fbpx

Peugeot Rifter 1.5 BlueHDi Active teszt – sokat ad, keveset kér

Az egyterű az autós újságíró játszótere, én legalábbis mindig nagyon jól lefoglalom magam velük. Van bennük egy rakás praktikus felfedeznivaló, csomó mindenre alkalmasak, az meg már csak hab a tortán, ha még pénztárcabarát is, legyen szó akár az áráról, akár a fenntartásáról. Mindössze néhány napot töltöttem a Rifterrel, ám ezek meglehetősen sűrű napok voltak, ráadásul tökéletesen jött ki a lépés, hiszen épp szükségem is volt egy hasznos és tágas négykerekű szekrényre.

Persze hogy mi számít hasznosnak, az egyénfüggő, de úgy gondolom, hogy Rifter rászolgált erre a jelzőre. Igaz ez a családi változata (nem a nagycsaládi, mert van belőle 7 személyes is), de nem kell ahhoz vakablakos kistehernek lenni, hogy hasznát vegyük a 3.5 köbméteres rakodótérnek. Egyik délután például a móka kedvéért megágyaztam benne, simán ki lehetne adni mobil Airbnb-s lakásként, ennél kisebbekért is fizetnek. Még plüssöket is adok hozzá, meg kiskutyás párnát. Másnap már élesben kellett bizonyítania, kerámia madáretetőket kellett testvéri-sógori szívességből elfuvaroznunk. Terhelve, két felnőttel sem evett 5.3 liternél többet, könnyed volt a be-kipakolás is, ezen a téren is jól vizsgázott a Peugeot.

Érdemes kívülről is kicsit körbejárni a Riftert, már csak azért is, mert a franciák egész ügyesen megoldották, hogy még a puttonyosnak is jusson valami a márka jelenlegi arculatából, de azért az előd, vagyis a Partner is felismerhető maradjon a vonásaiban. Nem lett ugyan annyira bohém, mint testvérmodellje, a Berlingo, de a maga egyszerűségében ez egy teljesen befogadható dizájn. Ami sokkal lényegesebb, hogy kívül is törekedtek az ügyes megoldásokra. Gyakorlatilag körbeműanyagozták az egészet, a burkolatok benyúlnak egészen az autó aljáig, ráadásul a hasmagasság is több mint elegendő (ebben veri a Berlingót és másik testvérét, a Combót is).

Az oldalsó tolóajtók szolidan nyithatók-csukhatók, ellenben a csomagtérajtóval, amit vagy lecsapsz és majd’ leesik a rendszám, vagy óvatosan leengedsz, de akkor meg nem csukódik be rendesen. Ez a kialakításából adódik, az asztallapnyi, egyszárnyú, felfelé nyíló ajtót nem fogjuk csillapítottan leengedni, nem csak a Rifternél, más modellnél sem. Viszont jár a taps a tervezőknek, mert ezt a szükséges kellemetlenséget is sikeresen áthidalták egy kis ügyeskedéssel, lévén külön nyithatóvá tették a hátsó szélvédőt. Így ha bármi apróság miatt kell csak benyúlnunk, vagy épp egy kisebb holmit akarunk betenni/kivenni, akkor elég azt nyitogatnunk. Ha ez így még mindig nem megfelelő, az opciós listán van lehetőség osztott, oldalra nyíló változatot is rendelni.

Az ajtót kitárva továbbra sem kell erős memóriagyakorlatokat végezni, hogy rájöjjünk: ez egy Peugeot, méghozzá az újabb fajtából. Ugyanakkor elsőre kicsit érdekes volt az 508/3008/5008-ban már megismert, jellegzetes kormánykerékkel egy furgonban találkozni.

Az i-Cockpit többi része persze elnagyoltabb, a műszerfal sem digitális, középen van egy információs kijelző, pont elég is. Az érintőképernyőre írhatnám, hogy kevés értelme van, hiszen navigáció/tolatókamera nélkül (hátsó tolatóradar azért van) inkább csak egy médiaegységnek tűnik. De nem ilyen egyszerű a helyzet, mert képes mindenféle külső csatlakozásra, milyen kár, hogy egyiket sem tudtam kipróbálni. Az Android Auto itthon még eleve kilőve, almás telefon híján pedig a Mirror Screen-csatlakozással próbálkoztam, hiába, mert a Mate 20 Pro nem kompatibilis vele. Szóval igazából nekem elég lenne az Access a kis rádiójával is.

Talán az érintő volt az egyetlen, amit feleslegesnek éreztem a Rifterben, mert egyébként odabenn szinte minden a praktikumot szolgálja. A tárolók számolását 12-nél hagytam abba, aztán rájöttem, hogy legalább hármat-négyet még kihagytam, utána láttam, hogy hátul is van még pár, így végül teljesen összezavarodtam. Ha Gombóc Artúr az utastéri kacattartókat szeretné úgy, mint a csokit, akkor nagyon imádná ezt az egyterűt. Van rolós tároló, műszerfal előtti tároló, képernyő mögötti tároló, plafontároló, aprótároló (kettő is), okosan kialakított, mély pohártartók, alsó-felső kesztyűtartók.

