Duster

Volkswagen Golf Sportsvan teszt – apa kocsit hajt

Régóta kerestem már egy tipikus „apa kocsit hajt” autót, és bár nem Fiat 1500-as, és nem is fehér, mint ahogyan az Bada Dada kultikus dalában volt, viszont a Sportsvan-ben tökéletesen el tudtam képzelni, hogy „Apa kocsit hajt figyelmesen, tapasztaltan, türelmesen. A járókelők sétálnak a friss levegőn, Apa pedig kocsit hajt.” A Golf hosszított változata ugyanis egy nyugodt, ésszerű, jó fogyasztási adatokkal rendelkező, elfogadható árú modell – legalábbis ami a tesztalanyunkat illeti, mely egyébként az 1.5-ös TSI motorral lett ellátva.

Sokáig úgy voltam vele, hogy vélhetően hosszú hónapokig ez lesz az utolsó havas témánk (a jelenlegi előrejelzések szerint ez korántsem biztos), ezért hát a teszthét alatt kivártam azt az időpontot, amikor a márciusi hóban lehet pózoltatni a Sportsvant. Azzal számoltam, hogy a fehér háttérrel még a szürke árnyalatú modellnek is meg lehet adni azt az izgalmat, ami a hétköznapi helyzetekben hiányozhat belőle. Hiszen – valljuk be – nem ez lesz az az autó, amit mindenki meg fog nézni a parkolóban, másrészt viszont szerencsére nem is erre született.

A 2014-es generációváltásnál Golf Plusról átkeresztelt típus ráncfelvarrása nagyon óvatos volt (új szín/felnik, lökhárítók, lámpatestek frissültek), de így is kellemesen letisztult a megjelenése, és karakánabb, mint az elődje. Bár le sem tagadhatná a Golf VII-hez fűződő rokonságát, a 8.3 centivel hosszabb, és mintegy 12.3 centiméterrel magasabb Sportsvan jóval robusztusabb jelenség. A kissé delfinorrú Volkswagent próbálták elnyújtani az oldalsó ablakok kialakításával, ugyanakkor ez igazán csak a krómkerettel tűnne fel, amit viszont a Highline szint alatt hiába is keresnénk, cserébe azért előre jutott három krómcsík. Fontos részlet, hogy bár elöl ezzel a felszereltséggel még halogén fényszórók járnak, hátul már LED-esek a lámpatestek.

Az utastér is tipikusan németes, de mint a Sportsvan minden porcikájában, itt is a funkcionalitásra és a tartósságra való törekvés volt a legfontosabb szempont. Be sem kell ülnünk, már egyértelművé válik, hogy itt bizony minden a helyén van, és sorjás műanyagokkal szegélyezett lötyögős kezelőgomboktól sem kell majd félnünk. Az anyaghasználat kategórián felüli, és ennél a pontnál általában már mindenki rájön, hogy felesleges nyafogni a szürkeség miatt. Több apró részletet is kiemelnék, melyek már önmagukban is többé teszik a Sportsvant, mint amennyit várni lehetne tőle. Haladjunk felülről, a már korábban is méltatott, Arteonból megismert, keret nélküli visszapillantó remekül mutat, a középen végigfutó szálcsiszolt dekorelem is sokkal szebb megjelenésű, mint például a frissítés előtti Golfban lévő világosabb társa.

De a kedvencem egyértelműen a kétzónás klímapanelt körülölelő felület, mely se nem zongoralakkozott, se nem matt műanyag, és rendkívül strapabíró hatást feltételez. A bulit mégsem ezek, hanem a 8 colos érintőkijelző viszi el, amihez navigációt ugyan kapunk, ám tolatókamera nem jár. Helyette a ParkPilot szenzoraira hagyatkozhatunk, melynek megjelenése első ránézésre szokatlan lehet, ám amúgy meg egész ügyes kis segítség. A műszerfal a Golf faceliftjével ellentétben nem érhető el digitális kivitelben, de nem is hiányzik túlzottan, a középső, egyszerű monokróm információs kijelzőn minden lényeges részlet megtalálható, többek között a navi utasításai is. A Sportsvan egyetlen érzékeny pontját a multifunkciós kormánykeréken találtam, a küllők borítása erősen gyűjt mindent, amit csak lehet – azaz: karc, ujjlenyomat, por – nem árt vigyázni rá.

