Autó Triplex Kft.

Ssangyong Tivoli teszt – közeledő Távol-keleti

Nem csoda, hogy a Tivoli visszafelé I Lov’ It, hiszen ezt a messziről érkezett óriást nagyon hamar meg lehet kedvelni, kényelmi szintje igen korrekt, érződik, hogy a koreaiak mércéje magas volt, ugyanis meglehetősen hasznos extrákkal látták el a modellt. A Fábián Kft. jóvoltából néhány napig nálunk vendégeskedett a koreai crossover, a több száz kilométeres, változatos útviszonyok között zajlott teszten alaposan kiismertük a Tivolit, amely nem okozott csalódást, sőt!

Sokat gondolkodtam előzetesen azon, hogy mire lesz elég a közel 1.3 tonnás Tivoliba szerelt 1.6-os, 128 lóerős benzinmotor, mert azért lássuk be, ez nem egy pillekönnyű autó. Aztán elérkezett találkozás pillanata, egyben az igazságé is, de már az elején érződött, hogy harap rendesen a koreai vas, ha pedig okosan kezeljük a hatgangos váltót, nagyon dinamikusan lehet vele közlekedni, városban és országúton is. Fenntartásaim percről-percre szálltak el, hiszen az első ránézésre kissé bumfordinak tűnő Tivoli valójában szinte minden hétköznapi igényt kielégít, ráadásul néhány óra alatt olyan szinten hozzá lehet szokni, mintha már évek óta ezt a járgányt vezetnénk. Ez pedig a mai, sokszor túlvariált autók esetében egy igen pozitív tulajdonság. Visszatérve a menetteljesítményhez, az első, amit megjegyeztem, az a fék és a gáz érzékenysége, utóbbi reakciója tökéletes, lustaságnak nyoma nincs, a Tivoli ugrik, méreteihez képes egészen fürge is tud lenni, szépen lehet vele erőből előzni, a féket viszont szokni kell, érzékeny, és nagyon erős.

Az ideális fordulattartományt érdemes jól kitapasztalni, ugyanis alacsonyabb fordulaton köhögős tud lenni, a magasat meg nem szereti az 1.6-os, hörögve adja tudtunkra az erőforrás, hogy ne vigyük túlzásba a pörgetését. A hatsebességes váltó is ügyesen teszi a dolgát, általában könnyedén kapcsolhatónak hat, közepesen rövid fokozatok jellemezik, viszont azt meg kell jegyezni, nem ritkán fordult elő, hogy a fedélzeti számítógép túl korán kérlelt a sebességváltásra, ezt nem szerette a Tivoli, így időnként felülírtam a gép döntéseit.

Ami szintén kellemes meglepetésként ért, az a kezelhetősége, meglepően könnyű vele bánni, a Tivoli kanyardinamikája, egyensúlya is meggyőző, magabiztos autó képét kelti, minden helyzetben stabil maradt. Az egyébként apró hátsó ablakot tökéletesen kiegészítették a kéttenyérnyi méretű visszapillantók, illetve a parkolóradar. Ugyan az A-oszlop holttere jelentősebb, de ezzel is meg lehet barátkozni, mentségére váljék viszont, hogy az üléspozíció tökéletes. A hosszabb utakon volt lehetőségem próbára tenni a futóművét is, szinte észre sem venni a kisebb kátyúkat, útegyenetlenségeket, pedig a hazai utakon azért akad belőle bőven.  Nem pattog el, halkan suhan a 18 colos abroncsokon a Tivoli, a belső menetzaj elhanyagolhatónak mondható, álló helyzetben pedig – főleg, ha a fűtés is nagyobb fokozatba van kapcsolva – nem igazán lehet megmondani az autóban ülve, hogy jár-e egyáltalán a motor. Beszéljünk még kicsit a fogyasztásáról, városban azért tud étkes is lenni a Tivoli, országúton viszont elég takarékosan használható, előbbi 8 liter körüli fogyasztást jelent, utóbbi esetében pedig valamivel hat alatt marad százon, a vegyes 7 liter reális.

