Autó Triplex Kft.

Suzuki SX4 1.6 VVT teszt – biztos választás

Vannak autók, amikkel egyszerűen nem lehet mellényúlni, vagy legalábbis nagyon balszerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy ez bekövetkezzen. Nem sorolnám fel tételesen, hogy mely típusokat tenném ebbe a csoportba, mert úgyis mindenki a saját bőrén tapasztalja meg, hogy jót választott-e, avagy sem, ez pedig ezerszer erősebb a szavaknál, véleményeknél, okoskodásoknál. Ha valóban megbízható, fenntartható autóra esett a döntés, azt előbb-utóbb úgyis megtudjuk a lelkes tulajdonosoktól és a tömeges pozitív visszajelzésekből, ha meg nem…nos, erről most inkább ne is beszéljünk.

Már csak azért se, mert jelen esetben szinte csak pozitívumokról tudok beszámolni, legalábbis ami az összképet illeti. Minden más csak szőrszálhasogatás lesz. Aminek kimondottan örülök, az az, hogy mostani alanyunknál az én tapasztalataim is tovább mutatnak egy teszthéten, hiszen újkora óta ismerem, 4,5 év használat és 126 ezer kilométer után pedig végre elérkezett az ideje, hogy mérlegre tegyük az SX4-et.

Valamikor 2014 őszén ültem a fotókon látható SX4 volánja mögött először, és ugyan tisztában vagyok azzal, hogy mostanság, amikor tele van a sajtó egymilliót futott igavonókkal, a 126 ezer nem egy nagy szám, mégis meglepődtem azon, hogy gyakorlatilag semmit nem változott az elmúlt évek alatt. Sem vezetési érzetre, sem pedig külső-belső minőségét tekintve. Pedig a hazai 17 ezres éves átlagnál jóval többet megy, csillaggarázsos, és a nagyra nőtt fácántól a terméskő méretű „kavicsig” kapott mindent, amit csak lehet, de még egy Audi is sikeresen oldalba puszilta. Hogy ebből mi látszik? Elöl van két apró horpadás, az alsó hűtőmaszkról meg letört egy féltenyérnyi helyen a műanyag. A többit szépen kijavították, hátul még akad egy kisebb horzsolás a műanyag lökösön és ennyi. Kezdem azt hinni, hogy a falon is simán átmenne.

Külsőségekben valahol még a SUV/crossover-őrület előtti klasszikus magas építésű stílust képviseli, gömbölyded vonásokkal, lapos orral, enyhén magasodó farral. Ahhoz képest, hogy 2006-ban már piacon volt, még manapság sem tűnik korosnak a dizájn, de ne is nagyon csodálkozzunk ezen, mégiscsak egy Giugiaro-formatervről beszélünk. Összességében nézve persze még jóval konzervatívabb a jelenlegi, „fogszabályzós” szériánál, de gyanítom ez keveseknek lesz zavaró tényező. A fekete metál egyébként kifejezetten jól bírja a lándzsás mosással és az időjárási viszontagságokkal tarkított életet, a fényszóróbura sem kezdett még el mattulni, utóbbira vélhetően azért számítani kell néhány éven belül. Az SX4-et hatalmas üvegfelületek jellemzik, a külső visszapillantók is tenyérnyiek, ami miatt egyrészt – főleg oldalra –  jó a kilátás, másrészt a 4.15 méteres hossznak és 1.75 méteres szélességnek köszönhetően a manőverezés sem egy nagy ördöngösség.

Magasra ülünk be, az ajtók kialakítása miatt könnyed a beszállás érzete, odabenn egyszerű és észszerű kialakítás fogadja a sofőrt. A fejtér még az 1.90+-osoknak is megfelelő lehet, a lábtér az első soron bőséges, de a hátsó ülésekre is bőven befértem magam mögé, bár azért azt el kell ismerni, hogy nem egy „nagycsaládos” autóról beszélünk. Már csak a csomagtér mérete miatt sem, mely alapból 270 literes. Aprócskának hangzik, ám magasak az oldalperemei és meglepően sok holmit képes elnyelni. Bővítve már 625 literrel gazdálkodhatunk, az üléseket eltávolítva pedig 1 köbméterrel.

