Autó Triplex Kft.

Toyota Verso teszt – búcsú a bárkától

Nem először találkoztam már a Toyota Verso-val, ám sanszos, hogy ezúttal utoljára teszteltük a modellt, mely a jelenlegi információk szerint utód nélkül távozik majd a piacról. Teljes joggal tesszük fel Fluimucil Ábel-féle kétségbeeséssel a hangunkban a kérdést, hogy: „De miért?”, a válasz pedig hiába tűnik logikusnak, egyben kicsit elszomorító is. Az egyterűek piaca erős zsugorodásnak indult az elmúlt években, ami az értékesítési adatokon is meglátszódik, a prognózisok szerint 2010 és 2020 között a közel egymillió darabos eladás nagyjából a felére csökken (a Verso számai tavaly estek 30 ezer alá). Ez persze nem jelenti azt, hogy végleg eltűnnek, ám a SUV-szelet mindent elsöprő növekedése, azon belül is a 7 személyes változatok térnyerése miatt jelentősen gyengülhet az egyterű-választék. Egyes modellek megszűnnek, míg mások kategóriát váltanak, elég csak megemlíteni a Peugeot 5008 transzformációját. De térjünk vissza tesztünk alanyához, ugyanis a Verso képes megmutatni, hogy miért érdemes szembemenni a divattal, és mit várhatunk egy közel 10 éves, erősen konzervatív, ám jól bevált konstrukciótól.

Azt nem mondhatjuk, hogy a Verso feltűnő jelenség lenne, de nem is ez a dolga, viszont amellett, hogy a pezsgőszínű fényezésnek hála szinte ösztönszinten simul bele az utcaképbe, a téli eső-por-latyak kombinációt is legalább ilyen hatékonysággal teszi láthatatlanná. Egyébként meg kifejezetten jól tud ám kinézni a Toyota családi hajója, főleg így beállítva. A tetősín lendületessé teszi, a kiugró visszapillantó nem csupán hasznos, de mutatós is, egyedül a hátsó lámpával nehéz megbarátkozni. Igaz, hogy a dizájnról nem tudok már 2018-ban sem újat mondani, sem ódákat zengeni, ám nincs itt semmi gond, simán megnézném még belőle a következő generációt.

Toyota Verso

Az utastér egyszerre érezteti a kiforrottságot, a praktikusságra való erős törekvést, illetve azt is, hogy némely megoldásnak bizony kissé már lejárt a szavatossága. Így is bőven a pozitívumok vannak többségben, hiszen a helykínálat pazar, akár 1.7 köbméteres, síkpadlós raktérrel is számolhatunk (alapból 440 literes a csomagtartó). Ha mind a hét ülés használatban van, akkor a 155 literes űrtartalom ugyan nem tűnik soknak, ám a pótkerék helyén, a kicsit macerásan eltávolítható roló tárolója alatt még akad egy egész nagy rejtett rekesz. A második sor ülései külön-külön sínen állíthatóak, így bőven ki tudunk okoskodni leghátul is egy kis plusz lábteret! Ott vannak az olyan apróságok is, mint a lehajtható asztalkák, vagy a dupla kesztyűtartó, de persze akad egy-két feleslegesen túlbonyolított részlet is. Ilyen például az anyósülés oldalán lévő USB-bemenet, vagy éppen a könyöklő buta kialakítása. A pohártartók szintén lehettek volna némileg ügyesebben kitalálva, illetve az előtte lévő üres térbe még elfért volna egy telefontartó, a 2016-os frissítés idején már javában a tepsifonok idejét éltük, nem lenne hátrány, ha valahova be tudnánk hajítani őket a könyöklő babrálása nélkül is.

