Elérhető álom – Opel Tigra

1996. tájékán a Duna tv-ben dolgoztam 23. esőcsinálóként. Mikor is az egyik Nagyfőnök vett egy vadonatúj Tigrát. Kb. onnantól fájt a szívem egy ilyen autóért. 2012 januárjában rátaláltam egy Ausztriából behozott és még forgalomba nem állított 84000 Km-t futott teljesen gyári Tigrára. Gyakorlatilag a bőr belsőn kívül minden extrával rendelkezett.(Na jó az ülésfűtés sem volt benne.)

Rövid gondolkodás után egy barátommal még aznap lóra pattantunk és Kapuváron voltunk kb. este 10-re. (Budapestről) Rövid mustra után leelőlegeztem az autót. Az autó nem volt kifogástalan. Szokásos hátsó ív és küszöb-rohadások, de annyira gyári volt, hogy még az ablaktörlő lapátok is a gyári GM-ek voltak.

1 hét múlva már boldogan furikáztam haza felé téli kerekein, rossz termosztáttal, a mínusz 10 fokban.

Ettől a perctől kezdve a mai napig épül-szépül, javul az autó. Igyekeztem ízléssel kezelni az autó alakulását és nem bohócot csinálni belőle, vagy kék neonokon guruló rozsdatemetővé alakítani. Belekerült egy igen ritka gyári fekete, fűthető bőrbelső és a műszerfalon is a helyére kerültek a gyári ülésfűtés kapcsolók egy törött Irmscher változatú Tigrából, csak hogy egy momentumot említsek az autó változásának egyik fordulópontjáról.

Az alakulásáról igen sok kép készült. Szép és kritikus állapotokról egyaránt. Az autó túl esett egy so-so minőségű laktoláson és bizonyos elemei is le lettek fújva. Nem azt mondom, hogy a típusból nincs szebb és jobb, de igyekeztem ötvözni a gyári jó kiállás és a jó ízlésű főleg optikai tuning elemeit jó arányban.

/forrás: retrovasak.hu, az anyagok köszönjük Markovits Richárdnak/