Peugeot 508 GT 2.0 BlueHDI 180 teszt – lehet még fokozni

„Mindig van feljebb” – ezt a kijelentést egész alaposan igyekeztem körbejárni a legutóbbi, GT Line változat tesztjében, és mire nagyjából sikerült is a helyére raknom a kirakós darabjait, már jött is a GT. Ahogy ez lenni szokott, ahelyett, hogy a legmagasabbra helyezett modell mindent megválaszolt volna, csak még több kérdést vetett fel. Például azt, hogy érdemes-e a legfényűzőbb extrákért fizetni? Vagy hogy tud-e és ha igen, miként próbál váltani a közép és a prémiumkategória között a Peugeot?

Azt biztosan állíthatom, hogy egy teszt nem elég arra, hogy rájöjjünk, mit is akartak elérni a 508-cal. Kettő sem. A mostaninál kezdtem azt érezni, hogy a Peugeot egyik, ha nem a fő célja lehetett, hogy megalkossa a legszélesebb kört lefedő kísérleti nyulat, legalábbis szedán- és kombiszinten. Hiszen ha jobban megnézzük, a futurisztikus külső-belső mellett van benzin, dízel, és hamarosan konnektoros hibrid verzió, rengeteg felszereltségi szint, karosszériaváltozatok, és egy igen tágas, mintegy (eddig) cirka 6 millió forintot lefedő árdifferencia. Ha a népszerűsége beáll egy irányba, megmutatja az 508 jövőjét, és onnantól kezdve – jól becélozva – a márka egyik sikersztorija lehet hosszútávon. Kísérletezgetnek ők is, kísérletezgessünk hát akkor mi is.

Jön még 508 a mi utcánkba, ebben szintén biztos vagyok, mert hiába ez már a harmadik tesztalanyunk, meg kell még mutatnia néhány tulajdonságát. Alapközelivel kezdtük, most a felsőbb polcról emeltek le nekünk egy GT-t, az pedig már ránézésre egyértelművé vált, hogy a franciák nagyon jól tudják, miként kell eladni a kicsit többet, nem kicsit többért úgy, hogy mardosó módon jelenjen meg a birtoklási vágy, amint egyikből átülsz a másikba. Legalábbis ami a külsőt illeti, mert odabenn azért jelentős a tudáskülönbség. De maradjunk egyelőre kinn.

Ez a fekete fény valahogy átalakítja a megjelenést. Már-már fenyegető módon. Ha van árnyalat, ami jól áll az 508-nak, akkor ez az. A 19-es peres gumi a pengeszerű felnivel szintén a GT sajátja. A féklámpa futófényei szinte beleolvadnak a környezetükbe, a LED-kardfogak pedig nagyon éles kontrasztot adnak. Szép ez az autó, nem kell túlragozni. Egy apró hátrányt véltem felfedezni, hogy sosem lehet tökéletesen tiszta. Kétszer is próbálkoztam, mindkétszer húztam a számat a takarítás végén, a galamb/eső/macska trió pedig előszeretettel rúgott belém még egyet. Ez a „minden meglátszik rajta” dolog mondjuk általánosan ráhúzható a fekete autókra.

További érdekesség a panorámatető, melynek üveglapja ráfekszik az 508 tetejére, mintha csak meg akarná duplázni azt. Szoknom kellett a látványt, egész különleges transzformációt hajtott végre az összképen, a Stinger GT-nek mintha egy fokkal jobban állt volna ez a mutatvány.

Belül már sokkal jobban kitárulkozik a GT jellege, ha kívül nem vettük volna észre, a kormány aljáról ezüst plakett hirdeti, hogy a legmagasabb felszereltségű 508-ról van szó. Ráadásul a tesztautó tényleg mindent megkapott, amit csak bele lehetett konfigurálni. Kezdjük az AGR üléssel, ami nem elég, hogy combtámaszos, de memóriás és masszázsfunkciókkal is bővített a vezetőoldalon. A mintás bőrhatású borítás nem melegszik túlságosan, így a szellőztetés hiánya sem gond. Ami kérdéses lehet, az a tartósság, ahogy a fotón is látszik, bizony a kényes helyeken 1-2 ránc már megjelent.

Nem csak kívülről nézve ütős az 508, az utastéri dizájnt is hibátlanul eltalálták a tervezők és hiába ültem már be harmadjára a „pilótafülkébe”, mégis olyan részletekkel dobták fel, ami egészen más hangulatot kölcsönöz a beltérnek. Ott van például a középső, kiugró pult és az alsó konzol fahatású dekorlapja, ami talán a legelegánsabb, amit mostanában láttam. Ez nem fog karcolódni, nem gyűjt ujjlenyomatokat, tökéletes anyagválasztás! Lakk csak oda jutott, ahová nem nagyon kell nyúlkálni, ezért is jár a pont. Szintén mutatósak az aranybarna varrások, amik a digit műszerfal és az érintő színeivel harmonizálnak, az ajtóbelsőtől az ülésen át a kormányig mindenhová ez jutott. Ezt az utasteret ebben a formájában nyugodtan lehet prémium hatásúnak hívni, az összeszerelési minőség sem hagy maga után kívánnivalót.

