Autó Triplex Kft.

Opel Corsa D 1.2 használtteszt – nehezen fog rajta az idő

Ma egy klasszikus választásnak mondható, hazánkban népszerű tömegautóval jelentkezek a legfrissebb használtteszt keretében. 12 éves kor, négyméteres hossz, nagy kínálat a piacon, kis szívómotor, megfizethető ár – gyakorlatilag minden rendelkezésre áll, amire egy átlagos városi felhasználó, anyuka, vagy mondjuk egy friss jogsis pályakezdő vágyhat. Ha ésszerűen fenntartható, élhető méretű autóra vágysz, esetleg a pároddal keresitek az első közös négykerekűt, ami nem baj, ha kicsit modernebb beütést ad, akkor szintén görgess lejjebb, mert ez az írás neked is szól. A mai nap fókuszában a 4. generációs, azaz D-kódjelű Opel Corsa áll:

A típus 2006-2014 között a manapság megszokotthoz képest egész hosszú életű pályát futott be, a jelentősége pedig még nagyobb, ha belegondolunk, hogy a jelenleg kapható E Corsa is ugyanezeken a technikai alapokon nyugszik, némileg frissebb köntösbe bújtatva. A D-generáció kapható volt 1, 1.2 és 1.4 literes szívómotorokkal, 1.6-os turbóval (GSi, OPC), továbbá 1.3-as és 1.7-es turbódízelekkel is.  A tesztpéldány egy viszonylag korai, 2007-es darab, szívó benzines, az egyik legnépszerűbb opcióval, azaz az 1.2-es EcoTec motorral szerelve, 150.000 kilométerrel a háta mögött. Utóbbi adat teljesen hihetően hangzik az autó korát és az ilyen városi szaladgálós járgányok általános használatát figyelembe véve.

Mintha érezték volna annakidején az Opelnél, hogy valami ütőset, hosszútávon vállalhatót és maradandót kell alkotni a formaterv és az alapvető technika terén. A korban átfedő H-Astra már szintén viszonylag modern, de kevésbé naprakész jelenség az utakon, a Corsa dizájnján lassan fog az idő. Az aranyos kis városi szerzet elölről egész uniszex, férfiak számára a kategóriát tekintve abszolút vállalható. Szinte még a farrész is egész friss hatású. A kortalan érzetben sokat segít, hogy az aktuális generáció oldalnézetből gyakorlatilag teljes mértékben megegyezik az elődjével, azaz a D Corsával. Az ötajtós karosszéria nem olyan vagány, mint a háromajtós, ez egyértelmű. Utóbbi jóval vonzóbb az üvegek ívelt vonalvezetésének köszönhetően, ellenben sokkal kevésbé praktikus. Akit kevésbé uralnak a formák iránti érzelmek és teljes értékű autóra vágyik (nem utolsósorban lehúzható hátsó ablakokkal), az voksoljon a képen látható kivitelre.

Ritkán írni és olvasni ilyet egy 12 éves autó esetében, de a beltér kialakítása is egész ütős a kor szintjén, ami kiemelkedő vonzereje lehet a D Corsának. A műanyagok igaz olcsóak és kopogósak, de ez kategorikus jelenség, ugyanakkor mégsem bántó és zavaró az anyaghasználat. A japán alternatívák ebből a szempontból igen csak le vannak maradva. A dizájn szimmetrikus, viszonylag egyszerű, de mégis kortalan és ergonomikus. A középkonzol ezüst betétjén kívül alig van valami, ami a 2000-es évek elavult hangulatát keltené odabent. Hozzátenném, a faceliftes, széria végi példányok ugyanitt fekete zongoralakkal lettek borítva, ami kortárs jellegzetesség, és bár némileg mutatósabb, jóval kevésbé praktikus, hisz könnyebben és látványosabban karcolódik. Érdemes még kiemelni, hogy szinte tökéletesen konzerválódott belül minden, nem igazán kopnak az anyagok, meglepő módon az ülések is egész újszerű formát mutatnak, nem kezdtek el látványosan hurkásodni, nincsenek kiülve.

Minden gyártónál vannak alkatrészek, amelyek néha megmosolyogtató módon élnek túl generációváltásokat. A Corsánál a műszerfalat koronázó „képernyő” kacsint ismerősen azokra, akiknek volt már dolga második generációs, azaz G-Astrával. A beltér legkorszerűtlenebb pontja egészen 2014-ig sajátja volt a típusnak, bár a jól felextrázott modellek először nagyobb monokróm, majd később színes képű fedélzeti computerrel is rendelhetőek voltak. A pixelek tovább háborúznak a kilométeróra és a fordulatszámmérő között. A műszeregység ettől függetlenül szintén egy egész gusztusos pontja a belsőnek, bár egy vízhőfok mérő még igazán elfért volna a teljesség kedvéért.

