Autó Triplex Kft.

Toyota Yaris Hybrid teszt – takarékos ugrómókus

Alig tíz hónap alatt ez már a negyedik Yaris, ami megfordult a kezeim között, ám még mindig nem sikerült megunnom a japán kisautót, lévén elég változatos sorrendben érkeztek hozzám a tesztalanyok, és időközben történt egy modellfrissítés is. Legutóbb a faceliftes 1.5-ös benzinest kaptam, mely az előző évben tesztelt 1.33-ast váltotta fel, és bár a hibridnél ennyire jelentős műszaki változásokra nem számíthattam, azért bőven akadt felfedezni való újdonság.

Toyota Yaris Hybrid

Tesztalanyunk büszkén hirdeti az idén 20 éves Toyota Hybrid technológiát, ami egyébként teljesen érthető, hiszen a világ első sorozatgyártásba kerülő hibridje, a Prius 1997-es bemutatkozása óta a piac egészét tekintve is jelentős térnyerésen ment keresztül az alternatív hajtás. Az elmúlt két évtized terjeszkedési stratégiája kezd kicsúcsosodni, elég csak végignézni a Toyota választékán, 2010-ben az Auris, 2012-ben a Yaris, 2015-ben a RAV4, idén pedig a C-HR is rágurult arra az útra, melyet annak idején a Prius taposott ki. Bár a hibrid járművek még mindig a drágább kategóriába tartoznak, manapság már számos márkánál találkozhatunk velük, a Toyotánál a belépő szintet pedig pont a Yaris képviseli.

Toyota Yaris Hybrid

Korábbi tesztünkben beszéltünk már róla, de most is megemlíteném, hogy az előddel összehasonlítva kifejezetten jó helyeken nyúltak hozzá a formához, és bár a kéttónusú bordó-fekete fényezéssel kicsit vagányabbnak hatott számomra a Yaris, így is a modern, városi kisautó egyik mintapéldánya a felfrissített modell. Míg a 2014-ben bemutatott, mezei frissítéshez képest túlságosan is megújult, ám mégsem negyedik generációsnak nevezett típus már a Toyota jelenlegi arculatát viselte, mégis a mostani átdolgozással sikerült az elnagyolt részleteket eltüntetni. Gondolok itt a kellemes megjelenésű lámpatestekre, illetve a far modernizálására, melyet lényegében a front formavilága ihletett. Az oldalsó, krómhatású díszelemek mutatósak, ám feleslegesek is egyben, könnyű sérülésforrások, és csúnyán is fognak majd kopni. A teszt első bekezdésében található linkekre egyébként érdemes átnavigálni, hiszen a fotók összehasonlítási alapnak tökéletesek, már ami a külsőségeket illeti.

Toyota Yaris Hybrid

Az utastérben sajnos nyoma sincs annak a vidámságnak, amit a Selection-szinten kapunk, a szürkeséget mindössze néhány ezüst keret igyekszik megtörni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A megújult, varrott, multifunkciós kormányon legalább van egy kis lakk, ám pont az igénybevétel miatt itt inkább maradhattak volna a matt elemeknél. Bár a műanyagok többsége jó minőségű, az ajtóbehúzók valamiért borzasztóan recsegnek, a négyből ez az első Yaris, aminél ilyen problémát tapasztaltam, és mivel nem egy széthasznált tesztautóról beszélünk (3700 kilométer van benne), ezért még erre sem lehet fogni a jelenséget.

A helykínálatot – mint mindig – ezúttal is csak dicsérni tudom, a 279 literes csomagtér pedig 856 literig bővíthető, az osztható hátsó támlák lehajtásával. A kényelemmel sincs gond, a bőrrel szegélyezett ülések tartása és ülőlapjainak hossza is megfelelő, és még egy egyszerű kartámasz is jár, a kormánykerék állíthatóságával viszont ezúttal is meggyűlt a bajom, ugyanis a térdnek nem hagy túl sok helyet.

