedés, ahogy a váltó előtt is, a japánok igyekeztek kimaxolni minden helyet. A tér viszonylag tágas elöl, de közepes termetű embereknek még a hátsó szekció is kényelmes lehet. A kis méret leginkább a csomagtartóban csapódik le, ami mindössze 272 liter, igaz az üléseket előre döntve már talicskát is sikerült benne szállítani, szóval abszolút multifunkcionális az autó!
A motorháztető az 1.3-as, 87 lóerős szívó benzines erőforrást rejti, ami 12 másodperc körüli gyorsulást eredményez 100-ra. Ehhez kapunk még esetünkben egy 5 sebességes, manuális váltót viszonylag pontos kapcsolási érzettel. A fokozatok nincsenek túlnyújtva, így lendületből ugyan, de dinamikus közlekedésre még épp alkalmas a Yaris. Cserébe 130-nál már 4000-et pörög, ugyanakkor még ez se dobja meg igazán a vegyes fogyasztást. Arról elég csak annyit mondanom, hogy ezzel a kis ezüst villámmal toltuk le jubilleumi, stuttgarti Porsche vadász túránkat (a múzeumról készült beszámoló már olvasható), a 2000 kilométer alapján mért átlag computer szerint 6,3 liter lett. Mindezt úgy, hogy ahol nem volt muszáj, 130-140 alá nem mentünk, egyszer kétszer belenyaltunk a 150-be, álltunk dugóban is és 120 fölött tartottuk a tempót az osztrák emelkedőkön. Szóval normál országúti használatban a 6 liter alatti fogyasztás is reális, míg városban 7 fölé lőni csak „orvosi” üzemmódban, klímával lehet. Röviden-tömören nem erőgép (igaz gumit füstölni már sikerült vele), de élhető és legalább barátságosan eszik.
Az egy literes motorral biztosan lehetne még faragni a számokon, de azzal elképzelni sem tudom, hogy milyen lomha lehet. Előzni az 1.3-assal sem leányálom, de ha valaki legalább próbálkozni akar alkalomadtán, (igaz tapasztalatlanul mondom, de) szerintem kerülje a legkisebb hengerűrtartalmú példányokat. Vezetési élményt kissé feszes futóműve ellenére sem tartogat sokat a kis-Toyota, eléggé szintetikus a technika, de belegondolva a célközönségbe aligha érdekel ez bárkit is.
A hátramenetet néha recsegve veszi a váltó, de maga a kuplung is már elég kopott, a pedál is rendkívül alul fog. A csere már közeledik – ezt jelezték is a 60 ezres átnézésnél –, várhatóan 70-80 ezer forint lesz majd az új gyári szett a márkaszervizben. Meghibásodást sosem produkált még a Yaris, egy esetet kivéve. 4 éves korában a vezérműláncot cserélni kellett, mert bár nem volt érezhető probléma, felvillant miatta a motorhiba jelző. A szerviz szerint minimálisan megnyúlt a lánc, ami egészen hihetetlen, a szakemberek is meglepődtek. Ilyen kis futásteljesítménynél ez egyedi hiba lehetett, amit emiatt a Toyota akciósan orvosolt, így csak a teljesség kedvéért említem meg.
Érzésre bárhova elindulnék vele bármikor. Az utazás egyáltalán nem visel meg benne (kivéve a dugót a kissé kemény kuplung miatt), egyébként pedig bombabiztos. Egy átlagos márkaszerviz látogatás vele 1-2 évente 50-80 ezer forint között mozog attól függően, mi érett meg a frissítésre, de a kopó-fogyó dolgok (mint olaj, fékbetétek, szűrők, gumik) cseréjén kívül gyakorlatilag nem kért még semmit az autó 10 éves karrierje alatt. Hát nem ér meg ennyit a nyugalom? A kínálat alja 1 millió környékén mozog, a teteje 2-nél. Az utóbbi összeget már soknak tartom egy 8-10 éves kisautó esetében, de egy megkímélt, karbantartott példányért a 1,5 milló forintos arany középút legalább annyira reális, mint annak a döntése, aki mellette voksol.
Bacsa Zoltán
