Autó Triplex Kft.

Toyota Auris Hybrid – az optimális átmenet?

Kíváncsian vártam a tesztautót, főleg úgy, hogy nem sokkal korábban volt szerencsém egy rövid kör erejéig kipróbálni a tesztelok.hu-n már bemutatott új Priust. A technika nagyjából ugyanaz, a dizájn és a méret, ami a főbb különbségeket jelenti első körben, hisz az Auris egy kisebb autó – kivéve, ha a kombit választjuk, mert akkor még hátul is egész sok helyünk marad pakolni. Vajon mi teheti vonzóvá a környezettudatos vásárlók számára ezt a típust minden hibridek atyjához képest? És egyébként? Ezeket a kérdéseket kerestem a teszt alkalmával, amibe beleszőttem egy kis kőkemény budapesti dugózást is, provokálva ezzel a fogyasztást, aminél normális helyzetben csak kevesebbet produkálhat majd a a Toyota. Egy hasonló teljesítményű gép ilyen helyzetben simán benyel 8 liter benzint is, hogy erre mivel reagáltak a japán mérnökök, az pedig hamarosan kiderül.

002

Az alapos külső-belső áttekintést megelőzően bepattantam a vezetőülésbe és egyből útnak is indultam, hogy keressek valami fotózásra alkalmas helyszínt ennek a hófehér, japán mesterek által megálmodott mobilitási eszköznek, ami annak ellenére megfogott, hogy árkategóriájában a lehető legtöbb módon próbál eltávolodni a klasszikus vezetési élménytől. Aki vágyik egy kis manualitásra, szeretné érezni a technikát, az húzza be párszor a kéziféket. Bizony, erre nincs elektromos kapcsoló, meg kell fogni, berántani, kattan, feszíti a bowdent. Szinte minden más eszköz az autóban számítógépes befolyás alatt áll, az automataváltó ráadásul fokozatmentes is. Akkor ez egy elektromos robogó négy kerékkel? Nem, dehogy, ráadásul ahhoz képest, hogy alapvetően azért egy szintetikus közlekedőedény, megfogott. Engem, az autózás szerelmesét és az őszinte, régi vágású sportautók nagy rajongóját. Ugyanis nem kell, vagy nem lehet egész nap a benzint és a gumit égetni.

Vannak helyzetek, amikor csak el kell jutni a pontból b-be. Közhely, de igaz, egy városban mi értelme lenne a kígyózó sorokban lassan gurulva gyilkolni a finom technikát? Napi szinten semmi. És mi értelme égetni az értékes fosszilis energiahordozót, miközben azon gondolkozunk, hogy vajon a 4. vagy 5. zöldre érünk át a kereszteződésen? Semmi, erre a feladatra tökéletesen alkalmas egy elektromos autó. Aki pedig nem engedheti meg magának, vagy hosszabb utakra is használná a járművet és nem akar aggódni azon, hogy hol tudja tölteni az akksikat, esetleg még nem áll készen arra, hogy elbúcsúzzon a robbanómotortól (vagy csak nem szeretné ezt tenni), annak tökéletes megoldás egy hibrid, mint az Auris.

016

Az 1,8-as motor 99 lóerő, azonban a rendszerteljesítmény az elektromos motorokkal kiegészítve 132 ló, ami 10-zel több, mint a Priusban. Ehhez az elektro-benzin párosításhoz pedig nem is olyan rossz dolog a CVT, habár először idegenkedtem tőle. Mindenképpen az egész konstrukció leggyengébb pontjának tartom, de ezzel nem arra akarok utalni, hogy rossz, csak a fejlett technológiát felvonultató rendszerben ez egy kevésbé előremutató tényező. Amíg fix tempóban haladunk, a fordulatszámmérő mutatója az Eco tartományban mozog, azonban egy erősebb gázadásnál rögtön felpörög a motor, elérjük a Power tartományt, ott pedig tényleg el kezd húzni, de nem elég sima az átmenet. Vagy gurulunk csendben, vagy tol a motor, akkor viszont egyfelől kicsit hangos, hisz fixen magas fordulattartományban jár, másfelől viszont lassan reagál a rendszer. Ha elérjük a kívánt tempót és visszább veszünk a gázpedál nyomásából, még 5-10 másodpercig pörgeti a váltó a motort és csak ezután áll vissza a csend és nyugalom. Az ilyen helyzeteket a konkurens, klasszikus automata váltók jobban kezelik, pedig nem tartom feltétlenül elvetendőnek a CVT-t, csak finomítani kellene rajta egy kicsit.

020

Az elektromotorok nyomatéka trükkös, élvezetes gyorsítani, pedig valójában nem megyünk komoly tempót, kb. 11 másodperc kell ahhoz, hogy álló helyzetből elérjük a 100-at. A legérdekesebb az egészben viszont az, amikor dugóba kerülünk és elkezdünk szépen lassan csorogni az Aurissal. Hangtalanul suhanok a sorral, kapcsolgatom a rádiót, egyszer csak megszólal a „We kill the world”, azaz „Megöljük a világot” című szám. Kedves körülöttem pöfögő autósok, ti lehet, de én biztos nem! Az araszolás közben pedig nemhogy nőtt, hanem csökkent az átlagfogyasztásom, még ilyet! Bizony, hisz egy csepp benzint sem égettem el közben. Ez az idilli állapot tartott kb. negyed óráig, aztán elfogyott az energia és beindult a benzinmotor, hogy alapjáraton elkezdje visszatölteni az akkumlátorokat. Furcsa, ilyenkor kicsit berezonál az autó, ez meglepő és feltűnő a nagy csendesség után. Gázt adva persze elmúlik, de amíg a töltés folyik és megállunk, folytonos a jelenség. Néhány perc után aztán megszűnik, és újra átszellemülhetünk környezettudatos állampolgárrá és gurulhatunk tovább az áram segítségével.