Toyota Yaris Hybrid belső

Felszereltség szempontjából bőkezű a Toyota, a Style-szint a Smart csomaggal már bőven az elegendőség határát súrolja. Kétzónás digitális klíma, ülésfűtés, és kulcsnélküli indítás is jár, biztonságunkról pedig az ütközés-megelőző rendszer, és a sávelhagyást figyelő asszisztens gondoskodik, ezen kívül kapunk még szürkületérzékelőt, és automata távolsági fényszórót is. A 7 colos érintőkijelzőn követhetjük figyelemmel az energiamonitort, és a tolatókamera képét is, valamint ezúttal már táblafelismerős navigáció is került a tesztmodellbe, kisautóhoz képest ez egy nagyon korrekt lista!

Külön öröm, hogy a műszerfal is megújult, mert míg a klasszikus hajtásláncokkal ellátott Yarisoknál el lehetett fogadni a szögegyszerű megjelenést, a Toyota hibridjeinél jellemző jövőbemutató egységek ezidáig a Yaris esetében a múlt évezredet idézték. A töltésjelző maradt a helyén, a kilométeróra a jobb szélre költözött, középre pedig egy kijelző került, így a modern megjelenés mellett jóval több információt is kapunk az autóról. Sajnos az előválasztó kar dizájnján nem változtattak, pedig legalább annyira szükséges lett volna, mint a műszerfal frissítése.

Toyota Yaris Hybrid belső

Persze amire egy hibrid esetében különösen kíváncsiak szoktunk lenni, az a motortérben rejtőzik. Míg a benzines paletta változott, addig jelen modell esetében nem módosítottak az úgynevezett Full Hybrid rendszeren. Szükségtelen is lett volna, mivel az 1.5-ös Atkinson-ciklusú benzines és a 45 kW-os villanymotor párosa teljesen ideális az 1.1 tonnás Yaris mozgatásához. A 100 lóerős rendszerteljesítmény elegendő, a 165 km/órás végsebesség viszont előrevetíti, hogy ez az autó bizony nem a száguldozásra lett teremtve, ezt az érzetet pedig megerősíti az E-CVT váltó is.

A nyugodt autózás receptje a pontos irányíthatósággal, a jó manőverezhetőséggel (mindössze 4.8 méteres sugarú a fordulókör), és a kissé feszes, ám stabil futóművel válik teljessé. Ehhez hozzávehetjük még az alacsony fogyasztást, bár a gyári 3.3 literes vegyes helyett ezúttal is inkább a 4.6-5 liter körüli számokkal szembesültem (az ECO módot inkább hanyagoltam), de lelkem rajta, hogy még a legnagyobb odalépésekkel sem tudtam ennél sokkal nagyobb átlagot kipréselni belőle, ami a mindössze 36 literes tankot nézve egyáltalán nem baj. Ha minden passzol, akkor pedig nagyjából 50 km/órás sebességig, kevésbé intenzív gázadás mellett 2 kilométeren keresztül tisztán elektromos üzemmódban is használhatjuk a Yaris Hybridet, igaz a kézifékkar melletti/alatti EV-kapcsolót nem éppen a legjobb helyre biggyesztették.

Toyota Yaris Hybrid motor

Ügyesen újult meg a Yaris, modernebb lett, a hibrid változatnak kifejezetten szüksége volt erre a lépésre, mert ugyan a szegmensben belépő kategóriásnak mondható a maga 6 millió környéki árával, azért ennyiért már illik villantani valamit. Ez most megtörtént, ám érzésem szerint házon belül még mindig az 1.5-ös, Dual VVT-iE-vel szerelt változata van jobb pozícióban. De ne feledjük azt sem, hogy a Prius nem hiába kezdte el kitaposni 20 évvel ezelőtt azt a bizonyos ösvényt!

A tesztlehetőségért köszönet a Linartech Autó Kft.-nek!

Bense Róbert

Címkék

Kapcsolódó tartalmak