Autó Triplex Kft.

Nissan Sunny 1.4 SLX teszt – napfényes élet

A 90-es évek autós világában jártas olvasóinknak valószínűleg nem kell bemutatni a Sunny-t, jellegzetes, tipikusan japánautós forma, legendás megbízhatóság, jó ár mellé korrekt felszereltség, kellemes motorizáltság, és a sort lehetne még folytatni. Talán 10-15 éve senki nem kapta fel a fejét, ha elhaladt egy Sunny mellett, de manapság bizony már megakadhat a szemünk egy-egy szép darabon. Már csak azért is, mert a japán igáslovak többségének nem feltétlenül a pátyolgatás, hanem a valós használat jutott, így kevés vészelte át úgy az elmúlt évtizedeket, mint mai tesztalanyunk. Tulajdonosával, Ferenccel a néhány héttel ezelőtti RetróVasak Találkozón futottunk össze, ő volt az egyetlen, aki a Sunny-családot képviselte a több mint 200 autó között. Később aztán kiderült, hogy belátható távolságra lakunk egymástól, így teljesen egyértelművé vált, hogy ezt a tesztet össze kell hozzuk!

A kilencvenes évek elejének japánautós korszelleme igencsak közel áll hozzám, hiszen sokáig egy 1992-es Mazda 323 Familia volt a társam a hétköznapokban. Éppen ezért nem volt nehéz azonosulnom Ferenc rajongásával, aki egyébként kedvesével együtt most kezdett el belekóstolni az autós találkozók forgatagába. A Sunny szerepe így kissé megváltozott, finomodott, ami 27 év távlatából időszerűnek is mondható, ebben a korban és állapotban már lehet gondolni az ésszerű konzerválásra.

Az ilyen darabokra pedig érdemes is vigyázni, így hát nem csoda, hogy rozsdamentessége ellenére nem is olyan régen kapott egy alapos alvázvédelmet – korabeli távol-keleti autóknál ez amúgy is egy életmentő lépés lehet, ha hosszútávon gondolkodik az ember. Egyébként remek formában van az 1991-es Nissan, kapott egy frissítő polírt, összhangba hozván a karosszériaelemeket fényét, így bárhonnan is nézzük, igazán gusztusos képet mutat a külső.

Ez persze köszönhető a korabeli, jól eltalált dizájnnak is, ami egyfelől standard, másfelől viszont pont ezért sorolható a klasszikus formák közé. Mazda, Mitsubishi, Toyota, Honda, Subaru, nem nagyon tudnánk olyan szigetországi márkát mondani, melynek ne lett volna hasonló küllemű típusa. Ék alakban végződő, lapos orr, legömbölyített, de alapvetően mégis szögletes összkép, magasra tolt, a fronthoz képest némileg elnagyolt far. Milyen jó kis japán iskola volt ez, – nem megbántva senkit, de – főleg az utána következő évek formaterveit nézve.

A Sunny-nak amúgy meglepően nagyok az oldalsó üvegfelületei, szolid a C-oszlopa, a fényezett lökösök pedig amellett, hogy esztétikusak, a magasabb felszereltségi szintről is árulkodnak. Az alsó fekete sáv lényegében egy gyári védelem, egyedül a sötétített ablakok és a felnik módosítottak, legalábbis ami az optikai részét illeti, mert egyéb műszaki apróságok még vannak, de arról egy kicsit később.

Odabenn egész nagy tér és kényelmes pamlagok fogadják az utasokat, a szürke velúr a vaku használata miatt tűnhet kopottabbnak, valójában azonban egész szép állapotban van, nincs rajta egy szakadás/gyűrődés sem. Az ajtóbelsők kárpitja már egy fokkal kényesebb, de 27 év távlatából itt is csak a könyöklőnél fedezhető fel némi kopás. A műanyagok hihetetlenül strapabíróak, nyoma sincs repedésnek/karcnak, minden gomb a helyén, úgy, ahogyan azt 1991-ben odatették. A felszereltség is korrekt, központi zár, négy elektromos ablak (a vezetőoldali automata), állítható magasságú fényszórók is járnak az SLX szinthez, ami egyébként a legmagasabbnak számít. Egyvalami hiányzik csupán, ez pedig a napfénytető, ha már egyszer Sunny az autó neve. Az utastér helykínálata mellett a csomagtér is kellemes méretű, 490 literrel számolhatunk, ráadásul remek a kialakítása, alacsonyan van a perem, és még a megfelelő szigetelésére is gondoltak a tervezők!

