Renault 19, 20 fölött is fiatalosan

A Renault R19 a nyolcvanas évek végének, kilencvenes évek elejének tipikus autója volt, melyből hazánkban is elég sok mászkált és mászkál a mai napig is az utakon. Szerethető jármű, bár a francia márkákban sokan nem bíznak, az R19 nem szolgál rá az előítéletekre. Tesztalanyunk 1990-ben gurult le a gyártósorról, és még most is falja a kilométereket.

Az R19 korának meghatározó alsó-középkategóriás modellje volt, 1989-től 1996-ig gyártották, időközben átesett egy alapos ráncfelvarráson, és napjainkban már inkább a facelift utáni példányokkal találkozhatunk. Tesztünk főszereplője azonban még a régi „arcú” 19-es, amely kora ellenére viszonylag jó állapotban megmaradt, és eddig kevés komoly hiba jellemezte.

A Renault 2010-ben került mostani gazdájához, a hátulján lévő matricanyomról pedig könnyen kitalálható, hogy egykoron Svájcban koptatta az aszfaltot. De ez már a múlté, jelenleg egy vidéki kisváros mindenes autója, hiszen ha kell, földúton mennek vele, de ha úgy alakul, hosszú útra is elindulnak, cserben még nem hagyta tulaját, elmondása szerint megbízható járgány, bár azért akadtak vele problémák.

Az R19 lelke egy 1.4-es benzinmotor, ami kicsit lomhának hat, cserébe szépen duruzsol, és nem panaszkodik sokat, olajat sem eszi, nem is csöpögteti, a motortérbe pillantva ez egyértelművé válik. A kuplung kicsit kemény, a fékek erősek, meglepően jól fognak, a váltó szintén megfelelően működik, könnyű kapcsolni, nem kell keresgélni a sebességeket. A futómű nem túlságosan utasbarát, kissé pattog, a jobb oldali féltengely időnként ad ki hangokat. Két hátsó lengéscsillapító már cserélve volt, valószínű, hogy az elsők is hamarosan erre a sorsra jutnak. Úttartásával nincs probléma, masszív autó, bár érezni a kátyúkat, francia autó lévén a kényelme kompenzálja. 38.000 kilométer került bele az elmúlt négy évben, a mutató 210.000 környékén van, ami nagyjából szokványos használatot feltételez egy 24 éves járműnél. 110-120 környékénél azért már van némi motorzaj, a műanyagok hajlamosak csörögni-csattogni, de vezethető a Renault, nem kell félteni autópályán sem. A fogyasztása átlagos, városban 8-9 liter körül eszik, országúton valamivel kevesebbet.

A beltér kissé már megviselt, a műanyagok kopnak, zörögnek, nem tökéletes már az illeszkedésük, viszont az ülések még nem szakadtak, nincsenek szétülve és viszonylag kényelmes utazást biztosítanak. Hátul lehetne nagyobb a hely, de bocsássuk meg a ferdehátúaknak ezt az általános hátrányát, elől azért kellemesen elférni. A csomagtér viszont meglepően nagy, pakolható, sok holmit elnyel. A kaszni összképe nem rossz, de már látszik rajta az idő, törve nem volt, ám néhány helyen már megkezdte a rozsda, az alváz szintén korrodálódik, ez bizony fog még problémákat okozni a későbbiekben. Ennek ellenére a Renault jól bírja a kisvárosi strapát, kevés rosszat lehet rá mondani, aki hasonló korú autókat nézeget, elgondolkodhat az R19-en is.

Adatok:

Márka: Renault
Típus: R19 GTR
Gyártási év: 1990
Ajtók száma: 5
Szállítható személyek száma: 5 fő
Csomagtartó méret: 463 liter
Kivitel: ferdehátú
Sebességváltó típusa: manuális, 5 fokozatú
Hengerűrtartalom: 1390 cm3
Teljesítmény: 43 kW, 58 LE
Üzemanyag típus: benzin
Saját tömeg: 905 kg

Bense Róbert