A helykínálat is kitűnő, az első támlák óriásiak, kényelmesek, az ülésfűtés gyakorlatilag a hátunkat is melegíti. Magasan ülünk, jó a kilátás, a Rifter tömzsi orra szinte előttünk van. A hátsó sor is komfortos, három különálló, külön is dönthető ülés jár.

A csomagtér alapból 775 literes, alacsonyan van a rakodóperem, műanyaggal védett, ha pedig mindent síkba hajtogatunk, akkor van az, hogy kapunk egy félszobányi teret, amit arra használunk, amire csak szeretnénk. A hosszított L2 még ennél is komolyabb, 4 köbméteres rakteret kínál, de én ezzel is bőven megelégedtem, a madáretetők sem panaszkodtak. A 700 kilogrammos terhelhetőséget nem használtuk ki teljesen, mint ahogy a vonóhorog hiánya miatt a 1,5 tonnás vontatási képességét sem.

Az Active, vagyis a közepes felszereltség amúgy már egy sor, kategóriától nem feltétlenül elvárható pluszt tartalmaz, ilyen a sávtartó asszisztens, ami a széria Safety csomag része. De van kétzónás digitális klíma is, hátsó kivezetéssel. Ami nagyon tetszett volna, az az ötletes Zenith panorámatető, ami így néz ki, és már a Tepee-ben is volt. Ha ilyet szeretnénk, az 350.000 forintba fog kerülni.

Kisebb logikátlanságként említhető a visszapillantó mérete, mind a külső, mind pedig a belső elég apró. Ami viszont jól jelzi a Rifter családbarát mivoltát, az a gyerekfigyelő tükör, keresztlányom be is pattant a hátsó ülésre, így nem csak azt tudom megmutatni, hogy milyen cukor módon mosolyog, de azt is, hogy ez a domború kis tükörfelület mennyire hasznos tud lenni.

Tesztautónkba a paletta legcombosabb motorja került, túl sok variáció mondjuk nincs is. Benzinesből ott a 110 lóerős, 1.2-es PureTech, dízelből a 100, valamint a 130 lóerős BlueHDi. Utóbbi elérhető automata váltóval is, a mienk viszont hatos manuálissal rendelkezik. Gyors visszakapcsolásnál elő-előfordult, hogy egy kicsit makacskodott, de összességében jól viselkedett. Csakúgy, mint az 1.5-ös dízelmotor is, a 300 Nm csúcsnyomatékú négyhengeres jó dinamikát biztosít, a szegmenshez mérten a 10.4 másodperces százas sprint is megfelelő, a végsebesség 190 km/óra. Fogyasztás szempontjából egy emberrel terhelve, üres raktérrel, vegyesen egészen 4.5 literig lementem, ez egyébként majdnem a gyári adat. Terhelve a már fentebb említett 5.3 volt a jellemző.

A hűtött féktárcsák jól dolgoznak, a fékhatás erős, de némi odafigyeléssel hibátlanul adagolható. Szintén a pozitívumok sorát bővíti az elöl pszeudo-MacPherson típusú, hátul deformálódó kereszttartóval ellátott futómű. Magasabb sebességnél is megfelelő a stabilitás, a kellemes utazási komfortban a 16 colos abroncsok is partnerek.

Mindent egybevetve a Rifter tisztes munkának tűnik a Peugeot részéről és azt kell mondjam, hogy az árával sem szálltak el túlzottan. A teljes lista itt érhető el, kedvezményesen 5.2 milliótól indul, a tesztben szereplő jármű pedig egészen pontosan 6.650.000 forint. A garancia 100.000 kilométerig, vagy 5 évig terjed, ez nem feltétlenül a legkedvezőbb szám, ami miatt viszont vélhetően családosok közül is sokan fogják vinni a Riftert, az a 7 személyesekre vonatkozó támogatott ár, melynek köszönhetően 3.035.000 forintra faragható a végösszeg.

Részünkről még annyit, hogy a nemrégiben publikált használt Partner teszt után, majd pedig a Riftert követően hamarosan érkezik hozzánk a Berlingo is, vele folytatjuk majd kalandozásainkat a kategóriában.

A tesztlehetőségért köszönet a Fábián Kft.-nek!

Teszt | fotók | videó: Bense Róbert


Töltsd fel, add el, vedd meg – próbáld ki te is az autotveszek.hu-t!

ecotrex

Javasolt cikkek

Ez is érdekelhet
Bezárás
'Fel a tetejéhez' gomb