018

A provokációhoz oly remek útvonalat és időszakot választottam, hogy majdnem egy órámba telt, míg Gazdagrétről átértem a Naphegyre. Természetesen ennyi idő alatt már számtalanszor beindult a motor és megnőtt a fogyasztás is, 5,8 liter! Komolyan mondom, ennél többet szerintem nem lehet kihozni belőle. Nem kevés, de ugyanilyen körülmények között egy 1.6-1.8-as gép fogyasztott volna 9,5-10 litert, ami irreálisan soknak hangzik, de ne feledjük, kb. 8-9 km/h-s átlagot sikerült kihozni az út alatt, tehát átlag városi menethez képest sokkal rosszabbak voltak a körülmények. Úgy gondolom, az Auris megérdemli a dicséretet, vegyes használat során 4-4,5 literből nevetve eljárunk vele, nem különösebben spórolósan, csak normálisan közlekedve. A futómű nem túl puha, de kényelmes, vezetni kellemes, remek útitárs az autó.

015

Belül abszolút modern, a modellfrissítéskor ügyesen nyúltak a beltérhez a Toyotánál. A búskomorságot feldobják a szürke betétek az első ülések kárpitjában, a világos varrás, a kezelőszervek kék színű megvilágítása pedig szintén kellemes.  Érezhetően próbáltak valamit játszani a formákkal, a végeredmény összességében pozitív, kicsit kusza, főleg egy német autóhoz képest, de modern és barátságos, a korábbi generációhoz hasonlítva még izgalmasnak is mondhatnám. Navink természetesen nincs, ahogy eddig egyik Toyota tesztautónkban sem, a központi rendszer pedig gyakorlatilag ugyanolyan (picit lassú, de egyébként teljesen használható), mint a Priusban vagy éppen az Aurisban, bár utóbbi modell esetében a képernyő mellett még klasszikus nyomó és nem érintőgombok vannak.  A kormányról vezérelhetjük a műszeregységek közötti kijelzőt, a rádiót illetve a kihangosított telefont is szokás szerint. A helykínálat pont jó, óriási lábtérre és nyílt terekre nem kell számítani, de hátul egy átlagos alkatú felnőtt ember kényelmesen elfér. A csomagtartó akkora, amekkora egy 4,3 méteres csapotthátú középkategóriásé lehet, vagyis nem túl nagy, de két fő részére abszolút élhető, 360 liter.

003

Az Auris kívülről is azt nyújtja, mint belül: halad a korral, modern autó benyomását kelti, érdekes és ha nem is szépségdíjas, egyáltalán nem csúnya. Bár hátul kicsit összehúzza a szemeit, egész barátságos. Nem ufó, nem űrhajó, nem akar többnek tűnni, mint ami. A technikai tartalom abszolút passzol a külsőhöz, ez pedig tetszik. Én személy szerint a Touring Sports-ot választanám, abba egy nagyobb társaságra is lehet pakolni, nem mellesleg szerintem jobban is néz ki hátulról, de ez egyéni ízlés kérdése. A kombi felára kicsit kevesebb, mint 300 ezer forint, annyit pedig megérhet, hogy aztán ne nője ki túl hamar az ember. És hogy mennyi az annyi? Hybridből nincs fapad verzió, Live felszereltségtől indulunk, amiben már van járműstabilitást vezérlő rendszer (VSC), ABS, vészfékasszisztens, vészfékjelzés, hegymeneti elindulássegítő, nyomógombos indítás, hazakísérő fény, elektromos ablakok, multifunkciós kormány és még sorolhatnám. Majdnem azt mondom, hogy bőségesen elég, a modern hibrid technológia mellé dukál is és 6.560.000 forintért ezt már el is várhatja az ember őszintén.  Bár ebben még nincs benne a szürke betétes feláras kárpit, a multimédiarendszer (az alap verzióhoz csak sima nagykijelzős, mp3 és CD-lejátszós rádió jár), a sötétített üveg, a hátsó ledes fényszórók, és még néhány apróság, amiket a 6.920.000 forinttól induló Active felszereltségű tesztautó is tudott (a tolatókamera még itt is feláras, ahogy  led-es első fényszórókat sem kapunk ennyiért). Az Executive 8 millió fölött már biztosan nem a hónap vétele, ha valaki Auris Hyvrid-re vágyik, szerintem az Active modell lehet az optimális választás egy-két extrával kiegészítve, ajánlom!

A tesztlehetőségért köszönet a Linartech Autó Kft.-nek!

Bacsa Zoltán


Címkék

Kapcsolódó tartalmak