Rengeteg jó tulajdonsága van a Sunny-nak, de a legpozitívabb jellemzője – számomra legalábbis – a motortérben keresendő. Az 1.4-es, négyhengeres, szívó benzines fantasztikusan kellemes, és nem mellékesen híresen megbízható konstrukció. Mivel a Nissan önsúlya csupán 990 kilogramm, ezért a könnyű bódét szinte repíti a 75 lóerős motor. 120-ig minden túlzás nélkül olyan jó dinamikával gyorsul, mintha csak fenéken bólintották volna. A hivatalos százas sprint 12.5 másodperc, de tegyük félre egy pillanatra a szigorú számokat, mert tényleg ügyesen hangolt a Sunny lelke, és bőven van benne élet. Az már csak hab a tortán, hogy magasabb fordulatnál történő elváltásra sem sértődik meg, nagyon egészséges hangja van a motornak, de persze mitől is lenne beteg…

Ehhez az érzethez még hozzájön az ötsebességes manuális váltó is, ami szuperpontos, kellően hosszú fokozatokkal variál, és tökéletesen végrehajtja az erőátvitel feladatát. Az autót hátul dobfék, elöl tárcsafék lassítja, utóbbi TRW hűtött tárcsákat kapott, a fék hatékonysága jó, adagolhatósága szintén. A futómű némileg feszesnek érződik, ám ennek hála magasabb sebességnél is korrekt a Nissan stabilitása, igaz a történethez hozzátartozik, hogy a hátsó gátlók mellett a rugók is cserélve voltak. A Sunny kifejezetten kezesen viselkedik kanyarokban, ez a pontos kormányműnek is köszönhető, ami szinte minden rezdülést visszaad, könnyedén kontrollálhatjuk a legapróbb mozdulatokat is.

Ferenc hat éve gazdája a Sunny-nak, és ma is bármikor bevállalna vele egy Magyarország-Németország oda-visszát, mint ahogyan ezt régebben meg is tette. Az elmúlt 60 ezer kilométer alapján pedig már tapasztalatokkal a háta mögött vallja, hogy meglepetésektől mentes típusról van szó. Ehhez kellett az előző tulajdonos is, aki 21 év alatt 150 ezret tett az autóba, mellette pedig mindent megadott neki, amire csak szüksége volt. Így aztán nem is csoda, hogy Ferenc első ötvenezer kilométerén gyakorlatilag csak a kötelezőkre kellett költenie, és a legutóbbi műszaki utáni javításoknál is inkább a pedáns műszaki állapot fenntartására való törekvés volt az, ami miatt jobban a dolgok mélyére ásott. A már említett lengéscsillapítók, féktárcsák mellett a váltóolajat is lecserélte, a hűtő egy rosszkor, rossz helyen lévő madárka miatt lyukadt ki, a féltengelyek pedig a gumiharangok repedése, és az emiatt bekerülő szennyeződés miatt, biztonsági okokból lettek cserélve. Az alkatrész-ellátottság bizonyos esetektől eltekintve (pl. beltéri kapcsolók, vagy automata szívató) megfelelő, árban is találhatunk barátságos megoldásokat, így a fenntartási költségek valóban reálisak és kordában tarthatóak.

Ami bizonyos, hogy egyre kevesebb ilyen szép karban lévő Sunny fog velünk szembe jönni, és bár azt nem vallom, hogy mostantól aztán minden egyes darabot el kell tenni, és hímes tojásként babusgatni, de aki talál egy ehhez hasonlót, annak ma már érdemesebb az állagmegóvásra törekednie, mintsem az elhasználásra.

Bense Róbert


Címkék

Kapcsolódó tartalmak