Autó Triplex Kft.

Renault Talisman 1.6 TCe teszt – látványos bálvány

Második alkalommal járt nálunk a Talisman, a 160 lovas dCi-vel szerelt Grandtour után egy 150 lóerős TCe volt a vendégünk, némileg visszafogottabb felszereltséggel – és ennek köszönhetően alacsonyabb árcédulával. Hogy kinek a választása lehet a Talisman, arról sokáig és sokat lehetne beszélgetni, felhozva a konkurenseket, az igényeket, vagy akár a presztízs témakörét is. Az viszont biztos, hogy a Laguna/Latitude hagyatékából egybegyúrt utód megtalálta a helyes utat abba a szegmensbe, ahol most nem olyan egyszerű az életük a négykerekűeknek.

Mindenesetre a Talisman úgy tűnik, hogy megtalálta a saját közönségét, szűk három év alatt nagyjából 85 ezer darab kelt el belőle Európában és egy kicsivel több az ázsiai piacon, igaz ott Samsung (!) SM6-nak hívják. De a lényeg nem is ezen a ponton, hanem inkább a franciák középkategóriához való viszonyulásán van. Merthogy az egészen más, mint mondjuk a német iskola. Itt szigor helyett az érzelmekre próbáltak hatni, odabenn pedig a kényelmet részesítették előnyben, mintsem a tökéletes minőségi megfelelést. De kezdjük előbb kívülről, ugyanis a Talisman legfőbb vonzereje a küllemében rejlik.

Nem tagadom, hozzám a Grandtour közelebb áll, egyértelmű, hogy a Talismant az Isten is kombinak teremtette. De nem mindenkinek van szüksége a pakolós verzára, erre az esetre pedig ott a négyajtós kivitel. Méretben egyébként csalóka egymás mellé tenni a kettőt, ugyanis hosszban mindössze 1,5 centi a különbség, míg magasságban csupán 5 mm, mégis a kombi és a szedán két külön világ.

A Talisman nagyautós hatású, ehhez kétség sem fér. Persze nagyon pofás a Mégane is, de azért itt egy fokkal komolyabb az összhatás. A krómmal erősen díszített orr kidolgozása teljességgel elviszi a hangsúlyt, olyan, mintha egy teljesen különálló részét képezné a dizájnnak. Bár szúrós a tekintet, szögletességről szó nincs, inkább egy magabiztos delfinre hajaz a Renault arca. Sajnos Pure LED fényszóró a Zen felszereltségi szinthez még nem tartozik, ám a lámpatestek így is szépen kidolgozottak, nem szúrták ki a szemünket egy unalmas francia bajusszal, nagyon helyesen inkább kackiásat rajzoltak a Talisman orrára.

Aztán ott az autó hátulja is, ami bár kevesebb izgalommal kecsegtet, de az elnyújtott, márkajelzést közrefogó lámpák azért elég mutatósra sikerültek, illetve itt már nem csak jól mutatnak, hanem LED technológiával is ellátták őket. A Talisman felirat alatti aprócska gomb megnyomásával a csomagtérajtó hatalmas elánnal nyitja meg előttünk a 608 literes alap poggyászteret, amit 1 köbméteresre bővíthetünk. Bár ez egy korrekt szám, nem hasonlítható össze a kombi praktikumával. A szedán valóban a csomagok, mintsem a nagyobb dobozok, egyéb batár tárgyak befogadására lett kitalálva. Az ajtó amilyen hevesen nyílik, legalább olyan lendülettel is kell lecsukni (csapni?), szokni kell, nem feltétlenül ez a mozdulat fogja reklámozni a Talisman egyébként nagyon is elegáns mivoltát.

Odabenn már kevésbé élénk az előadás, ám az első ránézésre egyértelművé válik, hogy a helykínálat pazar, a láb és a fejtér is elismerésre méltó, és bár hátul egy picit magasabban ülünk, így is kényelmes az utazás a második soron is. Az ülőlapok hossza megfelelő, a kényelemre sem lehet panasz, előre még háromféle masszzásfunkciót is kapunk, de a mákos ruhára hajazó mintázatú kárpittól vásárlóként biztosan eltekintenék. Tároló alkalmatosságokból sincs hiány, az ajtózsebek nagyok, a kesztyűtartó szintén, az apróbb holmiknak ott egy rolós és két billenős rekesz. A legötletesebb azonban a könyöklőben rejtőző, előrefelé is folytatódó „csempészalagút”.

