Autó Triplex Kft.

Volkswagen Passat Variant 2.0 TSI DSG R-Line teszt – egy másik irányvonal

Néhány hónappal ezelőtt volt egy Passat tesztalanyunk, méghozzá egy vérbeli használt, 21 éves példány. Arról az autóról el tudtam képzelni, hogy elvitte a családot, a melóst, és ha kellett, a cementes zsákot is. Mindezt két évtizeden keresztül, ráadásul úgy, hogy utána még autóként is nézett ki. Kisvártatva megint jött egy Passat. Ez azonban már a legújabb generációhoz tartozott: tisztességes külső, kályhaezüst belső, közepes felszereltség, kétliteres dízelmotor, korrekt iparosmunka. De! Mégsem volt már meg benne a „mindenes” érzés, amit a B6-os tesztünknél azért még felfedezni véltem. Gondoltam ez van, változnak a pozíciók, mint ahogy az igények is, ma már egészen mást jelent a Passat, mint a kilencvenes évek derekán. Ezt a gondolatmenetemet szépen el is fogadtam, eltettem magamban, hogy aztán jöjjön mai alanyunk, egy Variant R-Line, ami megint csavart egyet az összképen. Ez az az autó ugyanis, ami egy igásló nevét viseli magán, mégis a prémium irányába mozdult. Hogy ez mennyire működik? Azt majd a végére megpróbálom kibogozni, aztán lehet velem vitatkozni.

Kezdjük ott, hogy R-Line. Ha valamivel meg akarnánk bolondítani az amúgy is vagány kiállású Passatot, akkor érdemes számolni ezzel az opcióval. Az R-Design „Exterieur”, azaz külső csomagja érinti az első-hátsó lökhárítókat, a tetőspoilereket, az oldalküszöböket, de kapunk króm díszcsíkokat, trapéz alakú kipufogóvégeket, valamint 19 colos papucsokat is – utóbbiról még lesz szó. Az automatikus kanyarfénnyel rendelkező LED főfényszóró kitűnő fényerővel/minőséggel bír, a nappali LED-csík pedig látványosan kapcsolódik össze a hűtőráccsal, ügyes, ámde meglehetősen szögletes formai játékot létrehozva.

A bokorugró kategóriától nagyon messze van a Variant, 14.5 centis hasmagassága (a frontnál lévő alsó toldatoknál még kevesebb) az elődhöz képest 14 milliméteres csökkenést mutat. A 4.88 méteres hossza azonban 11 centis növekedést, így nem csak fotókról tűnik termetesnek, valóban az is, mégis elegáns, szinte laposkúszásban közlekedik. Bár megvan benne a Passatosság, és túl díszesnek, vagy indokolatlanul szigorúnak sem mondható, mégis ez az a verzió, ami inkább a szalonok éke lesz, mintsem az átlag vásárló választása, vagy a céges flotta öszvére.

A belső, vagyis az R-Line „Interieur” csomagját nem kapta meg a tesztalany, mégis ez a párosítás talán így a jó: kívül éles, belül kényelmes, őszintén megvallva nem is igazán hiányoztak az R-Line varrásos feliratok az ülésről, az ezüstbetétes pedálsor, vagy éppen a csapott kormány. Míg az Arteonnak jól áll ez a fajta sportosabb belső, addig jelen esetben a Highline szint alcantara-bőr borítású, „ergocomfort” ülése, vagy a szellőzőrostélyok közepén csücsülő analóg óra inkább illik az utazóautós közeghez. Ami viszont az egészben a legjobban tetszett, az a panorámatető, ami amellett, hogy a kicsit szűkösnek ható fejteret (190 cm körül már lehetnek vele problémáink) sikeresen bővíti, még nyitható is, ráadásul szélfogóval is ellátták. A lábtér mindenhol óriási, a második soron utazóknak sem lehet panaszuk a komfortra, két utas számára tökéletes a helykínálat (harmadikként már nem szívesen kuporognék középen), hosszúak az ülőlapok, külön klímavezérlő, valamint USB és szivargyújtó csatlakozás is jár.

Az anyagminőség, az illesztések, a varrások mind-mind igényesek, mindössze egy helyen használtam volna masszívabb megoldást, ez pedig a csomagtér elválasztó padlózata, mely kicsit gyengének hat, az oldalsó-középső illesztéseknél, terhelés hatására hajlamos besüllyedni. Ha már csomagtartó, a mérete meggyőző, alapból 650, bővítve 1780 literes. Itt is találunk szivargyújtó-csatlakozót, akasztó-kampókat, mély, oldalsó tárolókat, az üléstámlákat pedig egy kallantyúval előredönthetjük, de praktikus az apró lenyomásra előrehúzódó roló is. Az elektromos nyitás-zárás viszont időnként gondolkodóba esik, főleg, ha a kulcsról vezéreljük.