Az anyaghasználat egyszerű, ám tartósnak tűnik, a díszelemekkel nem bajlódtak sokat a tervezésnél, viszont a belső kilincs kétujjas-kallantyús nyitása mókás. A Verso kora leginkább a műszerfalon és a középkonzolon érhető tetten – mondjuk egy Grand C4 Picassóhoz képest. A műszeregység ergonómiája jó, ám a bizarr, duplaszemű-kialakításával már 2009 óta riogatnak minket, alatta az egyébként ügyes, kétzónás klímapanelt megtartották, az érintő pedig nagyobb lett (7 colos), és megkapta a jelenlegi Toyota rendszert. A Touch 2 ezen változatától túl nagy csodát ne várjunk, de legalább röccenésmentesen működik, és kifejezetten szép képet mutat a tolatókamerája is. Itt jegyezném meg, hogy a radar viszont nagyon tud hiányozni, hiszen kicentizett esetben a kamera és a hátsó szélvédő is pont annyit torzít, amennyinél már elbizonytalanodhatunk.

Toyota Verso

Toyota Verso

A felszereltség az Active Trend szinten rendben van, jár vezetőoldali térdlégzsák, első-hátsó függönylégzsák, a Toyota Safety biztonsági csomag pedig az ütközés előtti biztonsági rendszert, a sávelhagyás-figyelmeztetőt, valamint az automatikus távolsági fényszórót foglalja magában. Kapunk még tempomatot, automatikus sebességhatárolóval, szürkület- és esőérzékelőt, valamint fűthető első üléseket is (igaz, csak egy fokozatban működtethető, de így legalább a legnagyobb fagyban is nagyjából 2 perc alatt lángra lobbanthatjuk a szebbik felünket).

A motorválaszték mindössze három erőforrásból áll, a halovány 1.6-os benzines mellett ott az erősebb, 1.8-as verzió is, illetve az 1.6-os D-4D. Mi a középsőt ismerjük a legjobban, ezúttal is a 147 lovas Valvematic jött hozzánk, mely 180 Nm-es csúcsnyomatékát 4000-es fordulaton adja le, százas sprintje 10.4 másodperc, végsebességét pedig 190 km/órában határozták meg. Ezzel ő a legfürgébb Verso, a dízel 12.7 szekundumos sprintjéhez és 180-as végsebességéhez képest egész acélosnak mondható, legalábbis papíron. Élesben ugyanis érződik, hogy a 1.5 tonnás testnek épphogy csak elegendő ez a motor, emellé pedig üzemanyagot is csipeget rendesen, a gyári 6.8-as átlag helyett 9-et mértünk (pályán 8 környékén azért meg lehet állni, ha óvatosabb a lábunk). A Verso vezethetősége egyébként kellemes, a futómű kényelmes, és kellően stabil nagyobb tempónál is, a kormánymű pedig egykedvűen, ám pontosan teszi a dolgát, korrekt manőverezhetőséget biztosítva. Kiemelendő a hatsebességes manuális váltó, mely mind a fokozatok hosszát, mind a kapcsolási érzetet nézve kitűnő, ráadásul a váltókar is jó helyre került.

Toyota Verso

A Verso jövőbeli hiánya a Toyota palettáján fájó pont lehet, ám azért még lehet válogatni a hasonló árú egyterűek között (Fiat Doblo, Kia Carens, Opel Zafira, Citroen Grand C4 Picasso), más kérdés, hogy a felszereltség + motorizáció + igénybevétel kombinációját melyik, milyen szinten képes biztosítani. Az is kétségtelen, hogy a Toyota kifutómodellje jelenlegi 6.5 millió körüli árával jó vétel lehet (5 üléses változatban ennél olcsóbban is megvásárolható), ártartásával pedig biztosan nem lesz gond, hiszen még a lassan tízéves darabok közül is jó néhány 2.5 millió környékén megy, míg a faceliftesek – ugyanezzel a motorral – 4 milliónál tartanak.

A tesztlehetőségért köszönet a Linartech Autó Kft.-nek!

Bense Róbert

Címkék

Kapcsolódó tartalmak