A három felszereltség közül tesztautónk a Comfortline-t, vagyis a középső szintet kapta, melybe a már említetteken kívül beletartozik a négy elektromos ablak, a hűthető kesztyűtartó, a Front Assist (ráfutásgátló), a városi vészfék, az első/hátsó függönylégzsák, az elektronikus kézifék Auto Hold funkcióval, illetve a távolságtartó tempomat is. A listánk teljesen korrekt, de egy halom extrával bővíthetjük, ha úgy tartja a kedvünk, valamint a pénztárcánk. Az adaptív lengéscsillapítást 300 ezerért, a LED-es főfényszórót 327 ezer forintért, a különböző asszisztencia-csomagokat 266-298.000 között, a panorámatetőt pedig 288 ezerért válthatjuk meg. De rengeteg apróság is van, akár mini hűtő/melegentartó ládát is vásárolhatunk hozzá.

Ha már a komfortnál járunk, megjegyezném, hogy minden szempontból dicséretes a helykínálat a Sportsvan-ben. Ez egyrészről köszönhető a Golfénál 4.6 centivel szélesebb tengelytávnak, másrészt az ideális hosszúságú ülőlapoknak is. Láb/fejtér tekintetében hibátlan a családi VW, a hátsó sor tologatható üléseiben a sínt előrébb húzva is kényelmesen elférhetünk, még a tálcát is fel tudjuk hajtani. A csomagtartó alapból 590, bővítve pedig 1520 literes, ami ide nem férne el, az pakolhatjuk az óriási ajtózsebekbe, a középkonzol fölötti, puha belső burkolattal ellátott tárolóba, vagy az ülések melletti tartókba.

A motorpalettánál már erősebben tetten érhető a frissítés, az eddigi belépő 1.2-es négyhengeres helyett háromhengeres egyliteres TSI jött, nálunk csak az erősebb kivitel lesz elérhető. Az 1.4-es helyére azonban nagyobb érkezett, az 1.5-ös TSI 130 és 150 lovas változatban került a piacra, rövidesen pedig a dízelekkel is bővül a választék. Tesztalanyunk a 130 lóerős másfél literest kapta, 7 fokozatú DSG-vel, mely egész jó párosítás. Nagy izgalmakat nem szabad várni, viszont a Sportsvan ereje rendben van az 1.4 tonnás önsúlyhoz képest. 9.6 alatt gyorsul százra, és 202 km/óra a végsebessége, nem mellesleg pedig zene a fülnek a turbó fütyülése. A gyári átlagfogyasztást 5.1 literben határozták meg, de hengerlekapcsolás ide, start-stop rendszer oda, a 6.5-es kombinálttal is teljesen meg voltam elégedve. A Sportsvan a Golfnál némileg ugyan magasabb, de bizonytalanságnak nincs nyoma, a hátul soklengőkaros futómű magabiztosan teljesít, igen komfortosnak érezhető. A kormánymű szintén kellemes, jól érezhető, pontosan terelgethető a VW, legyen szó apróbb manőverekről, vagy magasabb sebességnél elvégzett irányváltásokról.

Sóhajtozhatunk, hogy mennyire egyoldalúvá vált az egyterűek csatája az SUV-kkal, megtettem én is pár hónapja, de az a helyzet, hogy a Sportsvan-féle próbálkozások azt mutatják, hogy még van létjogosultsága a kategóriának (2014-2018 között 331 ezer darabot adtak el belőle – nem is rossz egy Golf-mellékhajtástól). Az alapár 5.75 milliótól indul, a tesztünkben szereplő kivitel listaáron 6.9 millió lenne, de beszámítással eleve 500 ezerrel beljebb vagyunk, és ilyen-olyan akciókkal még 6 alá is bekacsinthatunk. A Sportsvan által nyújtott minőséget figyelembe véve ezek elfogadható árak. Nekem pedig nem is maradt más dolgom, mint hogy befejezzem egy, a cikk elején már pedzegetett dalból származó idézettel tesztünket:

„Megérkeztünk úti célunk végére,

sikerült a tervünk,

vége e kalandnak, mondja Apa most.”

A tesztlehetőségért köszönet a Ferihegy Autó Kft.-nek!

Cikk | fotók: Bense Róbert

Címkék

Kapcsolódó tartalmak