Ilyen is lehetett volna a Lancia jövője: az Orca-projekt
Valljuk be, a Lancia nem az a márka, melyre gondolván a gömbölyded formatervezésű autók jutnak eszünkbe. Nincs is ezzel baj, valahogy egy Deltához nehezen is illenének a lekerekített idomok, ugyanakkor mégis volt egy próbálkozás, ami ebbe az irányba terelte az olasz gyártó elképzeléseit.
Illetve akadt több is, az Orca sem előzmények nélküli prototípus, az elődjének tekinthető Medusa aerodinamikai szempontból korának legjobb mutatóival rendelkezett. A két évvel később érkező Orca hasonló babérokra tört, ám műszaki szempontból már jóval előrelátóbbak voltak a tervezők. Magasabb felépítésének köszönhetően sokkal inkább egy sorozatgyártásba küldhető modell látszatát keltette, motorterébe pedig a Lancia Delta 4×4 Turbo erőforrása került.
1982-ben ez egy meglehetősen pontosan körvonalazott jövőképet mutatott a külsőségeket illetően, az utastér azonban már elrugaszkodottabb volt, bár azért átgondolva egész sok részletében beteljesült a 37 éve megálmodott jóslat. Kezdve a digitális műszerfallal, ami ugyan akkoriban már nem volt túl nagy újdonság, a szinte kijelzőszerű megjelenése már annál inkább.
A multikormány is elengedhetetlen része napjaink járműveinek, igaz az Orcánál kissé túltolták a gomberdőt, ennyire radikális megoldásokkal aligha fogunk találkozni. Az extrák között volt még egy igen ígéretes próbálkozás, fékezés esetén egy a fronton elhelyezett világítótest jelzett a gyalogosoknak. Hasonlóval már a ’70-es években, a Mazda RX-500 tanulmánynál is próbálkoztak, ott a hátsó lámpa jelzett, hogy épp gyorsít, fékez, vagy normál tempóban halad az autó.
A különc Lancia beltere számos pozitívumot hordozott magában. A nagy üvegfelületek miatt világos volt, a tágas utaskabinba pedig még a hatalmas, combtámaszos bőrülések is befértek. A többi már történelem, az olasz márka nem ezt a jövőt választotta, amit utólag talán egy kicsit sajnálhatunk is.