A beltér nagyszerű helykínálattal bír, az anyósülésen akár 1.80 felett is bőven kinyújthatjuk a lábunkat, persze ha mögöttünk is ülnek, akkor a teljesen hátra tolt ülés azért nem a legbarátságosabb megoldás. Azonban az átlagos pozíciókra beállítva is kényelmesen el lehet férni, elől és hátul is. A 423 literes csomagtér elegendő, bővítésnél osztott üléstámlákkal is variálhatunk, azonban síkpadlóval nem szolgált tesztalanyunk, nem úgy, mint az összkerekes Tivolik esetében. Az utastér egyébként igényes módon van kialakítva, részleteiben is minőségi anyagok köszönnek vissza, az már más kérdés, hogy mennyire lesznek tartósak a belső, lakkozott műanyagok, vagy akár a bőrborítású kormány, de ennek megválaszolásához nem több száz, hanem több százezer kilométer tapasztalata szükségeltetne. A zongoralakkot persze itt is előtérbe helyezték, a könyöklő és a középkonzol is kapott belőle, gyűjtik is a port, ujjlenyomatokat, de összességében nem keltenek olcsó hatást, a kezelőszervek közül a légkondi szabályozógombja kapta a leghangsúlyosabb szerepet, egy óriási „kugli” csavargatásával állíthatjuk be a hőfokot. A műszerfal ízléses, a klasszikus fordulatszám, fedélzeti számítógép, sebességmérő triumvirátus uralkodik, szembarát megvilágítással. Az információs kijelzőn az átlagfogyasztásról, valamint az abroncsnyomás-ellenőrző adatairól kapunk visszajelzéseket.

Ha pedig már a kijelzőknél tartunk, a központi, 7 colos Smart Audio érintőképernyős rendszer is szépen teljesít, könnyedén kezelhető, átlátható, egyedüli gyenge pontjának a navigációt tartottam. Tegyük hozzá, hogy erről nem az autó tehet, a Tom-Tom navi meglehetősen esetlen tud lenni, az persze nem meglepő, hogy magyarul nem beszél, de körülményes a beállítása, ráadásul időnként késik is. Az érintő alatt lakik az USB és a HDMI bemenet, bár utóbbit nem igazán tudtam mire vélni.

A legszerethetőbb extra egyértelműen az ülésfűtés, ráadásul a hosszútávon is kényelmes az ülőlappal párosulva tényleg nagyon meggyőző komfortérzetet képes nyújtani a Tivoli. A kormányról vezérelhető, pillanatok alatt megszokható kezelésű tempomat is tökéletesen használhatónak és hasznosnak bizonyult. Az esőszenzorral nem mindig voltam kibékülve, kissé nehéz eldönteni, hogy épp melyik fokozatot válasszuk, de idővel össze lehet azért vele barátkozni. A DLX felszereltség része továbbá még a visszagurulás-gátló, a vészfékezés jelző- és rásegítő, a menetstabilizáló és kipörgésgátló rendszer is. Biztonsági szempontból jelentős az ISOFIX gyermekülés-rögzítő, a kettős előfeszítésű biztonsági övek, valamint a gyermekzár. Személy szerint nagyon elégedett voltam a Tivoli fűtőrendszerével, pillanatok alatt páramentessé varázsolja az ablakokat, valamint a parkolóradar is hasznomra vált, lévén tesztalanyunk nem egy apró autó, a visszapillantók és a parkolóradar igazi csapatjátékosokként működtek együtt.

Végül, de nem utolsó sorban említsük meg az árakat is, benzines esetében az akciós ár 4.49 milliótól indul, egészen 5.69 millióig lehet feltornászni, a dízel kiadás 5.59 és 6.79 millió között mozog, nyilván mindenféle opciós extrával lehet még növelni a végösszegen. Viszont az alapár nagyon baráti, mint ahogy a DLX szintű Tivolié is, a nagyjából 5.3-5.5 millió forint között hazavihető, a felszereltség szempontjából  jól eleresztett crossover jó vétel lehet.

Az összképet nézve a Tivoli egy komfortos, átlagos autózásra tökéletesen alkalmas jármű, nincsenek felesleges allűrjei, kompromisszumképes négykerekű. Nem csoda, hogy Ázsiában nagyon viszik, nálunk is megérdemelne egy kicsit nagyobb visszhangot, hiszen elég korrekt járgány.

A tesztautót a Fábián Kft. biztosította, köszönjük!

Bense Róbert

Címkék

Kapcsolódó tartalmak