A helykínálat elöl és hátul egyaránt rendben van, egyáltalán nem szűk az Opel, minden irányban kényelmesen elférni. A csomagtartó 285 literes mérete korrekt, de nem kiemelkedő a 3,99 méteres hosszhoz mérten, átlagosnak mondható a kategóriát tekintve.  Egy közepes bevásárlást azért könnyedén elnyel. A konkrét autó hátsó üléseinek borítása sajnos hiányzott, a csomagtérből, itt a fém egy-egy pontban vörösesbarnás már, azonban a karosszérián sehol sincsenek még rozsdafoltok – ez már messze nem rohadós fajta Opel.

A kényelemre nem volt panasz a tesztút során, az esztétika pedig nagyon rendben van, így már csak a technika mellett maradt egy kérdőjel. Alapvetően ugyanannyira szintetikus érzés vezetni a Corsát, mint a hasonló kategóriás városi járgányokat, a kormány nem sok visszajelzést ad, ellenben jól szervózott, kényelmes a vezetés. A kuplung puha, viszonylag könnyű, nem megterhelő vele átvészelni egy nagyobb dugót sem, ami mindenképp pluszpont. Nem jutott sok mechanikus érzés ellenben a váltásokra sem, a váltó viszonylag pontos, bár elég „műanyag” váltási érzetet ad – noha ez az érdeklődők 90%-át valószínűleg sosem fogja izgatni. A feeling ugyanakkor egyértelműen jobb, mint egy modern francia gép esetében, a hasonló korú japán technikát azonban meg sem közelíti.

Ha már szóba kerültek a versenytársak, az általam is próbált Yaris-hoz és Jazz-hez képest sokkal-sokkal kényelmesebb a futómű, viszonylag puha, jól csillapítja az úthibákat. Ennek a hátránya, hogy érezhetően dől kanyarokban, bár városias környezetben inkább a puhaság, semmint a végtelen stabilitás az értékesebb tulajdonság. Aztán mindenki döntse el maga, lakóhelyéhez és megszokott útjaihoz mérten melyik fontosabb a számára.

Az 1.2-es EcoTec motor 80 lóerővel és 110 Nm-rel leginkább az elégséges kategóriába tartozik. Rendeltetésszerű, lakott területen belüli közlekedésre, vagy 10-20 kilométeres ingázásra tökéletes választás lehet, ha nem túl heves a vérmérsékletünk. Aki már az 1 literes verzióval is nagyon boldog, annak valószínűleg veszélyesen alacsony a vérnyomása. Jelen kivitel 13.9 másodperc alatt van százon, így inkább lendületből, mintsem izomból lehet vele közlekedni. Mindez a Spritmonitor 500+ fős merítése alapján 6,7 literes vegyes átlagfogyasztást jelent. Országúton kényelmesen (és akár 6 liter alatt) közlekedhetünk a Corsával, a hosszabb távra ingázóknak viszont inkább az 1.4-es benzines, vagy a nagyobbik dízel lehet a megfelelő választás.

Jelenlegi tulajdonosánál az elmúlt 3,5 év alatt semmilyen hibát nem produkált a kis kékség a klíma borításának rögzítésén kívül – két alkalommal is leesett a műanyag menet közben, a szerelő több hasonló esetről is hallott már. Az utólagos, stabil rögzítés (pl. felcsavarozás) segíthet a gondon. Rákeresve a neten ugyanakkor megoszlanak a vélemények, ezen felül sokan elektronikai malőrökre és apróbb, leginkább kényelmi okok miatt zavaró hibákra panaszkodnak. A kissé lomha, 1.2-es erőforrás viszont elég megbízható konstrukció, ami sokat nyomhat a latba, ugyanis ha valami, akkor a motor javítása elég költséges elem tud lenni.

Bár nem hibátlan és nem is kiemelten precíz, összességében szerethető jelenség a D Corsa, ami pedig a malmára hajtja a vizet, az a kategóriában kiemelkedő külső és belső dizájn, illetve a viszonylag kényelmes futómű és a tartós motor. Nem ritka jelenség az utakon, így szerelő és alkatrész is akad hozzá bőségesen. Az ehhez hasonló, széria eleji, nem kiemelkedően alacsony futásteljesítményű példányok 1-1,3 millió forint körül mozognak, míg 2-2,5 millió között egészen friss, 5-6 éves darabok közül lehet válogatni – ezek pedig abszolút elfogadható összegek, a kis Opelt korrekt ár/érték arány jellemzi.

Teszt | fotók: Bacsa Zoltán


Címkék

Kapcsolódó tartalmak