A már korábbról megismert extrák mellé jutott még néhány olyan, amiről érdemes szót ejteni. A parkolósegédlet még mindig nem a legnagyobb kedvenc, de legalább már sikerült másfél perc környéki szintidővel beállni egy másik autó mellé. Aztán ott van a már emlegetett panorámatető, ami ügyesen világosít az alapból kissé sötétre sikerült kabinon és a szélfogója is meglepően jó hatékonysággal dolgozik. Hátránya a hátul ülőket érintheti, hiszen a plafont meg kellett variálni miatta, így szűkösebb lett a fejtér. De akik a második sorra kényszerülnek, azoknak amúgy is érdemes résen lenni, beülésnél könnyedén le lehet fejelni a plafon oldalsó, vastag peremét. A helykínálat ezt leszámítva remek, a 437 literes csomagtartó szintén. Ehhez kapcsolódik az elektromos csomagtérajtó is, ami aktiválható kulcsról, az utastérből gombbal és láblengetéssel is. Hasznos plusz, mivel az ajtó magasra nyílik, ráadásul elég súlyos is.

Kényelmi oldalról tehát mindent megkapunk az 508 GT-ben, de mi a helyzet a biztonsággal? Három fontos részletet nagyítanék fel, az első a holttérfigyelő, ami kell is a Peugeotba, mint egy falat kenyér. A hátsó szélvédő aprócska, az oszlopok vaskosak, van holttér bőven. A második a radarrendszer, aminek viszont érdemes kitapasztalni a működését, hajlamos ugyanis kissé késve jelezni, ami mondjuk egy padka közelében nem életbiztosítás.

Végül a harmadik és egyben a legfontosabb a Night Vision rendszer, ami lényegében a láthatatlant is láthatóvá teszi a sofőr számára. Nem tudom mikor volt utoljára ilyen erős „hűha” érzésem egy biztonsági fejlesztésnél, de indokolt is a rácsodálkozás, hiszen sok-sok balesetet segíthet elkerülni. A rendszer szürkületkor aktiválódik, a digitális műszerfalon folyamatosan követhetjük a kameraképet, de automatikusan is jelez, ha a sötétben mozgó akadály van előttünk.

Példának okáért erős szürkületben bidergett előttem egy néni a hídon, kivilágítatlan kerékpárjával, mire az éjjellátó előbukkant a fordulatszámmérő helyén és diszkréten bekeretezte a biciklist, rakott mellé egy masszív felkiáltójelet, majd pittyegéssel jelezett. Érdekesség, hogy a járdán és az út szélén sétálókat külön-külön jelöli a rendszer, de még a nagyobb testű állatokra is figyelmeztet. Megjegyezném azért, hogy 460 ezres felárával nem olcsó mulatság, viszont ez az az extra, amit tényleg érdemes bejelölni az opciós listán.

A GT Line kivitelből már ismerős volt a 8 sebességes automatával párosított 2 literes, 180 lóerős dízelmotor. Túlzottan most nem is mennék bele, önismétlés helyett inkább a korábbi tesztet javaslom. Nagyon szívesen kipróbáltam volna amúgy az 1.6-os, 225 lovas benzinessel is az 508-at, de öröm az ürömben, hogy így legalább jobban odafigyelhettem a 2.0 BlueHDI rezdüléseire. Amire amúgy tényleg kellett figyelni, hogy egyáltalán észrevegyem, mert annyira kulturáltan oldották meg a szigetelést, hogy odabenn szinte egyáltalán nem érezhető a „dízelesség”.

Az viszont feltűnt, hogy bár felfelé hibátlanul vált az Aisin, lefelé néha-néha elgondolkodott. A 7.5 literes nagyátlag most is adott volt, az ECO-móddal ezúttal nem nagyon foglalkoztam, a Sporttal már annál inkább. Feltűnt, hogy mennyire visszavesz a kormányrásegítésből a sportmód, kisebb manővereknél olyan érzésünk lehet, mintha nem is lenne szervónk. Magasabb tempónál ez nagyon jól jön, az irányíthatóság tűpontos. Sport-módban a Focal hangrendszer hátsó mélynyomójából kapjuk a plusz „kipufogóhangot”, ügyes próbálkozás, ámbár teljesen felesleges.

Összességében az 508 GT változata nem csupán egy csinos dísztárgy, hanem kellemes menetkomfortot biztosító, modern biztonsági felszereltségekkel ellátott, igényes űrkomp. És bizony ennek megfelelően drága is – ezzel sem mondok túl nagy újdonságot. Így, hogy szinte mindent belepakoltak a tesztautóba, bőven meghaladja a 15 millió forintot listaáron, de mint írtam a teszt elején, az 508 egy remek kísérleti nyúl. Lehet így is, és lehet 8-9 körül egy reális konfigot összerakni, ne csak a Peugeot és ne csak mi, hanem ti is kísérletezzetek, már csak érdekessége okán is megér egy próbát! Hamarosan a kombival folytatjuk…

A tesztlehetőségért köszönet a Fábián Kft.-nek, a fotózás helyszínének biztosításáért pedig az Almásy Kastély vezetőségének!

Teszt | fotók | videó: Bense Róbert