A vezetőülésben helyet foglalni olyan érzés, mintha egy nagy buborék közepébe lennénk tűpontosan beillesztve. Nehéz ezt megfogalmazni, pedig rengeteg modern autó ilyen hatást kelt. Ez nem feltétlenül rossz, sőt, a jó ergonómia egyik fő összetevője, de szokni kell. Minden a sofőrnek van alárendelve, nincs felesleges mozdulat, egyedül a könyöklőt helyeztem volna magasabbra. A patikamérlegen kimért „kabint” körbebástyázták kijelzőkkel, ott van például a 12 colos műszerfal, az Active Info Display, mely öt különböző nézetben variálható. Teljesen személyre szabhatjuk, de kicsit „szögletes” a kormányról vezérelhetősége – csak a példa kedvéért, ilyen tekintetben talán az 5008 digitális egysége valamivel közérthetőbb, de – mint sok más egyéb – ez is ízlés és megszokás dolga. Szintén a kormányról aktiválhatjuk az adaptív tempomatot, a további vezetéstámogató rendszereket különböző csomagok képviselik, az ide tartozó Front Assist városi vészfékfunkcióval is rendelkezik.

A 8 colos központi érintőképernyő egyszerű menüsorral, gyorsan tanulható felülettel variál, az autó beállításaitól kezdve a telefonunk tükrözésén át egészen klíma zónáinak grafikus megjelenítéséig szinte mindent végigzongorázhatunk rajta. A Rear Assist, azaz jelen helyzetben a tolatókamera nem csupán remek felbontással bír, de a radarok jelzését az autó felülnézeti szemszögéből követhetjük nyomon, egy ekkora test mozgatásánál ezek kifejezetten hasznos tulajdonságok tudnak lenni. A Technikai csomagba tartozik többek között a Park Assist, mely egy parkolást segítő rendszert is magába foglal (igaz ez is már az opciós listában keresendő). Csak kipróbálás szintjén merültem bele, teszi a dolgát, de kicsit körülményes, arról nem is beszélve, hogy aki a Passat Variant méreteihez van szokva, annak nem kellene túl nagy problémát okozzon a parkolás.

Ha van valami, amin igazán meglepődtem, az az, hogy nem dízelmotorral kaptuk a tesztautót. A kétliteres TSI-nek a 220 lóerős, 350 Nm maximális nyomatékú változatával szerelték, ami még mindig nem a legerősebb a benzines fronton (ott van még a 280 lóerős, szintén 2 literes TSI), ám panaszra így sem lehet okunk, igazán dinamikus erőforrás hatását kelti. A 6 sebességes DSG is gyorsan teszi a dolgát, 6.9 másodperc alatt érhetjük el a százas tempót, a vége 244 km/óra. Ez több mint korrekt adat egy közel 1.5 tonnás kombitól. Mindezek mellé 6.3 literes átlagfogyasztás párosul, ami megegyezik a gyártó által megadott vegyes adattal, ne kérdezzétek, hogy hogyan csináltam, a nagyjából 500 kilométeres tesztútban volt város, dugó, országút, és még az Eco módot sem vettem igénybe. Merthogy a Passat karakterisztikáját is váltogathatjuk, a Sport számomra túl lelkes volt ide, a Comfort/Normal párossal viszont jól kijöttem. Mindössze két dolog zavart, az egyik, hogy időnként eléggé vonakodva indult meg a Passat (Auto Hold kikapcsolása mellett), a másik pedig, hogy a Start-Stop rendszer néha meglepően lassan reagált.

A futómű a 19 colos abroncsok miatt, és a terheléshez igazodó Nivomat lengéscsillapító rendszer ellenére is tud rázós lenni, no nem zavaróan, de érezhetően, mintegy ezzel is sugallva, hogy a Passat Variantot leginkább autópályára szánják. Mert lehet, hogy gyengébb minőségű utakon érezzük a nagy papucsok hátrányát, de magasabb tempónál, főképp a stabilitást tekintve kitűnőre vizsgáztak. Akad persze gördülési zaj, de a szigetelés is jól sikerült, kifejezetten csendes az utastér. A kormánymű nem meglepő módon pontos, hibátlan manőverezhetőséget tesz lehetővé, a 11.7 méteres fordulókör a Passat méreteihez mérve rendben van.

Kanyarodjunk vissza a kezdeti kérdéskörhöz. Ha pakolós/melós/családi autó szükséges, akkor ma már inkább Golf Variant (lesz is hamarosan egy pár éves használt alany), ha öltönyös-középvezetős, akkor meg a Passat limuzin változata lehet a befutó. Ha pedig szépet, tágasat, okosat szeretnénk, akkor sem feltétlenül a Variant 13 milliós verzája lesz az első helyen. De! Ismét csak ott van az a bizonyos „de”! Aki „mutatni” akar, bármerre is jár, ám szeretné, hogy az autója hasznosnak is tűnjön, kerülné a rongyrázást, mégis látványos és kényelmes megoldást választana, annak lehet opció ez a kivitel. Ez azonban egy igen szűkös réteg, így hát nem is meglepő, hogy kevés hasonszőrű példány található a hazai újautó-piacon. Ami biztos – akárhogy is forgatjuk a dolgokat -, hogy ez a Passat már egészen más úton jár, mint a korábbi, „mindenes” testvérei. 20 év múlva azért nézzünk egy tesztet, hátha tévednék.

A tesztlehetőségért köszönet a Ferihegy Autó Kft.-nek!

Teszt | fotók: Bense Róbert



Címkék

Kapcsolódó tartalmak