Autó Triplex Kft.

Toyota Auris TS 1.6 Valvematic Freestyle teszt – vagányba’ vágva

Létezik még egy olyan tesztautó, aminek ennyire jól áll a reklámmatrica? Tettem fel magamnak a kérdést, mikor megláttam a TS Freestyle-t, azaz a terepkombi-álcába bújtatott Aurist. A kérdés még most is itt köröz a fejemben, miközben épp válogatom a képeket, illetve összehasonlítom a korábbi Auris kombi tesztjeinkkel. Mert volt olyanból már bőven, tavalyelőtt az 1.2-es turbósat, 2017-ben pedig a hibridet vittük táncba, most pedig az 1.6 szívó volt soron – klasszikus motor, jóval extravagánsabb megjelenéssel párosítva, kezdjünk is bele!

Szóval tényleg az van, hogy ezt a matricát valamilyen formában árulni kéne az Auris TS-hez, elnézést, hogy nem tudok leakadni róla, de valóban nagyon sokat dob az autón, a fehér fényezéssel kombinálva meg főleg. De nem csak ennek köszönhető, hogy sikerült komolyabb megjelenésűvé válnia, hiszen egyrészt ott vannak az ezüst aláfutásgátlók, a kerékjárati ívek borításai, másrészt a küszöbök ezüst védősínjei is. Az annak idején igen elterjedt, ám ma már kikopóban lévő terepkombi-imitálást igyekezett ezekkel a húzásokkal felidézni a Toyota, ami az ezüst tükörborítással, a sötétített oldalsó-hátsó ablakokkal, és a 17 colos könnyűfém felnikkel tényleg ütősre sikeredett. Az Auris TS alapból is mutatós, a 2012 óta piacon lévő, három évvel ezelőtt ráncfelvarrott modellnél pedig úgy látták jónak, ha csavarnak még egy kicsit a palettáján, mielőtt 2019-ben megérkezik a következő generációs kombi. Így született meg a Freestyle kivitel, mely vagy tesztalanyunk motorjával, vagy hibrid kivitelben érhető el, de erről majd egy kicsit később.

Az utasteréről inkább csak kötelező jelleggel írnék pár sort, hiszen az előző tesztjeinkben részletesen taglaltuk az előnyeit, felszereltségét. Gyakorlatilag ugyanazt a beltér-dizájnt láthatjuk az Auris összes példányában, egy kis színt szívesen láttam volna a puha dekorelemeken, ha már egy külön piacra dobott típusról van szó. Az új Yarisnál például kifejezetten jól mutatott a piros betét, de ott akár kéket is választhatunk, ha kevésbé kirívó árnyalatra vágyunk. Mindazonáltal hiába a nagy szürkeség, az anyagminőség ettől még remek, és a felszereltségre sem lehet panaszunk. Járnak Bi-LED fényszórók, automatikus szintszabályzással, elektromosan behajtható külső tükrök, automata funkcióval, esőérzékelő, tempomat, digitális klíma – igaz ebben az esetben csupán egyzónás.

Kényelmi szempontokat nézve pedig ott a vezetőoldali elektromos deréktámasz, valamint a fűthető első ülések. Sajnos a 7 colos érintőhöz tartozó Toyota Touch 2 alapáron nem tartalmaz navigációt, viszont tolatókamera jutott bele, és ha már itt tartunk, az első-hátsó parkolóradar is hasznos, csak ne csipogna annyira irritáló módon. A biztonsági arzenálba beletartozik az ütközést megelőző rendszer, az automata vészfék, továbbá a sávelhagyásra figyelmeztető asszisztens is.

A helykínálatra szintén nem lehet túl sok panaszunk, ugyan nincsenek bálteremnyi méretű lábterek, de így is kényelmesen elférni, jól beállíthatóak az első ülések, és bár tartásuk nincs sok, legalább a szivacsosságuk nem zavaró. Hátul valamivel szűkösebb a helyzet, de azért itt is el lehet férni, annyi a titok, hogy – micsoda varázslat – nem kell ütközésig hátratolni az első sort. A csomagtér óriási, 530 literes, egy mozdulat szükséges a bővítéséhez, melynek köszönhetően közel sík felületet, és 1.6 köbmétert kapunk. Ne feledjük a fedeles oldalsó tárolókat, a dupla padlót, az akasztókat, remek és praktikus pakolós hírében áll az Auris TS!

Míg az 1.2-es turbós pörgősségéről, addig az 1.8-as hibrid leginkább a takarékosságáról híres, az 1.6-os szívó benzines pedig vélhetően a messze földön ismert tartósságával szerzi a legtöbb rajongóját. Az 1.33-as Dual VVT-i még nem volt meg a TS-ben, de valahogy úgy érzem, hogy nem is baj, ugyanis a közel 1.4 tonnához sanszos, hogy elég kevéske, ezt a 13 másodperces 0-100 is jelzi. Az 1.6-os Valvematic sem mondható túlzottan vérmesnek, de itt legalább 10.5 alatt megvan a száz, ez bőven hozza a paletta átlagát, mint ahogy a 195 km/órás végsebesség is több, mint elegendő. Ami talán egy kicsit halványítja az összképet, az a gázreakció lomhasága, illetve, hogy erőből nem igazán lehetséges vele megoldani az előzéseket. Ez inkább csak megjegyzés, mint kritika, mert hát azért van a tűpontos hatos váltó, hogy igény esetén visszagangoljunk vele. Azt el kell fogadni, hogy a 132 lóerős szívómotor erre elég, de a hangsúly így is az elégen van! A 7 literes kombinált fogyasztás sem az a szám, amitől túlzottan meg kellene rémülni. Mindent egybevetve igazán kényelmes utazóautó hatását kelti az Auris kombi, a hangszigetelés rendben van, a futómű szintén szerethető, jól elbánik az úthibákkal, és a stabilitás is megfelelő.

Ha az árakat nézzük, a Freestyle kivitel 7.145.000 forintos árcédulája (értékőr programban, 3+2 év Extracare garanciával 6.325.000 ft) a hibrid Executive 8.5 milliójával, és az 1.2-es turbós 6.3 milliójával összevetve nagyjából reális. Valószínűleg az ártartásával sem lesz különösebb gond, a 4-5 éves darabok 3-4 millió között mennek, az első 1-2 évben pedig 5-6 millióért lehet beszerezni az újszerű példányokat. Érdemes azonban figyelembe venni, hogy a következő generáció érkezése előtt bizony lehet számítani majd 1-2 lokális akcióra, készletkisöprés címszó alatt, úgyhogy legyetek résen!

A tesztlehetőségért köszönet a Linartech Autó Kft.-nek!

Bense Róbert


Címkék

Kapcsolódó tartalmak