A minőségérzet alapvetően nem rossz, de a 8.4-es újkori listaárat figyelembe véve azért belefért volna a varrott ajtóbelső-könyöklő, vagy legalább egy kicsivel kevesebb nyers műanyag. Dicsérendő, hogy a középkonzolt kellemes, üveghatású lappal borították, az már kevésbé, hogy középen már (külső behatásra) felvált. Továbbá a kormány sem kellene, hogy ennyire kifényesedjen huszonpárezer kilométert követően. A felszereltséget tekintve csupán az első radar és a tolatókamera hiánya jelentkezhet, egy ekkora autóba azért már nem árt egyik sem. Kényelmi extrák tekintetében viszont a masszázsülésen kívül ott van a kormány- és az ülésfűtés is.

Tablettel ezúttal nem, ám 7 colos gombbal/képernyőről is kezelhető infotainment rendszerrel ellátták a Talismant, alatta a klímapanel kapott helyet. A kétzónás egység remekül teszi a dolgát, ujjunk elhúzásával vezérelhetjük a ventilátor intenzitását, a párátlanítás pedig villámgyorsan végbemegy. A középen digitális műszerfal már ismerős lehet az újabb Renault modellekből, a módválasztó használatával pedig nem csupán a Talisman karakterisztikája, de a műszercsoport és a központi kijelző is „hangulatot” vált.  Mindent egybevetve a beltér igazán élhető érzetet kelt, könnyű belakni, a vezetői pozíció hibátlan, a szigetelés is rendben van, közepes felszereltséggel a kategóriában körülnézve ez így teljességgel hozza a kötelezőt.

Tesztautónk szívkamrájában ezúttal egy 150 lóerős, 220 Nm maximális nyomatékú 1.6-os turbós erőforrás kapott helyet, amit 7 sebességes EDC automatával párosítottak. Benzinesek közül ez az Energy TCe (volt) a belépő, ám jelenleg ezzel nem lehet konfigurálni a modellt. Azzal nyilván senkinek nem mondok újdonságot, hogy a 160 lóerős, duplaturbós dízel aggregát mennyivel fickósabbnak érződik (pedig ott alapból egy mázsával többet kell mozgatni, itt csak 1.43 tonnát), de azért ezzel a motorral is egész jól együtt lehet élni. Terhelten sem gyengélkedik, a 9.6 szekundumos százas gyorsulás, illetve a 215 km/órás végsebesség pedig elegendő a (német autópályás) hétköznapokra. Legtöbbször Comfort módban használtam, Sport-ba váltva némileg élénkül a gázreakció, ECO-ban értelemszerűen a fogyasztás mérséklése a cél.

Átvételkor 9.1 literes átlagot mutatott a fedélzeti számítógép, ebben valószínűleg közrejátszhatott a többségében városi, rövidtávú használat. Országúton azonban 6.5 liter környékén is lehetett tartani a Talismant, pályás + városi kombóval pedig 7.4-re jött ki az átlagom, ezek az adatok is rendben vannak. Szintén meg kell dicsérni a futóművét, ugyan itt nem játszik a 4Control, azonban így is egy kényelmes, kezes, kanyarban is jól teljesítő, stabil autóról beszélünk. A manőverezhetőség még úgy sem okozhat nagy problémát, hogy ehhez a szinthez mindössze hátsó radar jár, ugyanis könnyű ráérezni az autó külső méreteire. A vezetési érzet a jó hatásfokú fékrendszerrel és a kellően pontos kormányzással válik ideálissá, a Talisman egyértelműen utazóautós összhatást kelt.

A Talisman bőven elérte már azt a kort, amikor lehet vadászni használt példányokra is, a tesztalanynál jobb felszereltséggel (Intense), 5-6 millió forint környékén. Hogy újonnan mondjuk egy erősebben extrázott darabért érdemes-e adni 9-10 milliót, az kérdéses, ám akciósan 7-8 millió forint között félúton mégis egy kellemes darab lehet, bár én néhány opciót még biztosan bekarikáznék. Mostanra talán kialakult mindenkiben a „Kinek az autója a Talisman?” kérdésre is a válasz, szubjektív megítélésem szerint azoknak lehet a kívánságlistájukon, akiknél a markáns megjelenés, a tágas beltér, valamint a komfortérzet szerepel az első helyeken. Fogalmazhatnék úgy is, hogy egyszerre lehet céges, utazós, kicsit családi, és egy szeletében kifelé mutató (ám befelé visszafogottabb) a Renault „nagyautója”.

A tesztlehetőségért köszönet az Autó Triplex Kft.-nek.

Cikk | fotók: Bense Róbert

Címkék

Kapcsolódó tartalmak