Autó Triplex Kft.

Suzuki SX4 S-Cross 1.6D teszt – a harmadik próba

Három a magyar igazság, és jelen esetben valószínűleg már nem lesz ráadás, ugyanis az 1.4-es, majd az 1 literes BoosterJet után a harmadik motorvariánsával, azaz az 1.6-os dízellel is leteszteltük az SX4 S-Cross-t, ezzel pedig a paletta végére értünk. Őszinte leszek, a Suzuki járókaorrú családi járgánya nagyon vegyes érzéseket keltett bennem. Ritkán vallok be ilyet, mert szubjektív dolog, de mivel már korábban is pedzegettem, ezért leírom, hogy az első egyhetes teszt után annyira megtetszett az akkor még friss és ropogós facelift-példány, hogy felírtam a külön bejáratú, ám annál plátóibb „ezt simán venném” listámra, amin egyidejűleg maximum 4-5 autó szerepel, és ritkán ugyan, de váltogatják egymást a rajta lévő modellek.

SX4 S-Cross

Azonban az a bizonyos kanyonbarna, AllGrip összkerekes, 1.4T-s, 6 gangos váltóval ellátott darab még mindig a fix 3-ban van a listámon. Mondjuk úgy, hogy az lett a hegy csúcsa, azonban sajnos – mint minden hegynek – alja is van, ezt pedig számomra az egyliteres, háromhengeres változata jelentette, és nem feltétlenül a motor dinamikája, hanem inkább a fájdalmas alapjárati „kattogása”, és a rakoncátlankodó 5 sebességes váltója miatt. A hegy közepén ugyanakkor szerencsére volt egy barlang is, ahol a ritkán előbújó, kevésbé ismert dízelváltozat rejtőzködött, és ez kellett az SX4 S-Crosshoz kapcsolódó egyensúlyom helyrebillentéséhez!

Beszélhetnénk a kinézetéről, de igazából leginkább azért szőttem ezt a „hegyes” tanmesét, hogy ne kelljen túl sok karaktert szánnom a külsőségekre. Amit kétszer leírtam, azt felesleges lenne harmadjára is, bár van azért itt még egy-két apróság. Például a galaktikus (!) szürke metálfény, ami egyáltalán nem áll rosszul a Suzukinak, és nem mellesleg ez hatástalanítja a lehető leghatékonyabban a téli szezonban folyamatosan és sunyin leselkedő latyak-sár-szutyok kombó esztétikailag romboló hatását.

SX4 S-Cross

További apróság, de érzésre a krómok és a minden kivitelen ugyanolyan árnyalatú szürke küszöbvédő műanyag is jobban illik így a képbe. Illetve ott vannak még a felnik is, melyek az előző két tesztalanynál inkább egy ügyesen felpattintott dísztárcsának tűntek, itt viszont már valóban mutatósnak hatnak.

Van egy szintén fontos részlet, amiről még nem esett túl sok szó, ez pedig a Total Effective Control Technology (egyszerűbben: TECT), amit a Suzuki szabadalmaztatott, lényege pedig, hogy gázolásos ütközés esetén a fellépő energiákat úgy vezeti el a karosszéria, hogy az az utas- és gyalogosvédelem szempontjából is a lehető legideálisabb legyen. Az alábbi ábra ezt szemlélteti, és itt tenném hozzá, hogy nem is hiába kapott 5 csillagot az EuroNCAP töréstesztjén már a frissített modell előtti változat is!