A GLX felszereltség a kategóriában hozza a kötelezőt: vezetőoldali- és utasoldali légzsákok, első elektromos ablakok, elektromos tükrök, manuális légkondi, állítható magasságú vezetőülés- és multikormány, fedélzeti számítógép. GS szinten még találhatunk automata klímát, ülésfűtést és kulcsnélküli indítási lehetőséget, valamint oldal- és függönylégzsákot is.

Az anyagminőség általánosságban véve jó, a középkonzolt szegélyező ezüst csíkok kivételével minden felület strapabírónak hat, semmi nem zörög, jól összerakott érzetet kelt az SX4. Az ülések is egész komfortosak, magasan vagyunk, az ülőlap hossza megfelelő, igaz a szivacsos háttámla túl sok oldaltartást nem biztosít. Amit érdemes lett volna átgondolni, az az ülések közepén található szürke, hurkás felület, mely ordenáré módon tud koszolódni. Persze lehet takarítani, de az egyszínű kárpitok ilyen szempontból jóval hálásabbak.

A 2010-es facelift után a motorpaletta egyszerűsödött és a belépő erőforrás az amúgy szintén megbízható 1.5-ös 99 lóerős helyett már az 1.6-os, 120 lovas lett. A dinamikával nincs probléma, a 156 Nm csúcsnyomatékú benzines 10.7 másodperces százas sprintet és 185 km/órás végsebességet biztosít. Emellett 6 liter körül alakul az átlagfogyasztása. Igen korrekt konstrukció, ami az 5 sebességes manuális váltóról is elmondható. A kulisszának van némi holtjátéka, de ez nem befolyásolja a váltási minőséget. A kar rövid úton jár, könnyed a gangolás, a fokozatok hossza ideális.

A szigetelés lehetett volna kicsit magabiztosabb, a motor, valamint a 16 colos papucsok is előszeretettel hallatják a hangjukat, nem zavaróan, de azért jelen van az utastérben a zaj. Ami a féket illet, 126 ezer kilométert követően is eredeti állapotában van, és köszöni szépen, tökéletesen működik. Erőteljes, távol áll a nyúlós érzettől, adagolhatóságát eleinte szokni kell. A futómű hasonlóan jól bírja a használatot, rossz utakon sem szólal meg, ráadásképp az SX4 17,5 centis hasmagassága bőven elegendő egy kis telekjárásra is. Akinek eggyel komolyabb bokorugró-képességre van szüksége, annak még mindig ott lehet az összkerekes verza.

Tesztalanyunk elődje egy Ignis volt, nagyjából 350 ezer kilométert követően érkezett az helyére az SX4. Fenntartási költségek szempontjából hasonlóan jól teljesít, gyakorlatilag csak a kötelezőkkel kellett foglalkozni. Ami jó hír, hogy amennyiben úgy adódik, emberi árakon találhatóak alkatrészek az SX4-hez és a facelift modell már kevésbé szenved a típushibáktól (ABS-kocka, fényszóró-gondok, központi zár távirányítójának problémája).

Kissé nyers, de megbízható és értékálló az SX4, mely újonnan meglehetősen drágának számított – még kifutóként is 4 millió környékén volt az ára. Manapság a vállalható állapotú, korábbi modellek már 1-1.5 millió között megvásárolhatóak, a 4-5 éves, keveset futott darabokért azonban nem ritkán 2.5-2.8 milliót kérnek, ennyiért pedig már az S-Cross aljából is szemezgethetünk. Ebben a szegmensben bőséggel akadnak hasonló árakon jó vételek, de a Suzuki, mint opció, sokaknál elég erősen benne van a pakliban, az SX4 pedig egy igazi „mi autónk”.

Bense Róbert


Töltsd fel, add el, vedd meg – próbáld ki te is az autotveszek.hu-t!

Címkék

Kapcsolódó tartalmak