Autó Triplex Kft.

Mercedes-Benz 300CD Turbodiesel Coupé – kaliforniai álom

Csak képzeld el, ahogy belesüppedsz a kényelmes ülésbe, magadra húzod a súlyos ajtót, amely 34 év után is tompa, méltóságteljes puffanással csukódik, kinyitod a napfénytetőt, rálépsz a gázra, majd elkanyarodsz a naplemente felé. Ez nem egy romantikus film kezdő képsora, hanem az élmény leírása, amit egy Mercedes-Benz 300CD Turbodiesel Coupéban él át az ember, és még Kaliforniába sem kell hozzá menni.

Tarnai Zsolt valószínűleg mindennél jobban ismeri ezt az érzést, és nem volt fukar, hiszen nekünk is adott belőle egy porcikát, ráadásképp az autója történetét is megosztotta velünk, egészen a kezdetektől mesélve. A szóban forgó OT-rendszámos Mercedes ugyanis nem az a típusú jármű, amit csak úgy egy kereskedésben meg lehet kaparintani, bizony érdemes kapcsolatot ápolni olyan szakértőkkel és gyűjtőkkel, akik segíteni tudnak az Európában igen ritka modell beszerzésében.

A kizárólag amerikai piacra készült típus 1982-ben gördült le a gyártósorról, harminc évet húzott le Kaliforniában, mígnem Magyarországra vezetett az útja. Zsolt egy ismerőse révén jutott az autóhoz, az elmúlt négy esztendőben pedig szépen-lassan újkori állapotába állította vissza. Sok munka volt vele, hiszen a fényezés, valamint a kárpitok igencsak viseletesek voltak, azonban korrózió viszonylag kevés helyen ütötte fel a fejét, csupán a sárvédőnél és az akkumulátortálcánál volt némi rozsdásodás. Természetesen gyári színkód alapján kapott új fényezést a Mercedes, a belső pedig „tetőtől-talpig” újra lett kárpitozva, melynek az árnyalata és a varrása is szinte teljesen megegyezik az eredetivel, éppen ezért nem is csodáljuk, hogy Zsolt nagyon ügyel arra, hogy még véletlenül se sértse fel, vagy koszolja össze az ülést és a szőnyegeket.

A patentokat, műanyag alkatrészeket is óvni kell, ezek horror árban vannak, de a műszerfal sem olcsó mulatság. A faberakások is fel lettek újítva, és ugyan a műszerfal világításával még akadnak gondok, a 300CD Coupé közel van a tökéleteshez, melyre a „full extrás” kifejezést is ráaggathatjuk, mivel mindent megkapott, amit csak a nyolcvanas évek elején meg lehetett. Légkondicionáló, tempomat (utóbbival szintén volt munka), napfénytető, bőrülések, és természetesen a háromfokozatú automata váltó, ami ma már hibátlanul teszi a dolgát, két vákuumszelepet kellett benne cserélni.

A motor gyönyörűen ketyeg, egyedül a tömítések lettek cserélve, a 2993 köbcentis, 125 lóerős, öthengeres blokk hangja és ereje magával ragadó, van abban valami nagyon felemelő, amikor megmozdul ez a hatalmas test. Fogyasztása egész barátságos, 9-10 literrel megelégszik, tegyük azért hozzá, hogy javarészt nem városban, hanem országúton használják. A futóműve kényelmes és szelíd, mintha egy luxushajóban ülnénk, a gumialkatrészek, gömbfejek, szilentek cserélve lettek, mint ahogy a hátsó kerékagycsapágyak is. Azonban nem ment át eszement költekezésbe a felújítás, a féktárcsák maradtak, igaz a főfékhenger új, a szükséges hozzávalók egy részét viszont emberi árakon sikerült beszerezni, ami pedig jó, azt minek is bolygatni?

Leginkább találkozókon lehet összefutni a 300CD Coupéval, amire jómagam is csak bólogatni tudtam, mert ez már a szobor-szint, és remélhetőleg ez még sokáig így is marad. Igazi élmény volt közelebbről is megismerni ezt az ikonikus gépet, köszönjük a lehetőséget!

Bense Róbert

Címkék

Kapcsolódó tartalmak