ütközési energia

Belül már hiperotthonosan mozgolódtam, a szokásos körökön – mint a kulcs nélküli indítás, a tolatókamera, az első ülésfűtések, a multikormány, a szürkületérzékelős fényszóró, és a digitális légkondi – túllendülve érdemes megjegyezni, hogy míg előző alanyunk 250 kilométerrel az órájában érkezett hozzánk, a jelenlegi már átlépte a 22 ezret is. Hogy miért fontos ez? Mert a tesztautók belterében ilyenkorra már szokott némi nyoma lenni a használatnak (sajnos sokszor kevésbé óvják ezeket, mint egy privát autót), itt azonban ezt egyáltalán nem lehetett tapasztalni, más kérdés, hogy a fényezést korábban már meghúzták. De ez mit sem von le az anyagminőségből, és mivel nem egy, nem is kettő sokat “hajtott” újkori Suzukit ismerek, ezért állíthatom, hogy százezernél sem lesz sokkal fáradtabb állapotban, bár azért az ezüst kávákra és a lakkfelületekre nem árt kiemelten vigyázni! Becsületből a 430 literes, kétszeresére bővíthető, duplapadlós csomagteret, no meg persze a meglepően nagy lábteret biztosító hátsó üléssort is lefotóztam.

SX4 S-Cross belső

Ha már így összeboronáltuk az általunk tesztelt SX4 S-Crossok szálait, csavarjunk még egyet a történeten, és húzzuk bele a dízel Vitarát is! Már csak azért is, mert a Suzuki (vagyis a Fiat) 1.6-os DDiS dízelmotorjával azon teszt alkalmával ismerkedhettünk meg. Azért is lényeges ez, mert ha nem is motorikus szempontból, de van különbség a kettő között, egyrészt azt az autót AllGrip összkerékkel is ellátták, másrészt súlyban 85 kilogramm volt a differencia a Vitara javára. Így aztán nem is meglepő, hogy jelen SX4 S-Cross 12.4 helyett 12 másodperc alatt teljesíti a százas sprintet, vegyes fogyasztása pedig 5.5 helyett inkább 5-5.2 liter körül alakul – a gyári kombinált 4.1 mondjuk nem éppen reális szám. Étvágyát nézve a korábbi S-Cross tesztalanyainkat veri, gyorsulásban azonban az 1.4T-vel szerelt típustárs 2,5 másodpercet adna neki. Ettől függetlenül a 120 lóerős, 320 Nm csúcsnyomatékú turbós dízelmotor nem hat lomhának, sőt, kétezres fordulat környékétől kifejezetten határozott.

A hatsebességes manuális sebességváltó a háromhengeres ötgangosához mérve remekmű, de önmagában is tökéletesen pozitív véleménnyel illethető, hiszen jól kapcsolható, megfelelően hangolt, és bizony jó, hogy van hatodik! A futómű amennyire egyszerű, annyira masszív, ne feledjük, hogy 18 centis hasmagasságról beszélhetünk az SX4 S-Crossnál, és az őszi tesztutak alkalmával sikerült egy szélviharosabb szakaszt is kifognom, ám ez sem volt különösebben hatással a Suzuki stabilitására. A kormányművel ezúttal is barátságot kötöttem, precíz, ámbár talán egy kicsit könnyedebb a kelleténél, de ez szokható tulajdonság, ennek ellenére kellemesen terelgethető crossover benyomását adja az S-Cross.

SX4 S-Cross motor

És akkor jöjjön még egy pont, ahol ismét elő kell vennem mindhárom kapcsolódó tesztalanyunkat, ez pedig az ár – és ezúttal sem a hivatalos listán szereplő összegekkel számolunk, hiszen azok inkább csak irányadóak, mintsem a realitást tükröznék. Értelemszerűen az egyliteres a legolcsóbb, GL szinten akár 3.9 millió körül is hozzá lehet jutni. Innen lépünk egy nagyot, az 1.4 BoosterJettel ellátott GL+ felszereltségű modell akciósan 4.6 milliónál kezdődik, a dízel viszont 5.3 millióért szerepel legolcsóbban a kínálatban. Teljesen egyértelmű, hogy nem ez lesz az a típus, amit tömegével fognak majd venni, és bár kikacsintásnak érdekes, az arany középutat vitathatatlanul az 1.4-es turbós benzines, közepes felszereltségű SX4 S-Cross képviseli.

A tesztlehetőségért köszönet a Suzuki Bartának!

Cikk | fotók: Bense Róbert

 

ba2


Címkék

Kapcsolódó tartalmak